Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-387
242 367. országos ülés 1904 január 28-án, csütörtökön. melyre mi vállalkoztunk; (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) hogy a magyar közvélemény megelégelte azt a végletekig menő harczot, a mely eddig folytattatott. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) és a nemzet tálnyomó nagy többsége kívánja azt megbizottaitól, képviselőitől, hogy most már ezen eredményeket biztosítva, a békés haladás terére, a békés munka terére lépjenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És ugyanez az eredmény éretett el ebben a házban is, a hol igen csekély számú képviselőtársaink kivételével e ház ellenzéki pártjainak túlnyomó nagy része is az obstrukczió folytatását ilyen körülmények között férfiasan és határozottan elitélte, (Ugy van! jobbfelől.) és azon vágynak, azon törekvésnek adott kifejezést, hogy ellenzéki működését a normális parlamenti élet keretei között, a parlamentarizmus állandó nagy alapelveinek tiszteletbentartásával küzdhesse tovább. (Igaz! Ugy van ! jobb felöl.) Fájdalom, parlamenti rendszabályaink annyira^ kedveznek minden anarchisztikus törekvésnek, (Élénk ellenmondások bal felől. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy a mire egyetlen más parlament sem nyújthat példát, e ház öszszes tagjainak alig több mint negyvenedrésze képes volt két hónapon keresztül megakasztani e ház működési képességét .... (Felkiáltások jobbfelöl: Igaz! Ugy van! Hallatlan! Derültség és mozgás balfelől.) Bartha Miklós: Szörnyűség! Sréter Alfréd: Igenis! Lelkiismeretes embernek szörnyűség, lelkiismeretlennek nem az! Gr. Tisza István miniszterelnök ... és ma, azon körülményeknél fogva, a melyeket felszólalásom elején jeleztem, kénytelenek vagyunk számolni azzal a ténynyel, hogy azon az utón, a melyen a közelmúltban haladtunk, ez ország érdekeit sikerrel nem szolgálhatnék. Ennek konzekvencziáit le kell vonni, t. ház, pártkülönbség nélkül. Kecskeméthy Ferencz: És lemondani! (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hát mondjon le ! Menjen Amerikába!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt gondolom, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy az a küzdelem, melynek talán küszöbén állunk, ismét nem egy pártnak a küzdelme lesz, abban a küzdelemben részt kellene venniök mindazoknak, kik a magyar alkotmányosság, a magyar parlamentarizmus ügyét igazán szolgálni kívánják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És én ebben a küzdelemben nem mondok le arról a reményről, hogy igenis egy táborban leszünk pártkülönbség nélkül azok, kik a magyar alkotmányosságot veszélybe dönteni, ennek az országnak a sorsát egy csekély — engedjék meg nekem a kifejezést — a politikai desperadók (Zajos tetszés jobbról.) álláspontját képviselő töredéknek játékszerül kiszolgáltatni nem akarjuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Hát a házszabályok? Elnök: Kérem, egyelőre tartsuk meg a házszabályokat. (Éljenzés és taps a baloldalon. Nagy zaj. Elnök többször csenget.) Az urak nagyon jól tudják, hogy milyen értelemben mondottam: (Zaj balfelől) tartsuk meg a házszabályokat és ne tessék minduntalan közbeszólni. Lengyel Zoltán: Vagy házszabály lesz, vagy ököljog; egyéb nincsen ! Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabályok 2'20. §-a azt mondja, hogy a szólót beszédében féibeszakitani, yagy közbeszólásokkal zavarni nem szabad. Lengyei Zoltán: Hát plakatirozzon ki még egyszer! (Derültség balfelől.) Rákosi Viktor: Perczel felmondta a házszabályokat egy hétre! (Derültség balfelöl.) Elnök: Rákosi képviselő urat figyelmeztetem, hogy Rákosi Viktor kapott képviselői mandátumot, nem pedig Sipulusz. (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) én nem mondok le azon reményről, hogy ebben a küzdelemben pártkülönbség nélkül együtt lesznek a parlamentarizmus igaz barátai; de ha ebben a reményünkben csalódnunk kellene is, azt már azután nemcsak hiszem, de tudom, hogy ez a párt ki fog tartani férfiasan, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és szívesen fogadva minden segítséget, a melyet nyer, de saját erejében bizva és ha kell, az egész ellenzékkel szemben is,megfogja menteni ezt az országot. Miután azonban valószínű, hogy egy beláthatatlan ideig tartó küzdelem előtt állunk, a kormány abban a meggyőződésben volt, hogy e küzdelem megkezdése előtt az ország érdekében czélszerü lesz, ha a delegáczió elvégzi a maga teendőit és legalább a közös költségvetés kérdése rendbe jő. Ennek folytán ... (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Bartha Miklós: A taktika változik! Gr. Tisza István miniszterelnök: . A taktika változik. Miután ott az urak mellett ülnek néhányan. (Egy hang a baloldalon: A mienk nem változik! Zaj jobbfelöl.) Bartha Miklós: Az önöké sem változik. Mindig szavaznak, mindig engedelmeskednek! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Miután a helyzet változott, a taktikának is változni kellett. Én legalább a magam részéről soha olyan taktikára nem vállalkozom, a mely az adott helyzettel, a viszonyok tényleges alakulatával ellentétben áll. (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát mondom, a kormány előterjesztésére a delegácziók február 3-án, szerdán meg fogják kezdeni működésüket és így a ház üléseiben, . . . ((Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) valószínűleg, mintegy két vagy három hétig tartó szünet fog beállani. Ettől a szünettől még négy vagy öt nap választ el bennünket. Ez az idő bőségesen elég arra, hogy letárgyaljuk az ujonczjutalékra vonatkozó javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.)
