Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

222 386. országos ülés 1904 január 27-én, szerdán. baloldalon.) De a mikor, t. képviselőház, azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy adjunk időt, a mi más szóval annyit jelent, hogy ezen nyomás alól a hadügyi vezetőséget szabadítsuk fel, hogy kénye kedve szerint intézkedhessek, akkor, t. kéjiviselőház, a mikor az egész vonalon azt látjuk, hogy ezen igazán nyomorúságos, szánalmas programmban is ingadozások állottak be, mindenütt határozatlanság mutatkozik, a mit nem tulajdonithatunk másnak, mint annak, hogy már ezeket is megbánták, és meg akarják hiusitani: akkor, t. honvédelmi miniszter ur, a mi lelkiismereti kötelességünkkel nem fér az meg, hogy a t. hadügyi vezetőséget ebből a kelepczéből kibocsássuk. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbalol dalon.) A katonai nevelés terén, mit kinál nekünk ez a kormány olyant, a mitől el lehetünk ragadtatva és meg lehetünk nyugtatva? Az alapítványi helyeket ? (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: A magunk féméért iskolákat!) Azt, hogy saját pénzünkön, németnyelven osztrák szellemben neveljünk magyar fiukból az osztrák hadseregnek tiszteket és ennek fejében megkapjuk azután azt az eredményt, hogy a legfelsőbb osztályokban egy-két tantárgy magyarul taníttassák? Vagy azzal elégedjünk meg, hogy azt kínálja nekünk a kormány, hogy itt szaporítja, nem tudom, valamivel a katonai középiskolákat? Hiszen, t. képviselőház, már maga az, hogy itt a közös hadügyminiszter középiskolákat tarthat fenn német nyelven, egyike a legnagyobb nemzeti sérelmeknek és ebben a tekintetben igen helyes álláspontra helyezkedett gróf Apponyi Albert képviselő ur, a mikor azt mondotta a múltkori beszédében, hogy ezen összes katonai középiskolák »delendas esse«. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Számtalanszor kifejtetett ebben a házban és ez megczáfolhatatlannak is tartatott, hogy a nevelés kérdése sem nem felségjog, sem nem közösügy. Ebből logikailag más következtetést vonni nem lehet, mint hogy ennélfogva a katonai nevelésügyet a magyar honvédelmi miniszternek illetékessége alá kell helyezni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Egy ilyen lépést tartanék olyan radikális lépésnek, melynek alapján a megoldást meg lehetne találni. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) De olyan intézkedésekkel, a melyekkel úgyszólván imputálják az embernek azt, hogy itt szemfényvesztés ós megtévesztés történik, a t. kormány általános megnyugvást kelteni nem fog. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: A katonai nevelés kérdésében szóba sem akarnak velünk állani, pedig ez az egésznek a veleje! Lovászy Márton: Kétségtelen, hogy mikor a kormány így devalválja a saját maga programmját, a mikor a felmerülő jelenségekkel szemben nincsen egyáltalában abban a helyzetben, hogy igazolhassa, hogy az ő programmja szilárd és rendithetetlen, hogy az a programm nincsen a devalválás veszélyének kitéve, akkor sem ennek a kormánynak, sem a túlsó pártnak, sem senkinek a világon nincs joga nekünk azt a szemrehányást tenni, hogy mi személyi vagy épen felekezeti politikát folytatunk! (Igaz! Ugy van! balfelbí.) De nem valami csodálatos dolog-e az, hogy ennek a közéletnek minden államférfiára, a ki a nemzeti jogokat erőteljesebben képviselte, a ki azoknak fejlesztésén buzgólkodott, különösen a hadügy terén, mathematikai biztonsággal kimondták, hogy klerikális. Ha ez a dolog igy fejlődik, ha a nemzeti irány követése egyet jelent a klerikálizmussal, akkor dicsőség leäz klerikálisnak lenni, akkor a legnagyobb felmagasztalás lesz, ha egy államférfiura kimondják, hogy klerikális, mert ez annyit jelent, hogy a nemzet jogaiért a legnagyobb önfeláldozással sikra száll. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, ennek a képviselőháznak minden tagja tisztában van azzal, hogy a politikai helyzet körülbelül fordulópontra jutott. Nem keresem igaz-e, hogy a kormány az erőszakos eljárás útjára akar lépni és a mi ellenállásunkon a házszabályok kicsavarásával, vagy nem tudom, hogyan keresztül akar gázolni, Gabátiyi Miklós: Azt próbálja csak meg! (Derültség.) Lovászy Márton: A leghatározottabban kétségbevonom, hogy joga volna erre ennek a kormánynak, a melynek egész alakulása a nemzeti jogokért való küzdelemnek összezsugoritásán nyugszik ós a melyben nincs annyi erély, annyi férfiasság, hogy garancziákat tudna nyújtani a saját programmjában vállalt kötelezettségek megtartására, Ennek a kormánynak — nézetem szerint — legkevésbbé joga, hogy a rendkívüli, erőszakos, a házszabályok és a törvények által tiltott eszközöket vegyen igénybe a vele szemben mutatkozó ellentállás letöi-ésére. De legyen bármint, soha erőszakkal minket elhatározásunkban megingatni nem fog. Mi attól az erőszaktól nem félünk és hiszem, hogy lesz erőnk azt visszaverni. Nem fogadom el a javaslatot. (Éljenzés és taps balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Gabányi Miklós: Akkor az egész Kossutbpárt újra obstruál! Akkor én is kivágok egy üléät egészen! (Derültség.) Endrey GyuJa: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Felszólalásom egyedüli oka az, hogy bemutassam a t. háznak azt a házszabálykezelést, a melyet az elnökség velem szemben és hasonló esetekben másokkal szemben is elkövet. Nem kell ismételnem. Körülbelül egy héttel ezelőtt a mentelmi bizottsághoz utasított engem az elnökség azon a ezimen, hogy a házszabályokhoz szót kértem ós azon az alapon, mert egy képviselő ur a beszédét megkezdte, a szót nem kaptam meg. Az illető képviselő ur ugyan neoa kezdte meg beszédét, a mint ezt az elnök ur később