Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

386. országos ülés Í90Í január 27-én, szerdán. 227 Az a czél, a mely Magyarországnak ilyetén szervezését kívánja, nem áll ellentétben az uralkodóház czéljaival. Az uralkodóháznak nincs Magyarországon ellensége, még olyanok is, a kik nem hivei, alig akadnak. Hiszen Európának monarchikus államaiban csak országrészeeskéket sem lehet találni olyanokat, a melyek annyira monarchikusuk, annyira dinasztikusuk lennének, mint a milyen Magyarország, Miért kelljen az, hogy ez a nemzet a nagy császári hatalom, az osztrák imperializmus érdekéből és okából ne tudja a maga állami életében szervezni a maga nemzeti mivoltát, ne tudja kifejteni a maga nemzeti létét és erejét? Hiszen a 67-iki törvényhozás nagyon sok értékes és becses intézkedéseket tartalmaz, és én, bár nem voltam és nem vagyok hive, mégis értem és becsülöm Deák Ferencznek azt a nyilatkozatát, a midőn azt mondja, hogy: mi megszereztük ezt, de a ki tud, tanácsoljon jobbat, ezt megszereztük alapnak és ezen az alapon folytassa a nemzet a maga létét. Látom, hogy gróf Andrássy Gyula képviselő ur mosolyog. Soha egy nemzet egyetlenegy törvényét sem szerzi meg mint alapot. A nemzeti életben azok a törvényczikkek olyanok, mint egy palotának lépcsőfokai. Az a törvény, a melyet ma hozunk, csak arra szolgál, hogy a másik lépcsőre könnyebben és biztosabban feljuthassunk. A 67-iki törvény önmagában nemcsak hogy nem czél, hanem nem is megállapodás, a 67-iki törvény ugy, mint minden törvény, egy expediens arra az időre, azokra a körülményekre, azok között a viszonyok között. Gr, Andrássy Gyula: Nem mindig! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, mindig az határozza meg, hogy egy törvény meddig szolgálhat alapul. Peleiek rá. A mely törvény képessé tesz egy nemzetet, hogy meglevő erőit kifejtse, sőt azokat megszaporítsa, a mely képessé teszi a nemzetet arra, hogy a maga létét szilárdabb alapokra fektesse, az a törvény mindaddig, a míg erre a czélra alkalmas, helyén van. De a mely pillanatban a nemzeti fejlődésnek gátja, a a mely pillanatban egy kényszerzubbonynyá változik, mely már többé arra a megnövekedett testre és megizmosodott alakra nem alkalmazható, a mely pillanatban a nagy nemzeti czélok és feladatokban való előremenetelben a nemzetet gátolja: akkor az" a törvény ugy és abban a formában többé nem tartható meg, hanem le kell. hogy bontassanak azon részei, a melyeken keresztül a nemzeti fejlődés szabad utat nyer. (Élénk helyeslés balfelM.) Gr.Andrássy Gyula: Ezt mi is tartjuk, csak azt mondjuk, hogy most még nem jött meg az ideje! Holló Lajos: Még a végrehajtásra sem jött meg? Ugron Gábor: Magyarországra nézve nem jött meg az ideje, mondja gróf Andrássy Gyula. Milyen körülmények között fogadták el 1867-ben ezen törvényt? Olyan körülmények között, midőn egész Európában a nemzeti eszmét ül. Napóleon dobta a világba, ezen nemzeti eszme következtében ő még csak egy egységes, de roskatag, bizonytalan exisztencziáju Olaszországot tudott alkotni, még nem birta volt azt szervezni. De mi történt azóta? Tudjuk jól, t. ház, hogy az a nemzeti eszme azóta a harmincz egynéhány darab szuverén államból álló Németországot egy nagy, hatalmas német birodalommá alakította át. Az a nagy német birodalom egy egységes politikát követ ugy politikailag, mint közgazdaságilag. Nagy és hatalmas vállalatokra érez magában erőt és képességet. A mi szomszédunkban pedig 1867 óta egy csomó apró nemzet, a mely négy századon keresztül feküdt a maga koporsójában, csodálatosképen feltámadott és nemzeti létet szervezett magának; sokkal tisztább és biztosabb nemzeti létet, mint a mienk, sokkal kevésbbé kétségbevontat, mint a mienk. Nekik van bátorságuk a bulgár államot szervezni, mert van bátorságuk meghalni, hogy Maczedóniából még egy darabot Bulgáriához csatoljanak, de a magyar politikusoknak hol van az a bátorságuk, hogy Magyarország létező törvényeit megvédelmezzék? (Élénk helyeslés és taps a szásöbaloldalon és a néppárton,) Igen, t. ház, 1867-ben egész Európában a nemzetiségi eszme csak kezdetét vette, a nemzeti államok megalakulását még senki sem láthatta és sejthette és akkor a magyar politikusok egy ilyen törvényt, a mely korlátokat szab a nemzeti fejlődésnek és az önálló és szabad állami létet sok tekintetben Ausztriához fűzi és Ausztriától teszi függővé, elfogadhattak. De én nem hiszem, hogy azok a törvényhozók ma, a mostani viszonyokat ismerve, és látva, hogy micsoda előrehaladást tett a nemzeti állam eszméje, miként alakította át Európát, miként változtatta át Európa népeinek természetét, miként adott nekik uj czélokat, uj törekvéseket, uj eszményeket, hogy ők ma ezen korlátolt nemzeti létet megfogalmazták és törvénybe iktatták volna. (Helyeslések a szélsőbaloldalon és a néppárton.) T. ház! A népnevelés egyik nagy intézménye más országokban a nemzeti hadsereg. Az állam fogalma a nép között még bizonytalan, nem öltött még határozott formát, nem ismeri fel annak sem erejét, sem tartalmát, sem természetét; s akkor a hadsereg intézménye az, mely a népet az állam ezen belső rejtelmeivel, a népiskolák folytatásaként, mintegy szemléleti módon megismerteti és azokat előtte kifejleszti. Arról a hazáról, a melyről annyi költeményt olvasnak fel az iskolában, igazi testet öltő fogalmat a katona csak a hadsereg körében nyer. Azért fektetnek pl. akkora súlyt Olaszországban a hadseregre és a hadseregben a katonák kiképzésére, mert ők azt mondják, hogy az a nemzeti egységnek akadémiája. Azok, a kik egymást örökké gyűlölték, a különböző uralkodóházaknak cselvetései követ29*