Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

248 387. országos ülés 1904 január 28-án, csütörtökön. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy az én csekély személyemről »Az TJjság«-ban — miután azt méltóztatnak emlegetni — századrészannyi hir sem jelenik meg, mint egyéb lapokban; vannak lapok, a melyek hasábokra gyártják a híreket rólam is és másokról is — nomina sünt odiosa — de a közönség együgyüségére számított merénylet ez az egész dolog. (Fellciáltásoh a jobboldalon : A »Magyarország!« Zaj.) Rakovszky István: Tökéletesen igaza van! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt csak ugy sub rosa jegyeztem meg — ugy látom — t. képviselőtársam lelkes támogatása mellett. De visszatérve a dologra, t. képviselőház, én látogatást tettem minden ellenzéki párt elnökénél ; azonkívül — gondolom — itt a házban is beszéltem, de mindenesetre privát érintkezés közben is a legkülönbözőbb alkalmakkor hangsúlyoztam, hogy én paktumot kötni nem akarok senkivel, ellenben a bizalmas személyes eszmecsere terére szívesen lépek a velem szemben ülő t. képviselőtársaim bármelyikével, mert én azt tartom, t. képviselőház, hogy csak nyer a közügynek szolgálata az által, ha azok, a kik mint politikai ellenfelek állanak egymással szemben, nemcsak a küzdőtéren találkoznak, de megbeszélhetnek egyes kérdéseket a magánéletben is, a hol aztán kitűnik, hogy a tényleges objektiv ellentétek sokkal kisebbek, mint a minőkké azok a nyilvános diskusszió során elfajulnak. (Helyeslés.) Ez az álláspontom vezetett és vezet ma is; ennek felelt meg teljesen az, hogy kerestem is és örömmel is fogadtam az érintkezést olyan képviselőtársaimmal, a kik a függetlenségi párt vezetőihez tartoznak. Ott azután ez az eszmecsere, a mely — lehet — ismételtetett a házban is, meghozta nem azt az eredményt, hogy, egymás nézeteit megismerve, a, harcznak a fokán, a harcznak az élességén, a harcznak az abnormis keretein könnyitsünk. Én már akkor, a mikor ez történt, hallottam, hogy azon t. képviselőtársaim, a kik más ellenzéki párthoz tartoznak, rossz néven veszik nekem azt, hogy én más eljárást követek Kossuth Ferencz t. barátommal szemben, mint más pártok elnökeivel szemben. Én azonnal felhasználtam az alkalmat arra, hogy ez a félreértés eloszlattassék és gondoskodtam róla, hogy mindakét másik ellenzéki párt elnöke megtudja azt, hogy ugyanolyan módon hajlandó vagyok beszélgetésekbe bocsátkozni velük, mint a hogy ez történt Kossuth Ferencz t. barátom között és köztem, és mondtam azt is, hogy én kanapé-proczesszust abszolúte nem ismerek; nagyon szívesen kezdeményezem a beszélgetést, csak azt kell tudnom, hogy ez hasonló barátságos fogadtatásra talál. És miután legmélyebb sajnálatomra azon párt részéről, a mely az obstrukcziót bevallotta magára nézve, semmiféle biztató választ e nyilatkozatomra nem kaptam, én azt hiszem, hogy tovább nem mehettem, de mindenesetre elmentem addig a határig, a meddig az ügy érdekében elmenni kötelességem volt. (Ugy van! Ugy van! júénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Eötvös Károly képviselő ur személyes kérdés czimén kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Kijelentem, t. miniszterelnök ur, hogy nekem sohasem jutott eszembe arra vágyakozni, vagy azt kérni, vagy azt javasolni, hogy az ellenzéki pártok valamelyikével paktumra lépjen. Én magam sohasem cselekedtem, a mikor módomban lett volna, akkor sem, s a mikor megcselekedtem, igen ártalmas és veszélyes dolognak tartottam ez előtt vagy négy esztendővel ; akkor mindent megmondtam előre, a mi be fog következni, sőt, hogy el ne felejthessem, meg is irtam, hogy mi következik belőle és miiiden bekövetkezett. Én a paktum hive nem vagyok, nem is az jutott eszembe, de másrészt azt sem várom, hogy itt, mint a t. miniszterelnök ur mondja, »barátságos« állapotok jöjjenek létre közte és a többi ellenzéki pártok között, mert az lehetetlen; mert vagy a t. miniszterelnök ur hagyja cserben a maga álláspontját, vagy azok az ellenzéki pártok. Itt semmi barátságról nem lehet szó, (Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Nem is mondta! Zaj a baloldalon. Halljuk! Elnök csenget.) de a t. miniszterelnök ur nemcsak szabadelvüpárti férfiú, hanem az ország miniszterelnöke is, s e minőségében feladata, kötelessége, akár barátságosan, akár nem barátságosan, de a kibontakozás elérésére minden lehető módot, (Felkiáltások jobbfelöl: Meg is tette!) minden tisztességes buzgalommal, az ellenzéki pártok mindegyikével érintkezésbe lépve megkisérleni, és én azt látom, hogy ez nem történt meg. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Élénk ellenmondások jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Tegnap szavazták le Smialovszky indítványát! (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Gajáry Géza: Szegény vajda! Kaas tapsolja ! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet •után.) (Az elnöki széket báré Feilitzscli Arthur alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik ? Endrey Gyula jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket a t. miniszterelnök ur bécsi utjának eredményeként az imént előadott, ha még egyszer kellene határoznom a magam iránya és eljárása felett, most már még jobban megokoltnak látnám azt, a mit tettem.