Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

278 388. országos ülés 1904 január 29-én, pénteken. sák fenn a hadsereg létszámát. (Igaz! Ugy van / a baloldalon.) Molnár Jenő: Ebben igaza van! Visszatartani nem szabad. Tessék engedni. Pozsgay Miklós: Ki okozta ? Nem mi okoztuk ! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánat, odáig nem mehetünk, hogy lehetetlenné tegyük a hadsereg kiegészítését, mert az, hogy hadseregünk rendes békelétszámban meglegyen, az nemzeti érdek, a melyet szem elől téveszteni nem lehet, de azzal is egészen tisztában vagyok, hogy ezt a házszabálymódositást — hogy drasztikusan fejezzem ki magamat — ingyen nem lehet megcsinálni. (Halljuk/ Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán rossz a kifejezés, a melyet használok, de értem az alkotmányjogi ellengarancziákat. (Helyeslés a baloldalon.) Vagyis mentül inkább megszorítom a házszabályokban rejlő jogainkat, szabadságunkat, annyival kell szerintem odakint a választói jog kiterjesztésével a mi közszabadsági intézményeinknek fejlődósében ezt ellensúlyozni. Ha itt bizonyos megszorítással működünk, küldőink annál nagyobb tömege, annál nagyobb szabadsággal küldhessen ide, mert ebben találom a házszabályok szűkítésének egyetlen egyensúlyát. (Igaz! a baloldalon.) És én itt magam részéről két dolgot tartok szem előtt. Egyik az az aggodalmam, a melyet a sajtóban már kifejezésre juttattak több oldalról, hogy a választói törvénynek az a kiterjesztő módosítása, a melyet a miniszterelnök ur a t. függetlenségi és 48-as Kossuth-párttal megállapított, vagy a melyre nézve megállapdtak, talán egyoldalú. (Mozgás.) Nem ismerem a miniszterelnök ur véleményét, de azt olvastam . és hallottam, mintha inkább a városi elemnek puszirozását czélozná a falusi elem rovására. (Halljuk! Hattjutc! Zaj. Elnök csenget.) Nagy hibának tartanám, ha e hirek valóknak bizonyul nának, mert a legállamfentartóbb elem a országban feltétlenül mindig a földmivelő, falusi elem. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ennek a jogait megrövidíteni, vagy ennek kevesebb jogokat adni, mint a városi elemnek, ezt én először államfentartási szempontból, másrészt az egyenjogúság szempontjából sem helyeslem. (Helyeslés balfelöl.) Az a falusi gazda megérdemli, joga van rá, hogy egyenjogú polgára legyen az országnak, tehát ne legyen kevesebb joga, mint a városiaknak. Ezt én csak azért említem, mert a konzekvencziám levonásánál ezekre szükségem van. T. ház! A házszabályokra nézve tehát igenis szükségesnek tartom a megszorításokat ezen ellenszolgáltatásokkal, a jogoknak kiterjesztésével, a közszabadsági intézmények nagyobb mérvű biztosításával, és szerintem ép ezen kérdés képezné annak a pártközi konferencziának egyik fontos tárgyalási pontját. A másik kérdés lenne, a mely szerintem szintén a pártközi megegyezésnek egyik szubstrátumát képezné, a következő: (Halljuk! Halljuk !) Tudjuk, hogy mi. ezen hlz tagjai, Széll Kálmán miniszterelnök programmja alapján lettünk megválasztva, vagyis, hogy egyik része a háznak Széll Kálmán programmja „mellett foglalt állást és kajDOtt mandátumot, a másik része, a t. ellenzék pedig ezzel szemben kapott mandátumot. Érthető tehát, és volt szerencsém deczemberi felszólalásomban srre utalni, hogy magamnak is vannak bizonyos aggályaim azon eltérésekre nézve, melyek a t. kormány és a Széli-kormány programmja közt vannak. A parlamentarizmus szempontjából feltétlenül áll az, hogy ezen parlament többsége a választókkal szemben a Széll-féle kormányzati programm és szellem mellett foglalt állást. Igazat adok abban a miniszterelnök urnak, hogy minden mi niszter nem lehet egyszerűen kópiája a másiknak, hanem a saját egyéniségét viszi be állásába, de tovább fűzöm ezt és azt mondom, hogy egyik miniszter személyisége nekem több garancziát nyújthat, a másik kevesebbet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Visszatérve a Hegedüs Sándor t. képviselőtársam azon közbeszólására, hogy személyi politikát űzök, kérdem: nem volna-e épen a személyi politika kizárása czéljából igen kívánatos, ha ezen parlamenti bizottságban a különböző ellenzéki pártok a politikai és közgazdasági jirogrammkérdések tekintetében bizonyos felvilágosításokat kérnének és remélem, megnyugtató felvilágosításokat nyernének ? Preczedensünk is van rá, mert hiszen Tisza István'' és Kossuth Ferencz t. képviselőtársaim az ő megbeszéléseik eredményét itt a ház szine előtt közzétették, és épen Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a szocziálpolitika keretébe vágó jjrogrammjjontoknak egész szenesét kívánta dilluczidáltatni a miniszterelnök ur által és a miniszterelnök ur részben megnyugtató, részben meg nem nyugtató választ adott neki. A,mi itt megtörtént közöttük, ugyanannak szerintem nyíltan a pártközi konferencziában az egész vonalon kellene megtörténni, és a mint én meg vagyok győződve, azon momentumok, melyek a miniszterelnök ur személye ellen irányulnak, igen nagy mérvben csökkenthetők volnának, ha a miniszterelnök ur közgazdasági, adminisztratív és egyéb programmpontjaira nézve konkrét felvilágosításokat adhatna. Itt mindeddig nem tudtunk semmihez sem jutni, mert folyton a katonai kérdések dominálják a házat. Ott azon a pártközi konferenczián lehetne tehát ezen kérdéseket tisztázni. Pl. — ép hogy szerencsém van a földmivelésügyi miniszter urat itt üdvözölhetni közöttünk — tudjuk, hogy a gazdaköröknek igen nagy része aggódik, hogy az uj minisztérium alatt a földmivelésügyi érdekek kiszolgálása bizonyos szűkebb körre fog szorítkozni, aggódik a miatt, hogy a jövő években a földmivelésügyi budget vagy szűkebb körre fog szoríttatni, vagy nem fog abban az arány-