Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-387
387. országos ülés 1904 január 28-án, csütörtökön. 251 folytasson, mint ki csak kevesebbet vett fel a maga jirogrammjába. Mindent hirdetni, de semmit meg nem valósítani: ez egy képtelenség, és ha az országgyűlés egy része, a mely nemzeti hevülettől eltelve, a nagy eszméket hirdeti és vallja magáénak, lehetetlennek tart egy kis dolgot, akkor ne hirdessen olyan programmot, a mely annak százszorosát is kiteszi és a melyhez még kevesebb ereje van, ha a kevesebbet sem birja keresztülvinni, (Ugy van! bal/elöl.) T. képviselőház! Mondjuk meg őszintén: a ki hiszi a függetlenségi programmot, annak cselekednie is kell, a ki pedig nem hiszi, az ne is hirdesse. (Helyeslés balfelöl) Ha valaki hirdeti a függetlenségi programmot, akkor álljon is helyt a politikának minden vonatkozásában, minden ellenséggel szemben és minden időszakban, (Elénk helyeslés balfelöl.) és semmi pártakczíóban nem szabad azt megengedni, a mi a mostani alkalommal is történt. Igaz, lehet, hogy a t. kormánynak, a t. szabadelvű pártnak, talán még az országnak is jó volt a leszerelés, e felett nem vitatkozom, de az bizonyos, hogy a függetlenségi pártnak és a függetlenségi politikának rossz volt, rossz volt ugy, a mint meg volt csinálva, a mint keresztül volt vive, mert sem eredményeket nem ért el a kellő mértékben, sem azokat nem garantálta, sem olyan módon megcsinálva nem volt, hogy a függetlenségi párt a maga közönségét az országban megszaporította volna. Ismétlem, t. képviselőház, Magyarország addig nem fog előhaladni a maga államiságában és a maga jogaiban, a mig egy olyan erős ellenzék nem lesz Magyarország pártjai között, a mely radikális programm alapján, radikális pártpolitikát is folytat, a mely semmiféle kérdésben nem alkuszik meg, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) a mely nem is markol azonban többet, mint a mennyit keresztül vinni képes, a melyben nem lesznek ellentétek, mint itt, hol az egyik semmit, a másik mindent követel, azért, mert különben az akcziót előbbre vinni nem képes, hogyha egymás ellensúlyozására túlzó követelésekkel fel nem lép. Nem lehet a nemzeti ügyet előbbre vinni t. ház, a függetlenségi párt politikája alapján mindaddig, a mig ezt a nemzetet nem szervezik, lelkét meg nem töltjük ideálokkal és példával nem fogunk előretörni minden egyes alkalommal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sokat lehetne még e kérdésről beszélni, de nem akarok azzal bővebben foglalkozni. A beszéd nem sokat ér. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Beszéd Magyarországon nagyon sok volt már. Voltak ellenzéki pártok, voltak kormánypártok, voltak kormányok, a melyek adtak mindenféle programmot; majdnem minden képzelhető programmot megadtak már, de a mikor tettre került a dolog, sohasem állták meg a helyüket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ez annak a bizonyítéka, t. képviselőház, hogy Magyarország pártjai hirdetik az igét, de maguk sem hisznek benne és a mikor megvalósításra kerül a sor, nincsen bennük akarat és kitartás az akczió keresztülvitelére. (Helyeslés a szásöbaloldalon.) Hogyha végig nézek az állapotokon, a t. miniszterelnök ur édes apja volt Magyarországon az az ember, a ki nemzeti elveit egyszerűen ajtón kívül hagyta és igy ment bele a bársonyszékbe és ezzel Magyarország politikai árulására olyan példát adott, a melyet nemzedékeken keresztül sem lehet kiirtani és kiszámíthatatlan erkölcsi romlást okozott. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Utána jött a második és harmadik és csodálatosképen erről az oldalról is az emberek egyik napról a másikra szépen átvándoroltak oda, hol egy kis főispánságért, hol ezért, hol azért. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Itt volt, t. képviselőház, a volt nemzeti párt, a mely átment a szabadelvű pártba, átvitte oda programmját is és a mikor cselekvésre került a dolog, a mikor legizzóbb volt a helyzet, mikor tisztán esik az ő elhatározásától függött, hogy keresztülviszi-e elveit vagy sem, akkor bizonyos opportunisztikus szempontokból a nemzet iránti félelemből elhallgatott. A következménye az volt, hogy a maga elveit is ki kellett onnan hoznia és visszakerült arra a helyre, a hol volt és nem ért el az e^ész dologgal semmit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van, t. képviselőház, a függetlenségi párt, a melynél a dolog megfordítva áll és a mely sohasem engedett az elveiből semmit. Egy hasonlattal meg is mondtam, t. képviselőház, hogy olyan két elv, a melynél akczióra egyiknél sem kerül a sor, az tökéletesen egyforma, mert az mindegy az országnak, akár 67-es, akár 48-as alapon állok, hogyha egyformán cselekszem, hogyha más zászló alatt, de ugyanarra a czélra törekszem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A 48-as pártnak mindig az volt a hibája, hogy nem tudta keresztülvinni a programmját a maga teljességében, mert nem követett annak megfelelő politikát, párttaktikát és nem igyekezett a maga egész programmjával a nemzetet betölteni. Az a párt, t. képviselőház, a mely nem követ el mindent a maga ellenfelével szemben, épugy támogatja azt a pártot, mint az a párt, a mely azt nyíltan bevallja. (Helyeslés balfelöl.) Ez a nagy harcz is bebizonyította azt, hogy a mig Magyarországon egy erős, elhatározott ellenzék van ama félelmes Bécscsel szemben, addig az osztrák nem csinál semmit ellenünk. De mihelyt az ellenzék beadja derekát, az osztrákok elkövetnek mindent, hogy a hirdetett, de meg nem valósított Ígéreteket visszacsinálják. Arra a csendességre, a mely augusztusban volt, mikor ő Felsége kihallgatást adott Budapesten, következett a chlopyi hadiparancs, és arra a csendességre, a mely a függetlenségi párt leszerelése után és szótartásának kötelezettsége után beállott, következett Pitreich és Körber urak támadása. Már most kinek higy• á? *
