Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés 1904 január 28-án, csütörtökön. 245 vallanom, ha egész őszinte, akarok lenni, hogy én azok közé tartozom. (Elénk éljenzés balfelöl) Pedig az u. n. obstrukczióval nem tartok, azt nem is helyeslem, az obstrukezió folytatóinak politikáját, taktikáját nem tartom czélszerüiek, de én, fájdalom, azért 'mégis azok közé tartozom, a kikre talán méltán mondhatta a t. miniszterelnök ur, hogy politikai desperádók. Megmondom miért. Én egész őszintén kijelentem azt, a mit az előző kabinetnek, Széll Kálmán kabinetjének kijelentettem itt a házban, talán 8, 9, vagy nem tudom hány hónappal az előtt, hogy azok alól az Ígéretek alól, a melyeket a t. miniszterelnök ur a 9-es bizottság programmpontjaiban, vagy saját programmjában katonai ' téren tett, én egyénileg felmentem, mert azokból az Ígéretekből, ha ő azon a helyen lesz, és ha a többség oly módon támogatja mint ma, nem fog teljesülni semmisem. (TJgy van! balfelöl. Nagy zaj és ellenmondásolc a jobbaldalon.) Ez jelenti azt, hogy én a desperádók közé tartozom. Hagyjatok fel minden reménynyel! Mert, t. miniszterelnök ur, — ezt most csak inelesleg jegyzem meg — hogy katonai téren a nemzet érdekeit mennyire védhetjük mi meg, arra nézve én a t. miniszterelnök úrral legalább is egyenlő fontosságú mag\arázónak,f el világositástadónak, tényezőnek iogadoni el a közös hadügyminisztert és legalább is oly fontos tényezőnek fogadom el magát az uralkodót és annak osztrák miniszterelnökét, a kik a mit kijelentettek Chlopyban, az osztrák Eeieksrathban, a delegáczióban, legalább oly fontos kijelentések, mint a minőket a t. miniszterelnök ur itt tenni tud. Már pedig ama kijelentések fennállanak. Azon kijelentéseket nagyobb erők és hatalmak tették, mint a melylyel ő tette az övéit és azokat sokkal komolyabbaknak kell tekinteni, mint a minőknek, fájdalom, a magyar miniszterelnök kijelentéseit tekinthetjük, akár gróf Tisza Istvánnak nevezzék azt a miniszterelnököt, akár Siéll Kálmánnak vagy bárki másnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát én azokban az Ígéretekben nem bízom. Közelebbi és gyakorlati okát is adom annak, hogy miért nem bizhatom meg bennük. (Halljuk! Halljuk!) A közös hadügyminiszter ur nyilatkozatai, — a melyeknek egy részletére sem terjeszkedem ki — a közös hadügyminiszternek a dolog érdemére tett nyilatkozatai egészben nem egyebek, mint a magyar állam, a magyar nemzet, a magyar faj önérzete ellen gondosan, roppant nagy elővigyázatossággal felépített tökéletes erődítmény. Annak egy szava sincsen, a mely a magyar állásponthoz közel áll. Annak minden szava egy Haynaunak, egy Schwarzenbergnek és a többinek a felfogása. Egyetlen szót nem találtam azokban, mely a magyar nemzetet és a magyar államiságot akármelyik népfaji törzsnél, oláhnál vagy czigánynál többre becsülné. (Igaz!

r Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) És a t. miniszterelnök ur mit csinált ezzel a beszéddel? Nem az erődöt támadta meg, hanem gyenge kis kalapácsával egynéhány malterdarabot letöredezett annak faláról és azt mondotta, hogy abban nincsen magyar elleni gyűlölet. íme egy darab habarcs, nincsen benne magyar elleni gyűlölet. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Az erődöt magát hagyta épen, szépen, sőt fel is disziti. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Már most többet mondok, nemcsak biztos vagyok abban, hogy nem lesz semmi vívmány a katonai téren a mi részünkről, de én, fájdalom, még azt is látom, hogy rosszabb helyzetbe jövünk, mint a minőben tényleg eddig voltunk, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Én látom azt, — majd a közeljövő felderíti előttünk, hogy kinek van igaza, a desperádónak-e, vagy a nem egészen optimistának, mint a milyen a t. miniszterelnök ur — én látom azt, hogy egy gyalázatos ármány készül ellenünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Egyenesen megtámadni bennünket a katonai uralom nem akar, hanem ki akar zsebelni bennünket. A magyar tisztképzés czimén majd megkapjuk egy pár nyomorult tantárgynak magyar nyelven való tanítását, de ezzel szemben megkövetelik, hogy a mi saját magyarországi költségvetésünkön tartsunk a közös hadsereg számára tisztuevelő intézetet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Ez lesz a következése. És ha ettől meg tudunk menekülni, még azt is szerencsének tartom abban a közeljövőben, a mely ránk vár. A mi pedig a nemzeti követelményeket illeti, nem csak a vezényszóról és szolgálati nyelvről nem lehet szó, hanem egyébről se, a mi egy év nemes és fenséges küzdelme folytán felvettetett, A vezényszót illetőleg a Habsburgoknak még sokat kell tanulniok, pedig semmit sem voltak képesek tanulni; sokat kell tanulniok, rettenetes csapásoknak kell rájuk bekövetkezniük, hogy valahára tudatára jöjjenek annak, hogy Magyarország is van a világon, magyar nemzet is van a világon (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Azért nem kell ujonezot kapniok! Lengye! Zoltán: És nem kell ilyen miniszterelnök! (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Eötvös Károly: Ismétlem, t. miniszterelnök ur, hogy ez a helyzet, ez az egy év történetének a tanulsága. Én részemről szerencsétlenségnek tartottam már egy év előtt a t. miniszterelnök urnak, mint képviselőnek felszólalását. Nagyon elhibázottnak tartottam gróf Andrássy Gyula felszólalását is. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Mert a mikor a bécsi udvar látta azt, hogy a magyar nemzetnek ezen felséges küzdelmében, a mely lassan-lassan kifejlődött, oly kiváló férfiak, mint a miniszterelnök ur és gr. Andrássy Gyula t, képviselőtársam egészen