Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-386
234 386. országos ülés 190% január 27-én, szerdán, az állatorvos ott ismét megjelent, a két lovat agyonlövette és állítólag felbonczolás nélkül ásatta el. Június 3-án nevezettnek ujabban két lovát lövette agyon, ugyancsak Babernics Jakab ottani lakosnak egy lovát is azon kijelentés mellett lövette agyon, hogy a lovak becsértékét pár nap múlva megkapják. Hasonlóan járt el Cseszneken Kubicza János és Németh Pál gazdákkal szemben is, kiknek lovait szintén kiirtatta, de kártalanítást nevezettek máig sem kaptak kiirtott lovaikért. Mivel a kiirtott állatokért járó kártalanítást az elsőfokú hatóság határozatilag áliapitja meg a 4000/888. sz. földm. rendelet 292. §-a szerint, a mi az emiitett két, illetve három esetben (Oszlopon április 22-én és június 30-án és Cseszneken) nem történt meg, igy a károsult felek kártalanítási igényüket í'elebbezés folytán nem érvényesíthették, ennélfogva az állatorvos által követett szabálytalannak mutatkozó eljárás miatt a kártalanítási igényüket el nem veszíthetik: kérdem a t. miniszter urat 1. van-e mindezekről tudomása, 2. hajlandó-e intézkedni, hogy nevezettek a kincstár képviseletében eljáró állami közeg által határozottan megígért becsértéket mielőbb megkapják? (Helyeslés hal felöl.) Hertelendy László jegyző: Artim Mihály! (Felkiáltások: Majd holnap .') Artim Mihály: Az idő rövidsége miatt, bár többrendbeli interpelláczióm lenne, csak egy interpellácziót adok be. Mindnyájunk előtt ismeretes a véderőről szóló 1889-ik évi VI. törvényczikk 33. §-a, a mely igy hangzik: »á.zok, a kik örökösödés utján jutottak valamely mezőgazdaság birtokába, abban maguk gazdálkodnak és ha ezen gazdaság földjövedelme elegendő egy öttagú esaládnak eltartására, a póttartalékba osatandók.« Igy tehát e törvény kedvezménye a szegény emberrel szemben azon feltételhez van kötve, vájjon öt családtag eltartható-e rajta, vagy sem ? Ez uzusban volt a törvény megalkotásától egészen a múlt évig, tehát 14 esztendőn át. Ezen évben e feltételt egy miniszteri rendelet oda módosította, hogy kimondta, hogy e kedvezményre csak az tarthat igényt, a kinek telke 100 koronát tiszta katasztrális jövedelműi képes kimutatni. Tekintettel azonban arra: először, hogy a törvényes kedvezmény feltételének megváltoztatására a miniszteri rendelet nem illetékes, másodszor, tekintettel arra, hogy a rendeletileg előirt feltétel a törvényes feltételt annyira nem fedi, hogy magát a törvényt ílluzóriussá teszi nem csak Sáros megyében, de az egész felső Magyarországra nézve, a mennyiben ily kisgazdasági telek nincsen, melynek 100 korona tiszta katasztrális jövedelme volna, noha azt le nem tagadhatja senki, hogy ily telek nem volna, melyen öt családtag elél; s itt appellálok az illető képviselőtársaimra, a törvény Ílluzóriussá tétele pedig a törvényhozás intencziójában nem állhatott, mert akkor nem hozta volna e törvényt, — s miként értelmezendő a törvény, azt a négy évi szakadatlan gyakorlat igazolja, azért a következő interpellácziót bátorkodom beadni (olvassa): Interpelláczió a nagyméltóságú m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz: 1. Mi indította a magas honvédelmi miniszter urat az 1889. évi VI. t.-czikk 33. §-ában foglalt, és a mezei örökölt gazdákra vonatkozó kedvezmény feltételének rendelettel való megváltoztatására ? 2. Nem volna-e hajlandó a törvény eredeti szövege rendelkezése s 14 évi gyakorlatához visszatérni ? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi miniszter urnak. Endrey Gyula jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: Az idő rövidségére való tekintettel felolvasom interpellácziómat, mely a következő (olvassa): Kérdés a közoktatásügyi miniszterhez: A kir, kath. gimnáziumok tanárait megillető, s eddig nem utalványozott pótlékra szándékozik-e megnyugtató intézkedést tenni? Igen tiszteletreméltó helyről vettem a felhívást erre az interpelláczióra és kötelességemnek tartottam kérdést intézni, mert a tanulmányalapból fentartott középiskolák tanárai olyan helyzetben vannak, hogy bizony rájuk fér az az illeték, a mely őket megilleti. Ezért kérem a t. miniszter urat, szíveskedjék óhajaiknak eleget tenni. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Abban a helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ur interpellácziójára azonnal megadhatom az érdemleges választ, és pedig oly értelemben, hogy, remélem, az az interpelláló képviselő urat is ki fogja elégíteni. A tanulmány- alapból fentartott kir. katholikus tanintézetek tanárai ő Felsége elhatározása alapján illetményeik tekintetében az állami tanintézetek tanáraival tökéletesen ugyanazon elbánásban részesülnek. Ennélfogva a fizetésszabályozás is, a mint az állami tanintézetek tanáraira végrehajtatott, azonnal végrehaj tátik a tanulmányalapból fentartott tanintézetek tanáraira nézve is. Most, hogy a fizetésszabályozás késik, a képviselőház nemrégiben elfogadta a kormány egy törvényjavaslatát és azt azóta elfogadta a főrendiház is, a mely bizonyos ideiglenes pótlékok iránt intézkedik. Habár ez az intézkedés ma még szentesitett törvénynyé nem vált, miután a kormány intézkedése következtében az állami tanintézetek tanárai az ezen törvényjavaslatban nekik szánt pótlékokat már előlegképen megkapták, én méltányosnak tartottam, hogy ugyanily elbánásban részesüljenek a királyi
