Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

388. országos ülés 190í január 29-én, pénteken. 273 Ha a t. miniszterelnök ur azután kifejezi, hogy megtett a maga részéről mindent, nem kivánok behatóan foglalkozni azzal, hogy valóban megtette-e, vagy nem. Eötvös Károly t, képviselőtársam felszólalásában azt konstatálta, hogy ezzel nincs megtéve minden. Ez Eötvös Károly t. képviselőtársam nézete, de ha a t miniszterelnök urnak, a ki ismeri a mi álláspontunkat, meggyőződésünket, irányunkat, az a felfogása, hogy velünk szóba lehet állni, a nélkül, hogy az unbedingte] Unterwerfung követelését állítja elénk, (Igaz ! TJgy van! a baloldalon.) arra nézve nemcsak a miniszterelnök urnak, de a képviselőház minden pártjának, a kik ebben az irányban velünk érintkezni akarnak, nemcsak készséges szolgái, de készséges támogatói vagyunk. Én ebből az okból Smialovszky Valér képviselő ur indítványára nézve, hogy ugyanis álljanak össze a képviselőház pártjai és pártközi konferencziában igyekezzenek elhárítani a bajokat, a melyek a rendes parlamenti fejlemények útjában állanak, kijelentem, hogy azt barátaim nevében szívesen üdvözlöm. (Helyeslés a baloldalon.) Szívesen hozzájárulunk, nemcsak ehhez, de minden irányú érintkezéshez, a mely az ország érdekében történik, legyen bár az, hogy talán e pillanatban nem is látnók sikerét, de végtére az érintkezés folyamán fejlődhetnek vélemények, nézetek, a melyek azután a meggyőződést olyan irányba terelik, hogy az az ország érdekével összhangba hozható. Mi még ezen esetben sem zárkózunk el semmiféle érintkezés elől. Hiszen gr. KhuenHéderváry volt t. miniszterelnök ur tapasztalhatta azt, hogy mi vele szemben is a legnagyobb udvariassággal, a legnagyobb készséggel állottuk, elmondtuk neki a magunk nézeteit akkor, kérve kértük, hogy mielőtt véglegesen megállapodásra jönne a dolgaira nézve, ő Felségénél újra terjeszszen elő bizonyos dolgokat és nyerje meg ő Felségének hozzájárulását. Előadtuk neki, hogy e nélkül az ország megnyugtatása bekövetkezni nem fog. Tehát mi akkor már elmentünk az érintkezésben a legszélsőbb határig. (TJgy van! bálfelöl.) A mit a t, miniszterelnök ur tegnap beszéde végén mondott, hogy t. i. ezt a harczot hagyjuk most abba, majd felvehetjük két hét múlva a másik ujonczjavaslatnál, engedje meg a t. miniszterelnök ur, de én az ö helyén megvallom őszintén, ily inditványnyal vagy ilyen előadással nem léptem volna fel. Mert vagy helytelen az a küzdelem, a melyet mi itt folytatunk, vagy nem. Ha helytelen, akkor nincs annak helye sem most, sem két hét múlva. De azt mondani egy ellenzéknek, hogy: most hagyjátok abba a küzdelmet, két hét múlva kezdjétek újból, erre azt feleljük, hogy: miért hagyjuk most abba, hogy két hét múlva kezdjük újra? Ne két hét múlva, hanem most fejezzük már be. A kérdés egyszerű és világos. Nekünk a magyar nyelv és kultúra érvényesülésére a hadKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. seregben egyszerű, világos és megnyugtató szavak kellenek, a melyek biztosítékot rejtenek magukban. Ha ez oly nehéz ma, ^poly nehéz lesz két hét múlva is. Ha tehát két hét múlva sem fog megtörténni, akkor nincs indokolva, hogy abbahagyjuk a küzdelmet, a melyet mi a nemzet, a haza, az állam érdekében látunk szükségesnek folytatni teljes erőnkből, hogy hűek maradjunk azon hagyományokhoz, a melyek a történelemből származnak ránk és azért ezt a küzdelmet nem hagyhatjuk abba soha. (TJgy van! balfelöl.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Napirend előtti felszólalásnál határozathozatalnak nem lévén helye, következik a napirend és pedig az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405, 411) általános tárgyalásának folytatása. Következik? Hertelendy László jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Mielőtt rátérnék beszédem tulajdonképeni témájára, kénytelen vagyok Csávolszky Lajos t. képviselőtársam tegnapi felszólalásának egy pasBzusára reflektálni, a mely ugy odaállítva, mint azt t. képviselőtársam tette, én bennem bizonyos aggályokat kelt. T. képviselőtársam ugyanis követelvén egyrészt Magyarország önállóságát, egyúttal védőként mutatta be magát a cseh állam létesítését megvalósítani törekvő kisérletek tekintetében. Én a magam részéről nem kivánok beleavatkozni Csehország belügyeibe és politikai küzdelmeibe, Addig azonban, a míg azt látom, hogy a csehek Felső-Magyarországon a pánszlávizmusnak terjesztésére irányuló igen erős akcziót fejtenek ki, (TJgy van! TJgy van! bal felöl.) és azt látom, hogy a cseh ellenzék arra törekszik, hogy a legszélsőbb pánszláv elemekkel szövetkezve a magyar állam egysége, a magyar nemzet szupremácziája ellen agitál és az ellen működik, addig én a magam részéről lelkesedni ezért, vagy' pláne támogatni a cseheket ezen törekvéseikben nem tudnám. Ezt anynyival is inkább kötelességemnek tartottam megjegyezni, mert alkalmam volt pár évvel ezelőtt épen egy cseh politikussal szemben ugyanezen álláspontomnak a sajtóban is kifejezést adni, s igy örültem is annak, hogy a t. képviselőtársam alkalmat nyújtott nekem arra, hogy ezen aggályaimat itt a képviselőházban is kifejezhessem. T. képviselőház! A mióta szerencsém van ezen háznak tagja lehetni, már most harmadízben, valahányszor itt, nagy krízis végső küzdelmeiben, végső, hogy ne mondjam elfajult, de legalább erősen kifejlődött küzdelemben állottak a magyar pártok egymással szemben, én mindig azt a hazafias aggályt tápláltam magamban és mindig az irányított eljárásomban, hogy egy olyan ország, mely kivül-belül ellenséggel van körülvéve, magára nézve végzetes eredménynyel