Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

246 3ö7. országos ülés WOí január 28-án, csütörtökön. ellenkező irányt jelölnek ki, egész ellentétes hangot adnak, mikor hajlam ugy sem volt bennük a magyar nemzet jogos érdekeinek a kiméléséhez, akkor még jobban kifejlődött bennük a csökönyösség. Mikor gr. Kkuen-Héderváry miniszterelnöksége gyászos kísérletének elején itt mindjárt olyan hangulat kezdett támadni, hogy az ellenzéket — ezt az ostoba szót szok­ták használni — leszerelésre bírják, abban is biztatást láttam a bécsi udvar részéré, hogy csak tudd legyen csökönyös, meg ne mozduljon semmi irányban sem, mert Magyarországon sem a többség nem elég komoly a nemzet mellett, sem az ellenzék nem elég komoly a kormány ellen. (Taps bálfelöl.) Csak röviden akartam jelezni állásponto­mat, és nem akartam, nem is akarok hosszú parlamenti beszédet tartani, annál kevésbbé, mert ugy veszem észre, hogy arra itt az elmék nem elég alkalmasak: sem az enyém, sem a másé. Ezek az okok főleg azok, a melyek miatt nekem nincs bizalmam a t, miniszterelnök ur kormánya és programmja iránt. Semmi sem fog teljesülni abból, a mi a nemzet javára szolgál. Csak rosszabb lesz a helyzet, mert a nemzet költségén akarnak a közös hadsereg részére intézeteket állítani és a mi még ennél szomo­rúbb dolog, ezt a nyomorult nemzetet ismét és ismét vívmányokkal ámítják, mákonyálomba ringatják, ugy akarják elhitetni vele, hogy vívmányokra tett szert. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) B. Kaas Ivor: Csak a nemzet a vesztes, mondotta Zichy János! (Zaj jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Tökmagot a czinegének! Eötvös Károly: Pedig ha a nemzetre rájön a balszerencse, balsors és a viszontagság sok kin­csétől fosztja meg a nemzetet, ha a már 300 év óta, fájdalom, igen jól ismert hatalom változat­lanul ül a nemzet nyakán a maga gonosz, ármányos, a magyar fajból minden önérzetet kiirtani törekvő jKtlitikájával: mind nagy ve­szély, de ennél ezerszerte nagyobb veszély, mert erkölcsi veszély és a becsületes kibontakozásnak állja útját az, hogyha ezzel a nemzettel el akar­ják hitetni azt, hogy ez ránézve mind üdvös dolog. (Taps balfelöl.) Azt hiszem, az elmúlt négy esztendő ámításai után és azon egyéves küzdelem után, a melyet itt mi folytattunk, a t. miniszterelnök urnak teljes őszinteséggel kel­lett volna a nemzet elé állni ós megmondani azt, hogy mi lehetséges. Nem beszélni vívmá­nyokról és a szemrehányást nem a nemzet ellen intézni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nem kutatja, hogy minő okból folyik az obstrukezió. Azt hiszem, nem is kell kutatni, csak látnia kell, mert az olyan küzdelem, a milyen itt egy év óta folyik, olyan véget, mint a miniszter­elnök ur akarja, nem érhet. (Igazi Ugy van! balfelöl.) A nemzet becsületéért küzdő elemeket, férfiakat, pártokat le lehet győzni erővel, hata­lommal, de mikor a nemzet kívánságai a leg­ridegebb csökönyösséggel utasíttatnak vissza, hogy ahhoz még jó képet csináljon, azt meg­köszönje és ennek a kabinetnek kezére járjon: nohát ez a küzdelem ilyen véget nem érhet. (Elénk éljenzés és taps balfelöl.) Hogy a nemzet az ámítás utján to­vább ne vezettessék, arra igenis törekednünk kell valamennyiünknek, ebben egyet kell érte­nünk, De itt jövök ahhoz a ponthoz, a hol az obstrukczióról is megmondom a magam vélemé­nyét. (Halljuk! Halljuk!) Az obstrukezió olyan ügy mellett harezol, a nemzetnek olyan nagy érdekeit tűzte ki lobogó­jára, hogy az obstrukezió, még ha minden egyéb­ben téved is, méltán önérzettel lehet teljesen arra nézve, hogy ezekért a nagy eszmékért, ezekért a nagy nemzeti érdekekért harezol el­szántan, mig ereje futja. Ezt én belátom, érzem ; mindamellett ma a helyzet olyan, ,hogy valami­kép ebből ki kell bontakoznunk y f / En egyetértek abban a t. miniszterelnök úrral, hogy alkotmá­nyosság igy nem folyhat a végletekig. Bizonyos az, hogy az alkotmányosságnak sok alapelve van, de az első mégis az, hogy a többség a kellő pillanatban és időben érvényesülhessen. Ez kétség­telen. A házszabályoknak is, az alkotmányosság­nak is ez a czélja, r ez a lényege. Azért ez elől nem zárkózom, el. Én magam is óhajtanám, hogy a miniszterelnök ur és kabinetje, hogy a hon­védelmi miniszter ur ne jöhessen azokkal az ürügyekkel, hogy: » hagyjanak minket dolgozni«. Nincs ebben a szóban komolyság semmi. (Derült­ség a baloldalon.) Mert a t. miniszterelnök ur meg a honvédelmi miniszter ur a parlament nélkül is dolgozhatnak. »Hogy hagyjanak minket dolgozni* — ettől az ürügytől szeretném én a t. honvédelmi miniszter urat és a t. miniszter­elnök urat, de az egész kabinetet is megmenteni. Én igenis a mellett vagyok, a mellett voltam már szeptemberben, hogy pár nap alatt engedjük keresztül ezeket az apró, külső dolgokat, de csak azért, hogy az alkotmány külső gépezete fenn­akadást ne szenvedjen. De azután nyomban min­den lelkes hazafi,bármilyen párti, a nemzet jogaiért, érdekeiért, becsületeért vegye fel újra a harezot, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és annak a hareznak ne legyen vége addig, mig e hitvány alkotmányosság értéke ki nem tűnik, vagy a nemzet érdekei ki nem elégíttetnek. Bartha Miklós: De ne csak az ellenzék, hanem az urak is a túloldalon! Eötvös Károly: Ez lett volna az én né­zetem már szeptemberben és nekem igazi, őszinte hazafias kérésem, hogy azok, a kik ma még ezt a harezot folytatják, minthogy ennek a hareznak előbb-utóbb úgyis azzal lesz vége, hogy ez a javaslat keresztül megy, engedjék keresztül egy-két nap alatt. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Most tapsoljanak!) És az alatt a 14 nap alatt, a melyet a miniszterelnök ur pihe-

Next

/
Thumbnails
Contents