Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

270 388. országos ülés Í90Í midőn a holnapi napirendről határozunk, hozzá fogok járulni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldalon.) Azonban két olyan megjegyzése volt a képviselő urnak, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Az egyik az, hogy az ő állítása szerint én kifejezést adtam annak, hogy még egy utolsó kísérletet akarok tenni a béke megkötésére, (Halljuk! Halljuk!) mielőtt erőszakhoz nyúlnék. Az »erőszak«-ra majd még visszatérek, de a mi t. képviselőtársam állításának első részét illeti t. képviselőtársam tévedésben van. Én »bókemegkötésére« kísérletet sohasem tettem, most sem teszek. Én azt tartom, hogy a kormánynak és a többségnek mennie kell a maga utján, (Ugy van 1 jobb-felől.) de mennie kell ugy, hogy lehetővé tegye a többi pártokra nézve is azt, hogy az extrém fegyverektől, az alkotmányra romboló hatású utaktól távol tartsák magukat, (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt az utat követtem három hónapon keresztül, nem törődve azzal a gúnynyal sem, a melylyel eljárásom tehetetlensége miatt illettek; ezt az utat követem most is, midőn nem egy utolsó kísérletet teszek, de utolsó alkalmat nyújtok az ellenzék azon részének, (Mozgás balfélöl.) a mely az obstrukcziót folytatja, hogy még egyszer, utoljára hallgasson a hazafiúi belátás szavára. (Helyeslés a baloldalon.) Ehhez nem tárgyalás, nem alkudozás és nem békekötés kell, hanem egyszerűen a hazafiúi belátás felébredésére van szükség. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) T. ház! A másik megjegyzésem az erőszakra vonatkozik. Én ismételt alkalmakkor, tegnapi nyilatkozatomban is azt mondtam, hogy mi erősen el voltunk és el vagyunk határozva a rendelkezésünkre álló alkotmányos eszközök teljes kimerítésére, s kereken tagadom, hogy ebben erőszak volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfélöl.) A másik kérdés az, hogy t. képviselőtársam szememre veti, hogy a koronát angazsálom az erőszakra. Hát bocsánatot kérek, a rendelkezésre álló alkotmányos eszközöknek tetemes része olyan, a melyhez a dolog természeténél fogva a korona hozzájárulását ki kell eszközölni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) s a melyhez egy előrelátó kormánynak a küzdelem küszöbén, mielőtt felelőséget vállalna a küzdelem sikereért, kellett a hozzájárulást kérnie. (Helyeslés a jobboldalon.) A küzdelemnek más fázisa, az erősebb és erélyesebb rendszabályok más csoportja mely a küzdelemnek a házban való intézésére vonatkozik, s a mely a házban követendő taktikát illeti. Ez azután, engedelmet kérek, a ház belügye, ebben a tekintetben a háznak minden egyes tagja, tehát a többség és a kormány is a maga felelőségére kell, hogy eljárjon. (Helyeslés a jobboldalon.) S eszem ágában sincs azért a parlamenti taktikáért, a melyet itt követni szándékozom, a korona felelőségére hivatkozni. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) január 29-én, pénteken. Madarász József: T. ház! Elnök: Mi czimen kivan szólani a t. képviselő ur? Madarász József: Az elhangzott kijelentés után a házszabályokhoz kívánok szólani. Elnök: Tessék! Madarász József: T. képviselőház! Egy kérést vagyok bátor a t. kormányelnök úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy nem készakarva, de mégis igen sokszor hallom tőle, majdnem rendesen, hogy ezt a szót: »király«, ezen szóval helyettesíti: »korona.« Azért tartom kötelességemnek most figyelmébe ajánlani a kormány t. elnökének azt, hogy a korona az országé, az a mienk, az egyúttal a koronázáskor a király fejére tett legfenségesebb jelvénye alkotmányunknak, a mely jelvényért a király viszont az alkotmányra köteles megesküdni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez azon általánosan bevett alkotmányos tétel, a mely ellen, ugy hiszem, senkinek kifogása nem lehet. De ha szokássá válik az, hogy a »király« szó helyett mindig ezt a szót használjuk: »korona«, az természetesen a mi alkotmányos jogainkra nézve veszedelmes is lehetne. Azért kötelességemnek tartottam kérni a ház engedélyét erre a jóindulatú felszólalásra. Hagyjuk hát a koronát annak, a mi: az ország és mindnyájunk tulajdonának, a királyt pedig, ő Felségét, az ország koronázott királyát — hisz nem szégyen az, hanem dicsőség — nevezzük királynak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: Tisztelt képviselőház! A tegnapi napon a tisztelt miniszterelnök ur felszólalása után Eötvös Károly képviselőtársunk némileg szemrehányólag fordult a tisztelt miniszterelnök úrhoz, mondván, hogy: »a mikor az ellenzék legnagyobb táborával békés, bizalmas tárgyalás utján bizonyos modus vivendit létesített, ugyanakkor — ha igaz, hogy ugy történt — teljes készséggel és bizalommal mindent el nem követett arra, hogy az ellenzék többi árnyalatával is megállapodást hozzon létre.« T. képviselőtársam beszéde folyamán a maga részéről illusztrálja, hogy ezt ő miképen képzelte, kifejezvén, hogy ő ez alatt nem valamely paktum létesítését értette, a minek ő ellensége. A t. miniszterelnök ur erre a némileg szemrehányó nyilatkozatra azután behatóan fejtegette, hogy a maga részéről miként követett el mindent a békés kibontakozásra, azzal fejezvén be, hogy őt ennek következtében ez a szemrehányás egyáltalában nem illetheti, a minek igazolására azt mondja, hogy az ellenzéki pártok elnökeivel szemben bizonyos udvarias eljárást is követett. Azután »a házban is« — a mint ő mondja — »beszéltem, de mindenesetre privát érintkezés közben is a legkülönbözőbb alkalmakkor hangsúlyoztam, hogy én paktumot kötni nem akarok senkivel, ellenben'a bizalmas