Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

224 Sb6. országos ülés 190í január 27-én, szerdán. gyűlés utolsó napjaiban tárgyalta az országgyűlés azon rövid törvényjavaslatot, a mely bizonyos feltételek megállapítása mellett megengedi az akkor is érvényben volt, most is érvényben álló katonai büntető törvény és büntető eljárás alkalmazását, vagyis akkor kellett volna, hogy a törvényhozás indemnitást adjon a katonai hatalomnak arra nézve, hogy az alkotmányos élet bekövetkezésének megfelelően, miként alkalmazhatja azokat a katonai törvényeket addig is, a mig módja nyilik a magyar törvényhozásnak a katonai büntető törvényt és büntető eljárást megalkotni. A magyar országgyűlésen akkor Deák Ferencz volt a legfőbb tekintély; senkinek eszébe nem jutott akkor azzal érvelni, hogy a közös hadügyminiszter, hogy az osztrák honvédelmi miniszter, hogy az osztrák igazságügyminiszter, vagy akármely osztrák hatóság beleavatkozzék abba, hogy Magyarország minő feltételek mellett adjon indemnitást a katonai büntetőtörvénykönyv további használatára, hanem Magyarország politikusai a saját belátásuk szerint tettek javaslatokat és inditványoztak változtatásokat. Maga Deák Ferencz is a törvényjavaslatnak a ház ülésein történt tárgyalása alkalmával azon több rendbeli változtatást inditványozott. Maga Deák Ferencz is egy határozati javaslatot nyújtott be, és akkor vitatták ezen kérdéseket, de nem abból az egyediili szempontból, a melyből most Magyarországon a kérdések vitattatnak, hogy milyen lesz a katoni büntető eljárás nyelve, mert akkor nem volt a nemzet érzülete annyira eltompulva a közszabadságok garancziái iránt, mint most. (TJgy van! balfelöl.) Hiszen maga az az anyagi katonai büntető törvén y'os eljárás, a mely most életben van, a Lipót császár által elrendelt katonai büntetőtörvényhez és eljáráshoz képest egy durva drákói, nem is a mostani századokba, nem is művelt népek közé, hanem négerek és kafferek közé való intézkedéseket tartalmaz, (TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) ugy, hogy az az országgyűlés. a mely a nemzet ifjúságát milliónyi számban arra kárhoztatja, hogy háború esetén ilyen drákói törvényeknek szigora alatt álljon, nem érdemli meg, hogy a nemzet tiszteletét birja. Mert a nemzet minden tagja megkövetelheti azt, hogy a törvényhozás teljesitse legalább annak elérését czélző elemi kötelezettségét, hogy a századok által már meghaladott büntetőjogi elvek a nemzetnek millióival szemben érvényben ne tartassanak és ne alkalmaztassanak. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Azt fogják önök nekem mondani: hogyan milliói felett? — hiszen csak 43.000 ujonczot adunk, illetőleg 55—56.000 ember mit Magyarország ad. Hát, "t. képviselőház, méltóztassék azt figyelembe venni, hogy a mikor a háború bekövetkezése már közel áll, akkor a katonai törvények hatálya alá helyeztetik az országnak a hadsereg mögött lévő jelentékeny része is; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) másfelől azt se méltóztassék szem elől téveszteni, hogy ostromállapot idején szintén a katonai büntető törvények érvényesek azon az egész területen, melyre az ostromállapot kimondatott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Már most, t. ház, képzeljék el, hogy egy háború indíttatik meg Oroszország ellen. Ez esetben megtörténik, hogy Magyarországnak egész északi és északkeleti része mind a hadijog alá vettetik, katonai auditoroknak és a katonai igazságszolgáltatásnak lesznek kitéve az ott lakó férfiak, nők és gyermekek, és pedig ki lesznek téve akként, hogy Magyarországnak nem lesz törvénye, a mely megszabná, hogy mily körülmények között, mely időben és minő feltételek mellett lép érvénybe a katonai bíráskodás azon a területen, illetőleg hogy vegyes bíróságok utján, avagy polgári bíróságok utján fog-e gyakoroltatni a hadijog azon polgári egyének felett, a kik a hadsereg kötelékébe nem tartoznak, de a hadijognak alávetett területen élnek és laknak ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! A magyar alkotmányos élet, a magyar alkotmányosságra nézve nem csekély jelentőségű az, hogy az ország igazságszolgáltatása független és szabad legyen. Nincs is annak semmi szüksége, hogy azon katonákra nézve, a kik Magyarországból soroztainak, a kik a magyar hadseregnek képezik részét, a magyar törvények hatálya megszün tettessék, azok a magyar király igazságszolgáltatási hatalma alól kivétessenek és egy más idegen ország törvényének vettessenek alá, egy más idegen ország által konstituált bíróságnak legyenek alárendelve. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) És ha ez áll a hadseregre nézve, mennyire áll ez az ország polgári lakóira nézve? Nem is kerülte el ez a törvényhozás figyelmét. 1868-ban az országgyűlés utolsó napjaiban épen ezen okokból emelt kifogásokat a törvényhozás; maga Deák Ferencz határozati javaslatokat nyújtott be, a melyek azon feltételeket tartalmazták, melyek mellett meg lehetne engedni a katonai bíráskodásnak további érvényben maradását. Ennek az lett a következménye, hogy a kormány deczember 7-ikén Horváth Boldizsár igazságügyminiszter által a benyújtott törvényjavaslatot — tárgyalás közben — visszavonatta. Néhány nap múlva feloszlatták az országgyűlést, szétmentek a képviselők és a választások egy uj országgyűlésre elrendeltettek. De 1868 óta a magyar törvényhozás magának sohasem vette azt a fáradságot, hogy polgárainak háború vagy ostromállapot idejére megszerezze azt a jogbiztonságot, a melyet megszereznie kötelessége lett volna. Mit gondolnak önök most, hogy ha egy háború kiüt, melyik törvény fog életbelépni? Miután nálunk nincsen törvény és akkor tör-