Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés Í90í / 'anuár 28-án, csütörtökön. 243 Engedjék meg a. képviselő urak, hogy egyetlenegy dolgot ajánljak az önök figyelmébe. Én nem kutatom most, hogy minő okból folytatják az obstrukcziót. (Mozgás balfelöl.) Bárminő okból tegyék is. (Egy hang balfelöl: Nemes és hazafias ókból!) B. Kaas Ivor: Dehogy! Pénzért, hivatalért! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát kérem, ez is egyéni vélemény lehet. Bartha Miklós: De nem a miniszterelnök uré? (Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, én itt nem kis kátéból adok feleleteket a képviselő uraknak, hanem azokat fogom elmondani, a miket az ország érdekében szükségesnek tartok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Hát mondom, bárminő okból folytatják az urak az obstrukcziót, akár azért, mert a parlament működésének megakasztása utján a magyar szolgálati és vezényleti nyelv kivívását tartják lehetségesnek, akár azért, mert a kormánynak fennállását akarják ez eljárás által lehetetlenné tenni: mind a két esetre nézve ugy áll a dolog, hogy az ujonczjavaslat megszavazása után is kapnak a képviselő urak száz alkalmat az obstrukczió folytatására. (Mozgás bal felöl.) Ott van az indemnity, ott van az 1904. évi ujonczjavaslat, ott van számtalan más égető szüksége az országnak, melyeknél a parlament megakasztása épen azokat a bajokat idézi fel, épen olyan helyzetbe juttathatja a kormányt és a taktikai helyzet ez által közöttünk semmi tekintetben nem módosul. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Az teljesen mindegy, hogy az ütközési pont közöttünk az 1903-ik évi ujonczjuíaíékról szóló javaslat-e, vagy az általam emiitett törvényjavaslatok bármelyike. (Zaj balfelöl.) Engem épen ugy szemben fognak találni, a küzdelmet ugyanazon chance- ok mellett, ugyanazon fegyverekkel épugy meg fogjuk küzdeni és a végeredmény ugyanazon körülményektől és mindenek felett a nemzetnek hazafiúi bölcseségétől és belátásától fog függni mind a két esetben. Tehát nem reszkíroznak semmit a t. képviselő urak. Ellenben az által, ha az obstrukczió gáncsát épen itt dobják az ország szekere elé, az által károsítják ennek a nemzetnek legnagyobb érdekeit s mérhetetlen szenvedést okoznak a társadalom széles rétegeinek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Elénk mozgás balfelöl.) Hát én kérem önöket, ha a hazafiúi belátást és az emberi érzést teljesen ki nem irtotta önökből a pártszenvedély, (Mozgás balfelöl.) ne okozzák ezt a szenvedést a nemzetnek, (Zajos Tielyeslés jobbfelöl.) ne károsítsák ok nélkül, szükség nélkül, szeszélyből, ép ennél a pontnál a nemzetet; engedjék meg, hogy az ujonezok megszavazása által legalább belátható időn belül hazabocsáthatók legyenek a hároméves katonák, (Felkiáltások a baloldalon: Tessék!) és azok a szerencsétlen póttartalékosok, a kiknek éhező családja önöknek köszönheti szomorú sorsát. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) Bartha Miklós: Miért hívták be? Gr. Tisza István miniszterelnök: Semmit fel nem adnak álláspontjukból, semmivel sem teszik a harezot a kormányra nézve könnyebbé, kellemesebbé. A találkozás meglesz köztünk a delegáczió után. Kiválaszthatják a csatateret, a hol akarják. De ily körülmények közt tisztán indokolatlan csökönyösség az, hogy ok nélkül tetéznek szenvedést szenvedés után a nemzetre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Bármiképen legyen is, t. uraim, ez az önök dolga. Én kötelességemet teljesítettem, a mikor önöket erre még egyszer felhívtam; de akár követik kérésemet, akár nem, akár tesznek eleget annak, akár nem: annál a javaslatnál, a melyiknél önöknek tetszik, meg fogjuk egymást találni a delegácziók után, meg fogjuk a harezot vivni azzal a békeszeretettel, azzal a türelemmel, a melyet eddig is tanúsítottunk, de egyúttal azzal az elszántsággal is, a melyet egy szent és nagy ügy szolgálatának tudatában kell tanúsítanunk. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Találkozunk Eilippinél! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T, ház! Én nem tartozom az optimisták közé: én látok sok sötét és aggasztó pontot e nemzet láthatárán. De kitörülhetetlenül él bennem a bizalom a magyar nemzetnek az ő ezredéves alkotmányos élete által megszerzett politikai belátásában, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) politikai bölcsességében, és hiszem, hogy meg fogja érteni a nemzet azoknak szavát, a kik a vakmerő szeszélylyel felidézett veszedelmek tengeréből az alkotmányos élet, a politikai tekintély, (Zajos helyeslés jobbfelöl.) a sikeres működés, az épitő nemzeti politika terére kívánják visszavezetni a nemzetet, (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk,!) Mióta a t. miniszterelnök ur kabinetjét megalakította, azóta nem volt szerencsém a kabinetalakitásnak, a kormány programmjának és működésének kérdéséhez hozzászólanom. Most megkísérlem, de lehető röviden. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el részint közjogi álláspontomnál fogva, részint és főleg azért, mert a t. miniszterelnök ur működési programmjában nem látok biztosítékot arra, nogy a nemzet valódi, igazi érdekei kielégíttessenek, de még csak arra sem, hogy azok megkiméltessenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem fogok kiterjeszkedni a viták azon majdnem végtelen anyagára, a mely kormányra lépése óta itt a házban felmerült, csak megállapítom a magam részéről azt, a mi meggyőződésemet is megalakította, hogy a t. miniszterelnök 31*