Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

238 387. országos ülés 190í január "J8-án, csütörtökön. ma is az vagyok, (Éljenzés a baloldalon) és mindig a független, önálló magyar hadseregért küzdöttem, azért fogok is küzdeni és igy én nem az 1867-iki törvényben, — a mely alkotmányos módon hozatott meg, — lefektetett hadseregnek felállítását követelem. (Helyeslés a baloldalon.) Követelem pedig azt azért, mert jogom van hozzá. Már többször felhoztam, hogy.a többség és a kisebbség elmélete nem állhat meg, mert egy szentesitett törvény ellen nincs többség, azt meg kell tartani, azzal szemben még a király akarata sem határoz. Hiába teszik tehát nekünk azt a szemrehányást, hogy erőszakosan akadályozzuk meg az ujonczok megajánlását. Mi nem azt teszszük, hanem a többség erőszakoskodása ellen küzdünk, a mely a szentesitett törvényt nem akarja megtartani. A többség csak annak a hadseregnek részére követelheti tőlünk, hogy ne ellenezzük az ujonczok megajánlását, a melyről az 1867-iki törvény intézkedik; az pedig nem a mostani hadsereg, mert ez császári hadsereg. (Igaz! a baloldalon.) A 67-iki törvény szerint magyar hadsereg létezik, ha nem is abban a teljes függetlenségben, a melyet programmunkban követelünk, de magyar hadseregről van szó. És mindaddig, mig e törvények teljes mértékben életbe nem léptettetnek, nekünk szemrehányást tenni nem lehet, hogy mi erőszakoskodunk, mert mi jogunkat ós a nemzet jogát követeljük. (Igaz! a baloldalon.) Hiszen különben minek a parlament, minek a képviselőház, ha a törvényeket félreteszszük és meg nem tartjuk. Micsoda beszéd az, hogy czélszerüségi szempont? A közös hadügyminiszter ur katonai, a miniszterelnök ur pedig politikai czélszerüségi szempontból beszél, gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam pedig azt mondja, hogy nincs itt az ideje a végrehajtásnak. Ha czélszerü volt, t. képviselőház, hogy a nemzet necsak magára vegye e súlyos terheket, de teljesítse is azokat, a mik az 1867-iki törvényben le vannak felétetve, akkor, azt hiszem, itt az ideje annak, hogy a nemzet javára végrehajtassanak a törvények, mert, a mint tegnap mondta Ugron Gábor képviselőtársam, a magyar hadsereg nemcsak védelmi szempontból illet meg bennünket, hanem az egy nagy eszköze annak, hogy a magyar egységes állam megteremtessék, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha egyébért nem is, ezért szükséges lenne a magyar hadsereget szervezni ugy, a mint a törvény előirja. Nekem is az a hitem és meggyőződésem, hogyha ezt 1867 óta keresztülvitték volna, ma Magyaországon nemzetiségi kérdésről szó sem lehetne és ez nemcsak Magyarország javára szolgálna, hanem a dinasztia javára is, (Helyeslés balfelöl.) Gróf Andrássy Gyula képviselőtársam azt mondja, hogy még nincs itt az ideje a végrehajtásnak. Hát magyarázza meg azt, hogy mikor lesz itt az ideje ? Hiszen, a kik akkor születtek, mikor ezt a törvényt megalkották, erős férfiakká nőttek ós erejük teljességében vannak. Hát oly idétlen törvényt hoztak, hogy az 36 év után oly kevéssé fejlődött, hogy még he sem lehet mutatni ? Ha komolyan fogja fel a képviselőház feladatát, ilyen csűrés-csavarásokkal a nemzet szemét kitörölni nem lehet, mert ez odavezeti a nemzetet, a hol Lengyelország volt, mikor felosztották. A t. miniszterelnök ur többszörösen azzal dicsekedett, hogy mikor már senki sem vállalkozott a miniszterelnökségre, ő volt az a legény, a ki el merte vállalni. Hát a t. miniszterelnök ur voltakép mire vállalkozott? Arra, hogy Lengyelország sorsára juttassa az országot? Katalin czárné sem engedte meg a lengyeleknek, hogy hadsereget állítsanak és hadsereggel szállta meg az országot és ugy volt szabad nekik nyilatkozni, azok pedig, hadseregük nem lévén, mint a birkák a vágóhídon egyszerűen megadták magukat. Csakhogy a lengyelek közt és közöttünk az a különbség, hogy ott orosz hadsereg nyomása alatt történt, itt pedig, ugy látszik, magyar ember akar vállalkozni, mert mindig dicsekedett az erős kézzel, és a napokban is azt híresztelték, hogy a parlamentarizmuson és törvényeken keresztül fognak gázolni, csakhogy igéretét a miniszterelnök ur megtarthassa. Azért, hogy Bécsben néhány embernek a hatalmat kezébe adják az ország felett, hogy a katonaságot és az adókat beszolgáltassák, hogy a nagyhatalmi hóbortot követhessék, ezért döntik az országot tovább is romlásba. Pedig ez Bécsnek sem válik hasznára, mert egy ferde rögeszmének keresztülvitelét akarják, a mely őket nem fentartani, hanem megsemmisíteni fogja. A mint tegnap emlité Ugron Gábor t. képviselőtársam, ha Magyarországot németesitení akarják, mi hasznuk van ebből ? Ebből nem Ausztriának és a Habsburgoknak lesz haszna, hanem a nagy Németországnak. Tessék megnézni Ausztriát. Ott az osztrák németek könnyen beszélnek, hiszen már is évek óta hirdetik, hogy a nagy Németországhoz csatlakoznak. A magyarnak azonban nincs hova fordulni, de ha németekké fognak bennünket tenni, a természetes következtetésnél fogva, inkább a németséghez fogunk húzni, mint Ausztriához, a honnan soha semmiféle előnyökben nem részesülünk. Már I. Lipót korában kezdődött — és ugy látszik, annak az eszmének keresztülvitelére vállalkozik a miniszterelnök ur is — az egységes birodalom eszméje. A dicsőséges szent-gotthardi győzelem után is oly gyalázatos békét kötöttek a törökkel, a melynek ala}yja az volt, hogy kölcsönösen pusztítsa a magyart ugy a török, mint az osztrák, a helyett, hogy megvédelmezték volna. (Ugy van! bal felöl.) Azért mondta már akkor Nádasdy országbíró, hogy a németet se ráczióval, se pénzzel, se semmivel nem lehet jóvá tenni a magyarhoz, egyedül csak a félelem által. De mikor szerencsém volt Kossuth Lajos 90-ik születésnapján nála tisztelegni, ő is megmondta, hogy