Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

244 387. országos ülés 1904 január 28-án, csütörtökön. ur programmjában, egész felfogásában nyomát sem látom annak, hogy a nemzet azon fenséges harczát, küzdelmét, a nemzeti közérzületnek azon fellángolását, a melynek több, mint egy éve tanúi vagyunk, ő a nemzet javára fel akarná használni. (Taps a baloldalon.) Nem látom nyomát sem annak, hogy a koronát és annak' környezetét a nemzet érzületéről kellőképen értesítette volna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem teszem fel róla, hogy magyar hazafi buzgóságával meg ne kísérelte volna, de a ehlopyi dolgok, Körber és Pitreich kijelentései után kétségtelenül bebizonyult, hogy akármilyen komolyan kísérelte is meg, annak haszna, látszata nincs. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Ily helyzetben pedig egész magyar hazafitól azt várnám, hogy ne vállalkozzék olyan programm keresztülvitelére, mely csak Bécsben tetszik, hanem vagy hagyja ott helyéi, (Helyeslés és taps a baloldalon.) vagy vállalkozzék olyan cselekvések végrehajtására, a melyekből a nemzetnek van legalább kis haszna, vagy, ha egyéb nem, vigasztalása. Egyáltalában bátor vagyok megjegyezni, hogy a t. miniszterelnök ur sokszoros felszólalásában oly éles jelzőket használ az ellenzék ellen, oly sajátságos szavakkal jellemzi az ellenzék működését, hogy ha ezek itt meghonosodnak, abból nem lesz jó, a mi parlamentarizmusunk színvonala azzal nem emelkedik, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És mikor a t. miniszterelnök ur — ebben egyetértek vele — a mi parlamentarizmusunk tekintélyét féltő atyai gonddal őrzi, akkor ahhoz hozzátartozik az is, hogy az ellenzék eljárását most legalább, mikor oly küzdelemhez, oly eszméhez van kötve az ő cselekvésük, ilyen jelzőkkel illetni ne méltóztassék. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy csökönyösségét talál ezen az oldalon. Hát nézzünk a szemébe a helyzetnek, t, ház. Katonai téren akarunk vívmányokra szert tenni? Vívmányokra ? Ez rossz szó. Rosszul van a mi helyzetünkben alkalmazva. Hát vivmány az, ha azt akarjuk, hogy idegenek naponkint arczul ne verjenek bennünket, ha meg akarjuk menteni önérzetünket, faji becsületünket attól, hogy az osztrák germanizáczió és az osztrák monarchia érdekében szövetkezett erők és hatalmak szakadatlanul és arczátlanul velünk ne paczkázzanak? (Éljenzés és taps balfelol.) Nem is vívmányokra akarunk mi szert tenni, hiszen a magyarság mai világhelyzetének közepette igazi vívmányokról csak álmodozás közt, meg ábrándokban beszélhetünk. Hanem mit akarunk ? Ezelőtt például 36 esztendővel királyi rendelet lett kibocsátva a magyar tisztek visszahelyezéséről. Ez 36 esztendő óta nem történt meg. Mi vagyunk csökönyösek? Kik a csökönyösek? (Derültség és éljenzés balfelol.) Azt mondta a t. honvédelmi miniszter ur valamelyik bizottsági ülésen, hogy adjunk időt a kabinetnek, hogy dolgozhassanak,- ők majd dolgoznak. Esztendeje elmúlt annak, t. honvédelmi miniszter ur, mikor elődje és az a kabinet, melyhez elődje tartozott, itt ünnepélyesen bejelentett egy-két u. n. vívmányt: a tisztek visszahelyezését, a büntető katonai perrendtartás korszerű reformját, az egész hadseregben a jelvényeknek akként való átalakítását, hogy a magyar államiságnak valami kis lehetősége legalább a külső tünetekben meglegyen. Megígérte t. elődje, azt hiszem, egy esztendeje mindezeket. Kérdem: mi történt egy esztendő alatt ? (Ugy van! bal felöl. Zajos felkiáltások a jobboldalon : Folyton obstruáltak!) Pedig ezek közt a dolgok közt vannak olyanok, a miket egész buzgalommal és akarattal, ha őszinte az akarat, egypár huszonnégy óra alatt meg lehet csinálni! (Úgy van! Ugy van ! balfelöl.) Már most a t. miniszterelnök ur ujabb ígéretekkel jön. Pedig hiszen a régiekből sem valósult meg semmi. Ha azok közül az ígéretek közül valamelyiknél a valóságos megvalósítás nyomát látnók, ha hajszálnyi nyomát látnók annak, hogy ez a kabinet vagy akar, vagy tud a nemzet érdekében valamit előre vinni, nem volna ez a csökönyösség, nem volna az ellenzéknek ez a kedvtelensége, nem volna az egész orszájmak az a nyomott hangulata, az a kedvetlen, az az unott lelki állapota, a melyben nemcsak a kabinetet unta meg már, hanem őszintén megvallva, a mi egész alkotmányosságunkat. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nincs olyan parlamentarizmus több a művelt nemzetek között a világon, mint a mienk. Bizony nincs. Azért a külföldről hozható példák én rám hatással nem bírnak, (Helyeslés balfelöl.) mert olyan viszonyok között, a milyen viszonyok között mi vagyunk, egyetlen művelt nemzet sincs a világon. (Ugy van! balfelöl.) Hogy ezt a nemzetet a legmagasabb helyen, az állami legmagasabb ; tekintélynek képviselői szakadatlanul ámítsák, ha béke van, és szakadatlanul ostorozzák mikor béke nincs, hogy egy nemzetet saját koronája, uralkodója, vagy annak nevében tanácsosai folyton oly útra vezessenek, a mely azt a nemzetet saját czéljaitól vezeti el (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és nem saját czéljaihoz vezeti: ilyen alkotmányosság, ilyen parlamentarizmus nincs több a világon. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Azért, ha itt oly dolgok történnek, a melyek egyéb nemzetek parlamentjében példátlanok, tartsa azt a t. miniszterelnök ur, fájdalom bár, de egészen természetesnek, mert a magyar nemzettel az ő közös uralkodóháza részéről oly dolgok történnek, a melyek a világon semmiféle más művelt nemzetnél nem történnek. (Ugy van! Ugy van! balfelol.) Lengye! Zoltán: Őszinte beszéd! Eötvös Károly: Azt mondja a t. miniszterelnök ur, — nem tudom, kikre czélzott — hogy politikai desperádók vannak itt. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Hát fájdalom, nekem be kell