Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

16 378. országos ülés 190í január í8-án, hétfon. sem állithatunk sereget magunknak, magyar hadaereget, a mint sokan szeretnék és óhajtanák, és a mint meg vagyok győződve, hogy a dinasztiának is érdekében volna. Itt tehát két erős akarat, két erős tényező áll egymással szemben. Ne tessék azt gondolni, hogy hiszen az egyik tényező gyenge, t, i. önöknek a lemondása folytán a parlament nem létezik és a mi számunk csekélysége folytán csak egy maroknyi erő küzd. Nem az áll szemben egymással, hogy a Felség és mi, vagy a többség és mi, vagy a kormányok s mi, tizen vagy tizenketten. A dolog ugy áll, hogy a viszonyok, a hadsereg reorganizácziójára vonatkozó nehézségek, követelések állanak szemben a nemzetnek erejével, anyagi, vérbeli erejével, a nemzet jogaival, (Ugy van! balfelöl.) állanak szemben a nemzet követelményével és ezeket a nagy faktorokat tessék összeegyeztetni és akkor megtalálják a megoldást, a merev tagadásban semmi esetre. Annál kevésbbé, mert felvetem azt a kérdést, hogy tegyük fel — a mint feltehetnők — hogy az 1903. évre szóló ujonczokat megkapják, de ragaszkodnak az immár előttünk nem ismeretlen véderőtörvény revíziójához oly értelemben, a mint azt Pitreich elmondotta. Még a múltkori beszédemben kérve kértem a kormányt, hogy adjon nekünk több világosságot. Ugyanazt kérte Apponyi Albert is, azt mondván, fiat lux. Lássuk, hogy a hadügyi kérdésekben mi a kormány álláspontja, mi a kormány terve itt és Bécsben ? Az a nyilatkozat, a melyet a miniszterelnök ur kormányra lépése alkalmával tett, nem elégített ki bennünket. Arra volt felhatalmazva, hogy jelezzen egyik-másik kérdést, a melyben majd a véderőtörvény revíziója alkalmával fogna határozat hozatni. De hogy micsoda határozat lesz az, micsoda tartalmú intézkedésekről van szó, azokról bölcsen hallgatott és a hányszor kérdeztük őt, vagy a hányszor felvilágosításért fordultunk a honvédelmi miniszter úrhoz, mindannyiszor kitérő válaszokat kaptunk, a melyek olykor szépen hangzottak, de elhangzottak és világosságot nem hoztak. Most már a régi Pitreich-féle beszédre hivatkozom. Nem azt kell-e inkább mondanunk, hogy az sötétség, hogy egy sötét felhő az, mely Bécs felől borul Magyarországra? Egy fenyegető vész, a melynek czikázó villámainál láttuk meg azt, hogy micsoda állapotokban lesznek a mi fiaink és a mi véderőnk akkor, hogy ha azzal a programmal fognak idejönni a magyar törvényhozás elé, hogy ezt mi elfogadjuk és ezt terjeszsze fel kormányunk szentesítés végett. Most már a mi küzdelmünk, a mely eddig csak gyanúk alapján harczolt, tökéletesen igazolva van. Pontról-pontra ki tudjuk mutatni, hogy nekünk e küzdelmet folytatnunk kell a végsőig. És ezzel szemben lássuk, hogy mik az önök kilátásai? Az, hogy önök most szavazásra hajtják a dolgot, azután felviszik a delegáczióba megszavazás végett. Ez olyan kápolnai győzelem, a melyet nemsokára követhet egy isaszagi vereség. De ez még nem megoldás, t. képviselőház. Hiszen ezután jönnek az 1904. évre szóló ugyanazok a törvényjavaslatok: a folyó évre szükséges provizórium és a folyó évre szükséges ujonczok megszavazása, a mi szintén nem megoldás, mert akkor jönnek még mindenféle más egyebek, az u. n. állami szükségletek és jönnek őszre — mert csak nem akarnak folyton provizóriumokkal dolgozni, — jönnek őszre azzal a hires véderőtörvenyjavaslattal. Hát biztosithatják önök annak a véderőtörvényjavaslatnak már most, ugy a mint az fest, az ország hozzájárulását ? A mi ellenkezésünk azzal szemben biztosítva van, mindazoké, a kik akár anyagi szempontból, akár a kétéves szolgálati idő szempontjából, akár közjogi szempontból, akár a katonai kérdéseknek nemzetellenes megoldását felhoztuk, s a melyekre Bécsben kinyilváníttatott, hogy mindazok folytán, a mikben az osztrák delegáczió és törvényhozás homlokegyenest ellenkezik a magyar törvényhozás felfogásával, ez a háború in infinitum fog folyni. A monarchia, a hadsereg épsége, harczképessége, joggal féltett fegyelme, annak benső szellemi ereje, a mely abból az egyetértésből folyik, a melynek tisztikar és legénység között kell fennállania és a melyre hivatkozik a hadügyminiszter, midőn azt mondja, hogy 300.000 embernek 45 millió között számos érintkezési pontja van, és hogy ezeknek egymással nem ellentétbe kell jönniök, hanem együtt kell működniök: mindezek a nagy és fontos dolgok lehetnek-e megoldva olyan módon, mint a hogy a kormány azt kontemplálja? Szerintem ennek a küzdelemnek nagyon komoly következményei vannak! Annak a harcznak, a melyet Ausztria és annak a hadserege folytat a magyar nemzet ellen, üdvös következményei ránk csak ugy lehetnek, ha nem hagyunk fel jogaink védelmezésével. Letörni iehet ezt a nemzetet! Vállalkozik erre a kormány ? Ha igen: nem tehet mást, mint hogyha ex-lexben vagy ex-lexen kivül hivatkozik a választásra. Ha a választók megnyilatkozása ezek felett a kérdések felett lehetséges, mi nem bánjuk, feltéve, hogy ez a megnyilatkozás szabad lesz, ha a miniszterelnök ur által annyira hangoztatott parlamentarizmus nem lesz megölve j, választásoknál! Am történjék meg ez a választás ex-lexben, törvényellenesen, válaszszunk ma, holnap, holnapután, választasson a miniszterelnök ur tisztviselői visszaélésekkel, pénzzel, népgyűlések eltiltásával, (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) korrupczióvaí és terrorizmussal, mindez nem fog használni! Voltak már Magyarországon nem is egyszer ilyen választások! Mi lett a következménye ? Az a párt, a mely a kormánynyal egyetértésben ment a választásba, a melynek vezére Kossuth Ferencz, azoknál a választásoknál feleszámban került vissza! Számosan, ártatlanoknak tartatván, kerületüket megtarthatták, de mégis