Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-387
246 3ö7. országos ülés WOí január 28-án, csütörtökön. ellenkező irányt jelölnek ki, egész ellentétes hangot adnak, mikor hajlam ugy sem volt bennük a magyar nemzet jogos érdekeinek a kiméléséhez, akkor még jobban kifejlődött bennük a csökönyösség. Mikor gr. Kkuen-Héderváry miniszterelnöksége gyászos kísérletének elején itt mindjárt olyan hangulat kezdett támadni, hogy az ellenzéket — ezt az ostoba szót szokták használni — leszerelésre bírják, abban is biztatást láttam a bécsi udvar részéré, hogy csak tudd legyen csökönyös, meg ne mozduljon semmi irányban sem, mert Magyarországon sem a többség nem elég komoly a nemzet mellett, sem az ellenzék nem elég komoly a kormány ellen. (Taps bálfelöl.) Csak röviden akartam jelezni álláspontomat, és nem akartam, nem is akarok hosszú parlamenti beszédet tartani, annál kevésbbé, mert ugy veszem észre, hogy arra itt az elmék nem elég alkalmasak: sem az enyém, sem a másé. Ezek az okok főleg azok, a melyek miatt nekem nincs bizalmam a t, miniszterelnök ur kormánya és programmja iránt. Semmi sem fog teljesülni abból, a mi a nemzet javára szolgál. Csak rosszabb lesz a helyzet, mert a nemzet költségén akarnak a közös hadsereg részére intézeteket állítani és a mi még ennél szomorúbb dolog, ezt a nyomorult nemzetet ismét és ismét vívmányokkal ámítják, mákonyálomba ringatják, ugy akarják elhitetni vele, hogy vívmányokra tett szert. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) B. Kaas Ivor: Csak a nemzet a vesztes, mondotta Zichy János! (Zaj jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Tökmagot a czinegének! Eötvös Károly: Pedig ha a nemzetre rájön a balszerencse, balsors és a viszontagság sok kincsétől fosztja meg a nemzetet, ha a már 300 év óta, fájdalom, igen jól ismert hatalom változatlanul ül a nemzet nyakán a maga gonosz, ármányos, a magyar fajból minden önérzetet kiirtani törekvő jKtlitikájával: mind nagy veszély, de ennél ezerszerte nagyobb veszély, mert erkölcsi veszély és a becsületes kibontakozásnak állja útját az, hogyha ezzel a nemzettel el akarják hitetni azt, hogy ez ránézve mind üdvös dolog. (Taps balfelöl.) Azt hiszem, az elmúlt négy esztendő ámításai után és azon egyéves küzdelem után, a melyet itt mi folytattunk, a t. miniszterelnök urnak teljes őszinteséggel kellett volna a nemzet elé állni ós megmondani azt, hogy mi lehetséges. Nem beszélni vívmányokról és a szemrehányást nem a nemzet ellen intézni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nem kutatja, hogy minő okból folyik az obstrukezió. Azt hiszem, nem is kell kutatni, csak látnia kell, mert az olyan küzdelem, a milyen itt egy év óta folyik, olyan véget, mint a miniszterelnök ur akarja, nem érhet. (Igazi Ugy van! balfelöl.) A nemzet becsületéért küzdő elemeket, férfiakat, pártokat le lehet győzni erővel, hatalommal, de mikor a nemzet kívánságai a legridegebb csökönyösséggel utasíttatnak vissza, hogy ahhoz még jó képet csináljon, azt megköszönje és ennek a kabinetnek kezére járjon: nohát ez a küzdelem ilyen véget nem érhet. (Elénk éljenzés és taps balfelöl.) Hogy a nemzet az ámítás utján tovább ne vezettessék, arra igenis törekednünk kell valamennyiünknek, ebben egyet kell értenünk, De itt jövök ahhoz a ponthoz, a hol az obstrukczióról is megmondom a magam véleményét. (Halljuk! Halljuk!) Az obstrukezió olyan ügy mellett harezol, a nemzetnek olyan nagy érdekeit tűzte ki lobogójára, hogy az obstrukezió, még ha minden egyébben téved is, méltán önérzettel lehet teljesen arra nézve, hogy ezekért a nagy eszmékért, ezekért a nagy nemzeti érdekekért harezol elszántan, mig ereje futja. Ezt én belátom, érzem ; mindamellett ma a helyzet olyan, ,hogy valamikép ebből ki kell bontakoznunk y f / En egyetértek abban a t. miniszterelnök úrral, hogy alkotmányosság igy nem folyhat a végletekig. Bizonyos az, hogy az alkotmányosságnak sok alapelve van, de az első mégis az, hogy a többség a kellő pillanatban és időben érvényesülhessen. Ez kétségtelen. A házszabályoknak is, az alkotmányosságnak is ez a czélja, r ez a lényege. Azért ez elől nem zárkózom, el. Én magam is óhajtanám, hogy a miniszterelnök ur és kabinetje, hogy a honvédelmi miniszter ur ne jöhessen azokkal az ürügyekkel, hogy: » hagyjanak minket dolgozni«. Nincs ebben a szóban komolyság semmi. (Derültség a baloldalon.) Mert a t. miniszterelnök ur meg a honvédelmi miniszter ur a parlament nélkül is dolgozhatnak. »Hogy hagyjanak minket dolgozni* — ettől az ürügytől szeretném én a t. honvédelmi miniszter urat és a t. miniszterelnök urat, de az egész kabinetet is megmenteni. Én igenis a mellett vagyok, a mellett voltam már szeptemberben, hogy pár nap alatt engedjük keresztül ezeket az apró, külső dolgokat, de csak azért, hogy az alkotmány külső gépezete fennakadást ne szenvedjen. De azután nyomban minden lelkes hazafi,bármilyen párti, a nemzet jogaiért, érdekeiért, becsületeért vegye fel újra a harezot, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és annak a hareznak ne legyen vége addig, mig e hitvány alkotmányosság értéke ki nem tűnik, vagy a nemzet érdekei ki nem elégíttetnek. Bartha Miklós: De ne csak az ellenzék, hanem az urak is a túloldalon! Eötvös Károly: Ez lett volna az én nézetem már szeptemberben és nekem igazi, őszinte hazafias kérésem, hogy azok, a kik ma még ezt a harezot folytatják, minthogy ennek a hareznak előbb-utóbb úgyis azzal lesz vége, hogy ez a javaslat keresztül megy, engedjék keresztül egy-két nap alatt. (Felkiáltások a jobboldalon: Most tapsoljanak!) És az alatt a 14 nap alatt, a melyet a miniszterelnök ur pihe-
