Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

386. országos ülés 190í január 27-én, szerdán. 233 tudomására adni, hogy a legszigorúbb vizsgálatot azonnal meg ne indítaná. Ennek azonban van folytatása is. A lovaknak ez a kiirtása 1903. évi április hóban történt. Június 3-dikán ismét kiszállott ott a járási állatorvos ur és újból megállapodott ugyancsak Grósz István másik két lovára vonatkozólag, ezeket is agyonlövette és egy Babernics Jakab nevű ember egyik lovát szintén agyonlövette, azzal a határozott kijelentéssel, hogy a lovaknak ára meg lesz térítve. T. képviselőház! A ki ezzel a témával foglalkozik, nagyon jól tudja azt, hogy az 1888-ik évi 4000. szám alatt kiadott földmivelésügyi rendelet 289—291-ig terjedő §-ai szerint igenis van joga kiirtani az állatorvosnak ezeket a lovakat, sőt kötelessége is és csak az esetben van ez alól eltérés, ha a fél határozottan lemondana a kártérítési igényről. Tehát joga van kiirtani, de mindenkor a kártérítésnek megajánlásával elsőfokulag, de nem az állatorvos, mint privát személy részéről. Ezen szegény emberek megbecsültették a lovaikat, a mire nézve itt vannak a községi bizonyítványok, a melyek a többek között igy szólanak. Az egyik kelt 1904 január 24-ikén, és hivatkozik az 1903-ik évre, kötelességem ezt megmagyarázni azért, mert kerek egy esztendővel ezelőtt volt ottan, a mint emiitettem, átvonuló takonykór. Ezen bizonyítvány igy szól (olvassa): »Oszlop község elöljárósága, nemkülönben a hatósági becsüsök ezennel bizonyítjuk, hogy Babernics Jakab oszlopi lakos egy darab kanczalova a magyar kir. állatorvos és a hatósági állatorvos által takonykórban találtatott múlt évi Julius havában, kiirtatott és miáltalunk azon alkalommal 120 koronára becsültetett és azon Ígéret mellett irtatott ki, hogy neki az egész érték meg lesz térítve.« Tehát hatósági közegek közbenjötte mellett az állatorvos ur egész árat ígért neki, holott, ha tényleg igaz az, hogy szabályszerüleg járt el, őneki egyáltalában semmiféle kártérités nem is járt volna. Grrósz Istvánnak ugyanottan egy fekete kancza lova ötéves korában és egy négyéves pejkancza lova irtatott ki ugyanazon okok miatt múlt évi április havában, a melyek közül az első 60 koronára, a másik 140 koronára becsültetett, és ugyan ő neki ugyanazon okok miatt kiirtatott 1903. évi június havában egy darab szürke kanczája hétéves korban 400 korona becsértékkel és egy darab pejkancza lova 6 éves, 300 korona becsértékben. Grósz Istvánnak tehát ezen 4 darab lova azon igéret mellett irtatott ki, hogy annak a fele értéke ki fog neki adatni. És a két oszlopi lakos, a kiknek szintén kiirtották a lovaikat, a kártérítést mind a mai napig meg nem kapta, holott azok, kiknek lovait 1902-ben irtották ki szabályszerűen, hivatalos utón, azok valamennyien megkapták a kártérítést. KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XXII. KÖTET. T. képviselőház! Ezek olyan beteges állapotok ott kint a vidéken, hogy ma, a mikor a politikai viszonyok igy is, ugy is a legkellemetlenebbek, azt hiszem, feltétlenül kötelessége a képviselőnek, hogy a kerülete érdekében, vagy egyáltalában, a mikor ilyen szabálytalanságok előfordulnak, azokat a háznak tudtával a t. kormánynyal közölje. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak röviden!) Ezek után azonban ez a dicső szisztéma még tovább ment, egy egész körzetét a községeknek kívánták ily módon elriasztani, nem most, hanem már tavaly. Átvonultak Csesznek községébe is ezen hatalmi túlkapások és épugy lövöldözték ott is a lovakat. Cseszneken valami Kubicza János nevii ember járt igy. Nem akarom hosszasan a dolgot illusztrálni, egyszerűen ezt a rövid bizonyítványt olvasom fel {olvassa): »Községi bizonyítvány, melylyel Oszlop község elöljárósága, nemkülönben alulírott hatósági becsüsök ezennel bizonyítjuk, hogy Badernics Jakab oszlopi lakosnak egy darab fekete kancza lova, mely a járási m. kir. állatorvos és a hatósági állatorvosok által takonykórosnak találtatott, múlt évi június havában kiirtatott és mely állat azon alkalommal 120 koronára becsültetett, s azon igéret mellett irtatott ki, hogy neki az egész érték meg lesz térítve. Grósz István ugyanottani lakosnak egy darab fakó kancza 5 éves, egy darab 4 éves pej kancza lova irtatott ki ugyanazon ok miatt, múlt évi április havában, melyek közül az első 60 koronára, a második 140 koronára becsültetett, s ugyan ő neki ugyanazon ok miatt kiirtatott 1903. évi június havában egy darab szürke kancza 7 éves, 400 koronára, egy darab pej kanoza 6 éves 300 koronára becsült lovak, Grósz Istvánnak ezen négy darab lova azon igéret mellett irtattak ki, hogy azoknak fele értékét meg fogja kapni. Bizonyíthatjuk még végre, hogy ezen két oszlopi lakos a nekik megígért kártalanítást még mai napig sem kapták meg, sőt Grósz István a takony kórnak be nem jelentése miatt a zirczi járás főszolgabirájának 1903. évi 212. sz. ítéletével 200 koronára büntettetett, de mely pénzbüntetés rajta még ez ideig behajtva nincsen.« T. képviselőház! Én ezen eljárást nem részletezem tovább, ííeni szívesen veszem igénybe a t. ház türelmét, de mikor ilyen szegény emberek kénytelenek leveleket irkálni, Budapestre jönni, miniszterek előcsarnokában várni és útbaigazítást nem kapnak, akkor kötelességszerüleg kell interpellálnom. Én tehát a következő interpellácziót terjesztem be (olvassa): Interpelláczió a földmivelésügyi miniszter úrhoz: Oszlop községében 1903 április elején Grósz István oszlopi lakosnak Szűcs Albert zirczi járási m. kir. állatorvos két, darab lovát állítólag takonykórosnak találta. Április 22-én 30