Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

388. országos ülés 190í január 29-én, pénteken. 277 ják a koronának a döntését, a koronának aktiv beavatkozását, én ezt a magam részéről az alkotmányosság és a dinasztikus érzelem szempontjából a legveszedelmesebb cselekménynek tartom. (Helyeslés és taps balfelöl.) Én teljesen értem, sőt méltánylom is a t. miniszterelnök urnak és a többségnek azon véleményét, a t. szab adelvü párt sorában gyakran elhangzott azon felfogást, hogy lehetetlen tűrni, hogy egy ilyen kis csoport álljon a parlament nagy többségével szemben és hogy hagyjuk mi magunkat ezen kis csoport által domináltatni, ezen kis csoport által vezéreltetni. Én teljesen méltánylom a miniszterelnök urnak és a többségnek ezen véleményét, mert magam is érzem azt, magam is osztom azt a felfogást, hogy ez abnormis helyzet, a melynek elejét kell venni, csakhogy, a mikor orvosolni akarom ezt, akkor is mindenesetre kétségen felül áll, hogy vigyáznom kell arra, hogy a mediczina rosszabb ne legyen, mint maga a betegség. (ElénJc helyeslés balfelöl.) És ennek nem lehetne máskép elejét venni, mint valamely, hogy ne mondjam, erőszakossággal ? Nagy örömemre ma reggel a t. többség erősen opponált az erőszak alkalmazásával szemben, midőn azt itt emlegették. (Zaj jobbfelöl.) Nem az erőszakosságot, hát mondjuk: a douce violencet. Ha erősebb búrokat feszegetnek itt, vagy győz a t. kormány, vagy nem. Ha győz, ha reusszál a házban ezzel, a mint volt szerencsém már ráutalni, az ezen az alapon történtek jogosságát, törvényességét fogják az országban kétségbevonni, vitássá tenni és ez nagy baj. És ha nem győz a t. kormány, akkor még nagyobb baj van. Nagyobb a baj azért, mert akkor itt is, az országban is a katonai kérdések terén ismét ott leszünk, hogy a szenvedélyek fokozásával még nagyobb követelésekkel fogunk szemben állani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egész tárgyilagosan taglalom a kérdést, arra a meggyőződésre jutottam, hogy erővel ma ebből a helyzetből kibontakozni nem lehet. Mit kell tehát csinálni? (Halljuk! Halljuk!) És itt kénytelen vagyok a miniszterelnök ur tegnapi felszólalására is utalni, a mikor azt mondotta az ellenzékhez fordulva, hogy kéri az ellenzéket, szüntesse be ezen ujonczjavaslat ellen az obstrukcziót; és utalt arra, hogy — saját szavai szerint — : »Ezek után is kapnak még a képviselő urak száz alkalmat az obstrukczió folytatására.* Én a radikális orvoslásnak vagyok a hive. Azt hiszem, hogy azzal tisztába kell jönnünk, hogy, ha az orvoslás nem radikális, négy hét nrulva a delegációk után a következő ujonczjavaslatnál újra kezdődik az egész obstrukcziós proczedura. Ezt én a magam részéről a legnagyobb mértékben hibáztatnám, ettől hazámat a legnagyobb mértékben félteném, és ép ezért én alapos orvoslást kérek. (Helyeslés balfelöl. Helyeslés jobbról.) Daczára annak, hogy az igen t. miniszterelnök ur ma a Smialovszky-féle javaslattal szemben szárazon, ridegen nyilatkozott, én mégis abban a reményben ringatom magamat, hogy ha most nem is, de előbb-utóbb rá fog kerülni a sor arra, a mit a Smialovszky barátom javaslata óhajt. Megjegyzem, hogy nagyon helyesen. Helyesen pedig azért, mert bizonyos fokig a miniszterelnök ur, ha jól emlékszem, már újévi beszédében, ugyanerre utalt, arra tudniillik, hogy az alapos orvosság, az alapos műtét a házszabályok revíziója. Már most egész tárgyilagosan véve a dolgot, kérdem: elhiszik-e t. képviselőtársaim, hogy a házszabályoknak alapos revíziója, olyan revíziója, a mely bizonyos feltétlenül szükséges törvényalkotásoknak létesítését biztosítja, másként nem érhető el, mint pártközi megállapodás utján ? Maga a miniszterelnök ur is utalt arra újévi beszédében, a mely beszéd sajnos nincs a kezemben, hogy azt felolvashatnám, de igen jól emlékszem rá, hogy benne ama reményének adott kifejezést, hogy az ellenzék vezérférfiaival egyetemben fog e téren működhetni és — ha jól emlékszem — arra is utalt, hogy inkább elégedjünk meg ezen a téren kevesebbel, csak hogy egyhangú és békés megoldáshoz jussunk. Hogyha tehát ennek a parlamenti bajnak alapos orvoslását akarjuk elérni, előbb-utóbb bele kell harapnia minden pártnak, akár kellemes, akár nem, abba a savanyu almába, a melyet pártközi konferencziának neveznek, mert másképen nincs alapos kibontakozás, nincs alapos béke. (Helyeslés balfelöl.) Én nem csinálok titkot belőle, meg is irtam már a sajtóban ebbeli konkrét véleményemet és ez az, hogy a házszabályok revíziója terén bizonyos napirend előtti viták, névszerinti szavazások stb. terén ne is keressük a megoldást, mert ott, ha minden obstrukcziónak akarnók ezzel elejét vpnni, oly elnöki abszolutizmust kellene behozni, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyet abban a közjogi helyzetben, a melyben most vagyunk, — nem akarom ezt bővebben fejtegetni, — de a melyhez magam részéről semmi szín alatt nem járulhatnék. (Helyeslés, taps a bal- és a szélsöbaloldalon) De igenis szükségesnek tartom, hogy a költségvetés kellő időben való biztosítása a házszabályokban feltétlenül megoldást nyerjen, sőt, tovább megyek, abba is belemennék a magam részéről, hogy a rendes ujonczlétszám megajánlása feltétlenül szintén biztosíttassák. (Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Alkotmány-biztositék! Gr. Batthyány Tivadar: Tisztelem a t. képviselőtársam meggyőződését, de a magam részéről elkerülendőnek tartom azt, hogy oly viszonyok álljanak elő, mint a minők ma vannak, hogy póttartalékosok behivassanak, és a háromévesek további időre való visszatartásával tart-