Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés 190í január 28-án, csütörtökön. 249 Mikor a t. miniszterelnök ur annak idején a függetlenségi párttal tárgyalásokba bocsátkozott és a véleményét erről előadta, azt modották, hogy egy törvénytisztelő és alkotmánytisztelő emberrel állunk szemben. Ha már most a miniszterelnök urnak az ülés elején elmondott beszédét figyelemmel kisérjük és azokat, a miket itt elmondott, komolyan veszszük, akkor erre a következtetésünk csak az lehet, hogy nem törvény- és alkotmánytisztelő, hanem egy alkotmánytipró és törvénysértő emberrel állunk szemben. (Ugy van! balfelöl.) Ha pedig ez a beszéd, a melyet elmondott, puszta, üres fenyegetés, akkor még inkább ez a véleményem, mert akkor ebben a nehéz időben a miniszterelnök ur annak az állásnak a betöltésére teljesen képtelen, ha azt gondolja, hogy ilyen eszközökkel egy nemzet küzdelmét lelohasztani, egy nemzet lelkében élő vágyat elsilányitani és tönkretenni lehetséges. A t. miniszterelnök ur egynéhány napi felmondásra és azután egy hosszabb ideig tartó meggondolásra kilátásba helyezte az ő erős kezének az ismételt feltámadását. Hát nagyon helyesen olvastam én valamelyik lapban a kritikát az ő miniszterelnökségéről, a hol az van mondva, hogy mikor ő jött, azt mondták, hogy erős kezű ember és nem paktáló ember, a ki a paktumot perhorreskálta egész életében, aztán az erős kéz kudarczot vallott, belement a paktumokba, próbál és kísérletet tesz ismét a paktummal, azután fenyegetőzik az erős kézzel. ISTokát ilyenformán a í. miniszterelnök ur erős kézrendszerét nem vagyok képes megérteni és egyáltalán nem tudom, hogy melyikben nagyobb mester, az erős kéz fitogtatásában-e, a mely azonban gyengének bizonyul, vagy a paktumok összeszerkesztésében, melyek azonban egyáltalában nem állják meg a helyüket. Mert ha a t. miniszterelnök ur erős kezet gyakorol, akkor itt állott volna vele szemben az egész ellenzék, ha j^edig paktálni akar, miért nem paktál az egészszel és miért paktált a képviselőház pártjainak épen csak egy részével ? Itt sem a harcz nem jött létre, sem a béke nem jött létre és a képviselőház pártjainak egy nagy része, mely a küzdelemnek gerincze volt és azt nagy lelkesedéssel vitte is, békét kötött, de csak a pártjára nézve. A miniszterelnök ur pedig békét kötött, de nem az országra, hanem csak a függetlenségi pártra és az egész küzdelemmel nem nyert a nemzet semmit, de veszített a függetlenségi párt presztizsé-ben, mert békét kötött olyan módon, hogy jxz ország nem nyert vele. B. Kaas Ivor: 0 sem nyert semmit, csak a presztízsét vesztette. Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur pedig — épen folytatni akarom — elvesztette azt a nimbust, a melylyel állítólag Bécsben birt, hogy ő az erős kezével le tudja verni a küzdelmet és nem szerezte meg a békét a paktummal, Ebben a kétséges helyzetben elhiszem, hogy Bécsbe jár tanácsért, segitségért és uj instrukcziókért, RÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. de a beszédéből azt vagyok kénytelen konstatálni, hogy semmit sem hozott. Nem kapott felhatalmazást a háznak ex-lexben való feloszlatására, sem a házszabályokkal szemben való erőszakoskodásra, csak egyre kapott, hogy: fenyegesse az ellenzéket addig, a mig meg nem ijed. (Igaz! a haloldalon.) Én. t. képviselőház, a ki az obstrukczióból, hála Isten, nagy részt vehettem ki magamnak, és nem is állottam ki belőle sohasem, nagyon érdekesnek találtam a miniszterelnök ur felszólalását abban a részben, a melyben minket anarchistáknak festett, magát pedig a nemzettel szemben hcnmentőnek rajzolta, a kinek a mi általunk előidézett rettenetes katasztrófától, krízistől és bonyodalomtól meg kell mentenie a hazát. Érteném ezt, ha a miniszterelnök ur a küzdelem elejétől fogva ugyanebben a nézetben lett volna, de konstatálnom kell, hogy már rövid parlamenti multamban is tapasztaltam, hogy minden miniszterelnök ugy van az obstrukczióval, hogy a megelőző obstrukcziót nem bánja, sőt örömmel veszi, (Ugy van! a baloldalon.) mert hiszen ez kormányzásának létalapja, de minden obstrukcziót, a mely őt éri, rettenetes krízisnek és katasztrófával fenyegetőnek tart. így pl. Széll Kálmán azt az obstrukcziót, a mely kormányzását megbuktatta, katasztrófateljesnek nevezte, de RZ Rí miniszterelnök úrra nézve kedvező szituáczió volt, mert máskülönben nem lett volna miniszterelnök. Az az obstrukczió, a mely Széll Kálmántól Tisza Istvánig terjedt, egy részben Khuen-Héderváryra nézve is katasztrófa volt, de nem az országra nézve, sőt a miniszterelnök úrra nézve sem. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy megoldást hozott, és az ő politikájához, a melyet ő fog csinálni, az ország legszentebb érdekei fűződnek. Nem hiszem, hogy megoldást hozott volna, mert egyszerű észszel találunk erre mindig választ: ha megoldást hozott volna, akkor látnók is. A miniszterelnök ur csak saját személyére nézve hozott megoldást, az országra nézve nem. Az ő személyére nézve meghozta a megoldást, mert a mire az áprilisi nyilt levelében és néhány beszédében czélozott, azt ő elérte, miniszterelnöki székhez jutott, de az országra nézve nem hozott megoldást, mert miniszterelnöksége óta, három hónap óta, ez a megoldás nincs meg, a helyzet ott van ma, a hol azelőtt, volt. Nincs megoldás sem személyi, sem parlamenti, sem anyagi tekinteben. Nincs személyi tekintetben, mert hiszen kétségtelen, hogy a miniszterelnök ur személye iránt nagyobb bizalom, mint az előző miniszterelnök iránt nincs. Nincs meg tárgyi tekintetben, mert hiszen a katonai téren konstatálhatjuk, hogy egyetlen lépést nem haladtunk előre. Az, a mit a t. honvédelmi miniszter ur állított, hogy t. i. visszahelyeztek néhány tisztet, pozitív eredmény volna, de arra nézve kimutattam múltkor tar32