Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

232 386. országos ülés Í90í január )ű-én, szerdán. téseket, a melyek a mai ülés najárendjét képezték. Hozzájárul ehhez a t. ház? (Igen!) Ha nincs észrevétel, kimondom ezt a ház határozataképen. Most áttérünk az interpellácziókra, Dedovics György jegyző: Várady Károly! (Felkiáltások: Nincs itt! Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Van más!) Udvary Ferencz! Udvary Ferencz: T. ház! A mai viszonyok mellett nem akarom és nem is szeretném a t. ház türelmét hosszú időre igénybevenni. (Halljuk! a baloldalon.) Csak néhány nagyon komoly és fontos szót kell a kormány tudomására hoznom. A mai gazdasági viszonyokat ismervén, tudja a t. háznak minden tagja, hogy ma a kisgazda gabonájából valami brilliánsul megélni képtelen. Nekünk, kiknek a törvényhozásban a kisgazdák érdekeit szivünkön kell hordanunk, elsősorban kötelességünk az, hogy, ha látjuk, hogy a kisgazdák belterjesen kívánnak gazdálkozni, az állattenyésztést is kellőkép űzni óhajtják, minden utón módon istápoljuk őket ezen munkájukban. Én azt hittem, hogy mikor a t. kormány az állatorvosi intézményt államosította, őt ugyanily indokok vezették, nevezetesen, hogy a kisgazdának nem lévén módjában szerény vagyoni viszonyainál fogva a polgári állatorvost kihozatni és állatait azzal megvizsgáltatni, az állami állatorvosnak kellene sűrűbben látogatni a falvakat, megejteni a vizsgálatokat és figyelmeztetni a kisgazdát, hogy az ő gazdasági udvarában olyan veszély következett be, a mely az ő exisztencziáját tönkre teszi. Egy ilyen kisgazdának van két lova, azzal fuvaroz, azzal keresi meg a kenyerét ós ennek alapján busásan adózik. Mégis nemcsak, hogy a kisgazda kellő időben figyelmeztetve nem lesz arra, hogy a gazdaságában baj van, hanem ha a szegény tanulatlan kisgazda nem tudja az állatorvosi műszavakat és ezeknek különféle teóriáit, horribilis büntetésekkel sújtják. Hogy lehet kívánni, t. ház, hogy egy kisgazda észrevegye azt, ha járvány van a faluban, hogy mondjuk, az ő lovát bőrtakony bántja-e vagy béltakony, vagy orrtakony ? Hiszen egy állatorvosi diploma kell ahhoz, hogy ezt megállapíthassa. Vájjon tudja-e azt, hogy ha az orr válaszfala, az orrsövény van meggyulladva, akkor ez orrtakony? Hogyan tudja a kisgazda, hogy az ő lovát béltakony bántja-e, holott kivül a lovon nem látszik semmi, mert ezt csak akkor lehet konstatálni, ha a ló bonczolva lesz, és akkor is csak kellő képességgel bíró állatorvos tudja konstatálni, hogy a béltakony oly jelenség, a melynél a bél külső körzetein elváltozások vannak? A bőrtakonynál abszolúte nem lát a lovon semmit, mert csak az elhullás után lehet észrevenni, hogy bizonyos genyesedő fekélyek keletkeztek, a melyeket az állatorvosok kütegeknek neveznek, a czombizmokon és az állatok hasán. Ezt az ember bizony bosszú munka után tanulja meg, de a kisgazdának erre ideje nem lehet. Mi történt, t. képviselőház? Oszlop községben és a szomszédos községben 1902-ben állítólag takonykóros lovak mentek át a határon és egyik-másik istállóban fel is lépett a takony kór. Tudjuk, hogy, ha ez igy van, ha a takonykór tényleg megállapittatott, akkor az 1888: VII. t.-cz. 73. §-a, továbbá a földmivelésügyi minisztériumnak 4000/1899. sz. rendeletének 2. §. b) pontja illetve a 7. §-a értelmében az ilyen lovak kiirtandók. De mikor? Ha ez tényleg szakember által konstatálva van. Oszlop községében pedig 1903. április hóban Grósz István oszlopi lakosnál megjelenik az ottani járási állatorvos ur, Szűcs Albert, és megállapítja, hogy ennek az embernek, a ki fuvarozásból él, két lova állítólag takonykóros lenne. Ezt a két lovat agyonlőtték. De mielőtt a gazda rászánta magát, hogy ilyen csendességben, békességben beleegyezzék a lovak kiirtásába, azt az ígéretet kapta az állatorvos űrtől, hogy a lovaknak becsértékét, a melyet hamarosan meg is állapítottak, a kincstár 8 nap alatt megfizeti. A szegény ember természetesen belement ebbe, lovait agyonlövette, de 1903. április óta a mai napig egy krajczárt sem kapott. A mennyiben erre azt lehetne mondani, hogy ez csak mende-monda, felmutatom a hivatalos bizonyítványt, a mely igy szól (olvassa): » Melynél fogva alulirtottak bizonyítjuk, miszerint Szűcs Albert járási állatorvos ur, midőn Grósz István takonykóros lovait agyonlövette, azt állította, hogy ő azoknak kiirtására egyenesen a magas minisztérium által lett utasítva és első alkalommal a két lovat ő maga irtatta ki.« Azt már csak nem lehet elhinni, hogy a magas minisztériumból a miniszter ur direkt az oszlopi, véletlenül ellenzéki polgárnak két lovát agyonlöveti. (Derültség jobbfelöl) Ez már csak hihetetlen valami. Itt először is konstatálva van, hogy ez szabálytalan, ha pedig szabálytalanság, ezt korrigálni kell már csak a t. kormánynak egyenes eljárása érdekében is. De milyen következményei vannak ennek? A választókerületben most, hogy hangoztatják, hogy uj választás lesz, (Zaj jobbfelöl.) — megjegyzem, nem azért van ez az interpelláezió, majd be fogom bizonyítani, hogy miért—most már előre azt hitetik el a néppel: látjátok,nem lehet ám ellenzékinek lenni, mert a lovaitokat agyonlövetik. (Derültség jobbfelöl.) Tessék elhinni, az az egyszerű polgár, az a kisgazda, mikor ilyen hatalmi tulkapást lát, mikor látja, hogy a másik embernek lovait, a melyek szintén agyonlövettek egy évvel előbb, mikor az illető véletlenül kormánypártira szavazott, megfizették, hát az az egyszerű nép ezt elhiszi. B. Kaas Ivor: Itt van a régi rendszer! Udvary Ferencz: Én nem képzelem, nem merem elhinni, hogy midőn nekem van szerencséin a t. miniszter urnak ezen körülményeket