Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés 190k- január 28-án, csütörtökön. 239 ha Magyarországon czélhoz akarnak jutni, ez az eddigi politikával nem fog sikerülni, mert iia Bécsben nem fognak Magyarországtól félni, sohasem fognak semmit sem adni. (Ugy van! balfelöl.) Mária Terézia idejében is, a mikor pedig a magyar nemzet védelmezte meg a dinasztiát, mit látunk? Az első időszakban, a mikor a magyarra szükség volt, mikor kiállították Mária Terézia védelmére a magyar ezredeket, magyar tisztek voltak, sőt az ezredesek a vármegyékkel egyetértésben neveztettek ki. Az inszurrekezió négy részre osztatván, magyar főurak lettek kinevezve a vezetésre. Sőt a katonai büntetőtörvény is magyar volt. Később azután, mikor ezek a háborúk már elmultak, kezdték átnémetesiteni a katonaságot. Nevezetesen az 1790-iki törvényben, mikor a nemzet a követelt adókat és katonaságot nem akarta megadni, azt mondták az országgyűlésnek, illetőleg az akkori rendi ülésnek, hogy ne boszantsátok a királyt. Erre Okolicsányi azt felelte, hogy ősi törvényeinknek megtartását kötelességünk védelmezni, ha haragszik a királynő, ha nem. Csúzi, a veszprémi követ pedig kijelentette, hogy sokat igért a kormány, de abból semmit meg nem tart. Akár csak ma. (Ugy van! bal felöl.) De továbbmegyek. A mikor Pálffy Miklóst kanczellárrá nevezték ki, emlékiratot adott be Mária Teréziához, a melyben igen bölcsen gondolkozott, ugy, hogy ezt ma is megszívlelhetné a miniszterelnök ur. Az átmenet megjelölése után grőf Pálffy Miklósnak emlékirata igy szól: »Felséged uralkodása elején a szeretet tett, alkotott mindent. Most is az a kiinduló' pontja, hogy a Felség jót akar. Bár ezt mindenki elismeri, mégis nagy óvatosság kell a kivitelhez. Kímélni kell a nemzet előítéleteit, melyek közt az első a nagy ügyelet az ország jogaira. Ép azért meg kell akadályozni a minisztereket abban, hogy a királyi tekintélyt oly czélok elérésére használják fel, melyek sem a törvény nyel, sem a lehetőséggel meg nem egyeztethetők. Kerülni kell mindent, a mi a királyt és annak tekintélyét kompromittálhatja.* (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldolon.) Ezeket az aranyszavakat ma is megszívlelhetné a miniszterelnök ur és Bécsben ennek alapján tehetné meg informáczióit, nem pedig annak alapján, hogy a törvény ellenére erőszakkal akarjon mindent keresztülvinni. (Igaz! ügy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) De tovább megyek (olvassa): »A rossz tanácsosok arra akarják birni a királynőt, hogy az ország szabadságát és alkotmányát forgassa fel. Az ilyenek a mostani válságos körülmények között végveszélybe dönthetik a felséges házat, melyet 1741-ben is csak a magyar mentett meg, E veszély ellenében mindenekelőtt határozzák el a Hendek, hogy semmi hizelkedés, vagy fenyegetés nem bírhatja őket oly törvény elfogadái sara, mely ősi szabadságaikat csak legkevésbbé ] is sérti.« B. Kaas Ivor: 150 esztendővel ezelőtt liberálisabbak voltak az emberek, mint ma. Szluha István (olvassa): » Rendeljék el I továbbá, hogy a korona elleni felségsértésnek j tekintik jogaik, szabadságaik megtámadását. I A helytartótanács különben is kötelezve van a | törvények fentartására; még jobb volna, ha a i diéta választaná annak tagjait. Oly törvényt kell í hozni, hogy mivel a magyar szent korona felI sége nemcsak a királynál van, hanem a Karoknál és Rendeknél is van, a ki ezt a felséget szóval vagy írásban megtámadja, a hétszemélyes tábla elé állíttassák, mely, ha elitélte, csak maga a diéta adhat neki kegyelmet, mert nem szenved kétséget, hogy ugy törvényhozás, mint béke és háború dolgaiban az ország a királylyal osztozik a felség jogaiban. Tudván azt a magyarok, hogy könnyebb nekik királyt kapniok, mint a királyi méltóságra vágyóknak országokat és koronákat, oly királyokat választottak, kik máshonnan vett eszközökkel is megvédhetik jogaikat és szabadságaikat az ő lehető könnyítésükre. Még az 1723:11. törvényezikknek is, mely a női örökösödést behozza, ez az értelme. Mert a magyarok azt elválaszthatatlan összeköttetés által nem uj terheket akartak magukra venni, hanem a külső erőket is szabadságaik és jogaik oltalmára fordítani. Nagy veszedelem rejlik abban, ha a nemesi inszurrekeziót meg akarják változtatni és abból rendes hadat formálni. A tisztek addig nyomorgatják majd a nemebt, míg meg nem váltja magát és igy kész az uj nagy adó. Ha pedig személyesen szolgál, ki igazgatja ? Csak a haditanács, azaz német kormányszék. A nádort már megfosztották törvényes katonai hatáskörétől s igy lassankint az egész nemesség idegen kormány alá jut. Most is rosszul bánnak a rendes magyar ezredekkel, azokat küldik előőrsre, szemlére, a legveszedelmesebb helyekre, ha visszavonulnak, kész a vágy, hogy megfutnak. Az inszurrekeziót is mennyire ócsárolják, pedig Európa nagy része bizonyíthatja, hogy a királynő a magyar vitézségnek és hűségnek köszönheti, hogy uralkodik.« Ugy látszik, ma sem vagyunk máskép, mint akkor, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el egyszer már annak az ideje, hogy a törvények ugy, a mint meghozattak, és nem ugy. a mint épen tetszik, végre is fognak hajtatni? Mert ilyenformán nem az alkotmányos többségre van bizva a törvény, hanem a hata! lomra! (Ugy van! balfelöl.) Azt mondják önök, mi vágjunk az erősebbek, azt teszszük, a mit | akarunk, a törvényt félrelökjük, a kinek nem I tetszik, tegyen róla. Nem ilyen nyíltan mondI ják ki ugyan, de a tettek ezt bizonyítják. De j ezt az állapotot másképen megszüntetni nem lehet, mint a törvényeknek becsületes végrehajtásával. (Helyeslés balfelöl.) Mindenféle fur-