Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

378. országos ülés 190b január 18-án, hétfőn. 17 ha sikerült az Ugron Gábor vezetése alatt álló függetlenségi pártot és az Apponyi Albert vezérlete alatt lévő nemzeti pártot összetörni, vájjon biztositotta-e ez a kormánynak a szabad uralkodást, biztotitotta-e ez Bánffynak az önkényt, és biztositotta-e azt, hogy ischli klauzuláját elfogadtassa ? Nem, hanem épen ez a választási erőszak volt az oka politikai rendszere összeomlásának. Azt hiszik az urak, hogy a magyar nemzetből már minden erő kiveszett? Nem látták a nyáron ennek a nemzetnek zúgását, nem látták a tengert? Nem, mert behunyták szemeiket. Ha látják, ha hallják, akkor a választásoknál is tapasztalni fogják, hogy van még ebben a nemzetben erő és erkölcs, ha nem a fővárosban, hát künn, a jó vidéki népben, a melynek szive és erkölcse egyszerű, hazafisága kifogástalan, a melyhez nem fér hozzá a korrupczió és hogy abban a népben fel fog támadni a nemzeti önérzet, és fog magának képviselőket választani, ha nem százat, hát harminczat, ha nem karminczat, hát tizet, de az a tiz lélekben és az igazságban oly erős lesz, hogy újra felkölti a harczot, a mely nem szűnhet meg, csak akkor, ha Ausztriának és azoknak az államférfiaknak politikáját, a kik a beszédem elején vázolt magyarellenes politikát űzik, kivihetetlenné nem teszik és össze nem omlasztják, (Ugy van! balfelöl.) Sokszor hallottuk, hogy Magyarország csak korrupczióval kormányozható. Van is benne valami. Nem említek én régi dolgokat, fel voltak azok hozva. Nem említem a 16. és 17. században történteket. Nem említem a hazafiaktól elkobzott birtokok adományozását. Csak azt hozom fel, a mit a magam tapasztalásából tudok, hogy vásárolják meg egyfelől a választókat, másfelől a sajtót és hogyan férnek hozzá a képviselők érdekeihez is, nem pénzzel, hiszen vannak Magyarországon megüresedett főispánságok, közjegyzőségek és mindenféle egyéb dolgok, vannak kinevezhető főrendek, adományozható czimek és van egy pártkassza, a melyet meg kell tölteni, vannak üzletek, a melyekből egy rész csupa hazafiságból pártczélokra adatik. Mindezeket ismerjük. Engedjék tehát meg, hogy ne térjek a hizonyitás terére. Azonban minden korrupczió sem volt képes ezt a nemzetet kivetkőztetni, századokon át űzve, a maga nemzeti érzéséből, hogy hazájának, jogának és szabadságának fentartásáért ne küzdjön, újra és újra ne küzdjön és fel ne adja azt, a mit nem mondhatok máskép, mint a magyarok égiszének. (Ugy van! bal felöl.) Honnan ez a korrupczió ? Ennek magyarázata igen egyszerű. Ha arról van szó, hogy magyar honi érdekből, magyar pártoknak magyar felfogása érvényesüljön így vagy amúgy, akkor korrupczióra szükség nincs, (Ugy van! a baloldalon.) akkor a meggyőzés ereje ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül, elég hatásos és alkotmányos eszköz arra, hogy a nemzeti akarat kiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. alakuljon. De hogy ha idegen érdekek betörnek egy országba és követelik attól a nemzettől, hogy saját nemzeti létéről mondjon le, hogy azt egészben vagy részben vesse áldozatul egy idegen állam uralmának, akkor bekövetkezik az, a mit láttunk Lengyelországban, a mit láttunk Irhonban, hogy jönnek az aranyak, jön az idegen pénz, veszteget, jönnek az idegen generálisok — Varsó reá a példa — és a pénz csábító erejéhez hozzácsatolják Brennus kardját, hogy ekkép súlyosabb legyen. így vagyunk-e már Magyarországon ? Ha már Magyarországot annak a Pitreich-féle katonai politikának, annak a Gall-fóle gazdasági politikának, annak a BöhmBawerk féle fináncziális politikának, annak a gazdasági egységnek, annak a Derschatta-féle felségjogi elméletnek alá akarják vetni és nem érhetvén czélt, a választásokra appellálnak és azt mondják, hogy: ti pedig jertek és válaszszatok nekünk olyan képviselőket, a kik mindehhez hozzájárulnak, mindezt megszavazzák, akkor a korrupczió csakugyan nem nélkülözhető, (Ugy van! balfelöl.) akkor azokat a választókat meg kell venni, hogy megvásárolható mandátumokat szolgáltassanak a nemzet törvényhozásának. Mindamellett én nem félek azoktól a választásoktól, mert meg vagyok róla győződve, hogy az egész nemzetet megvásárolni nem lehet. Mi igenis akarjuk szintén, mert belátjuk, a véderó'nek reformját, mi akarjuk másképen, de nem a véderő harczképességének leszállításával, ( Ugy van! a baloldalon.) ellenkezőleg mi a véderő harczképességét nagyobbítani, szaporítani, fokozni és fejleszteni . . . Szederkényi Nándor: Magyarrá tenni! B. Kaas Ivor: . . . akarjuk nemcsak erkölcsileg, hanem számbelileg is, technikailag is. De nem akarjuk azután a közös hadsereg ezen voltakép osztrák, intézményeiben, szellemében, nyelvében idegen hadsereg létszámának szaporítását, (Helyeslés a baloldalon.) erejének fokozását, a melyben mi mint elnyomottak érezzük magunkat. Nem akarjuk mi, már mint én, megbontani azt a hadsereget, annak taktikai egységét ; nem akarjuk mi egy jierczre sem az országot és a trónt a védelem hiányának kitenni; mi az országot nem bizhatjuk idegen államok kénye-kedvére, sem az olasznak, sem a németnek, sem az orosznak nem szolgáltathatjuk ki a mi hazánk függetlenségét. Nekünk igenis minél erősebb hadseregre van szükségünk és a mennyit anyagi erőben áldozhatunk, áldozzuk is a hadseregre, de természetesen csak akkor, ha ez a mi nemzetünkért, a mi trónunkért, a mi hazánkért történik. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Tessék tehát a véderőtörvény reviziója alkalmából egy olyan uj törvényt alkotni, hogy a nemzet megnyugvással viseltethessék az u. n. közös hadsereg iránt is; de ennek a közös hadseregnek, épen eddig tapasztalt hagyománya és épen a Pitreich hadügyminiszter beszédében ki9