Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-385

385. országos ülés Í90b azután természetesen mindenki hozzászólhatott. Nem értem, hogy a képviselő urak ezt nem akarják a maguk részéről felfogni; azt hiszem, az lett volna azután igazán erőszakoskodás, ha a ház határozatának meghozatala után sem adtam volna szót senkinek. Nem tudom megérteni, hogyan lehetséges, hogy most ezért is megtámadnak. De különben is ez a dolog már be van fejezve és én kérem a képviselő urat, szíveskedjék a napirenden levő tárgytól el nem térni. Ezeket voltam kénytelen a magam részéről megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kovács Pál: Az elnök ur ezen kijelentése folytán csak még néhány pillanatig fogom személyes kérdés czimén tisztázni az általam imént emiitett körülményeket. Kijelentem, hogy nagyon rövid leszek, miután kimerítettem az egész tárgyat. Az elnök urnak mostani mentegetőzését a magam részéről csak azzal óhajtom kiegészíteni, hogy tisztán csak azért voltam bátor ezt a dolgot a t. ház szine előtt felhozni, mert abból az inczidensből merült fel azon, szerintem igazságtalan eljárás, a mely Lengyel Zoltán képviselőtársamat sújtani kívánta. Miután ez úgyszólván az én kezdeményezésemből származott, bocsánatot kérek, de az igazságosság szempontjából nem hallgathatok akkor, a midőn ilyen flagráns módon látom az igazságot lábbal tiporva. Ezzel tökéletesen befejeztem ezt az inczidenst és rátérek tulajdonképeni tárgyamra, az ujonczmegajánlási törvényjavaslat tárgyalására. T. ház! Hogy felszólalok, annak tisztán az a főoka, hogy itt felmerültek olyan inczidensek, a melyek bennünk nagy kételyt támasztottak a miniszterelnök urnak itt e házban adott programmja tekintetében; hogy t. i. hol van a garanczia, a melyet mindenesetre keresnünk kell a miniszterelnök ur személyében akkor, a midőn valamely javaslatnak letárgyalását megkönnyítjük vagy megnehezítjük. Kénytelen vagyok kifejteni azokat az okokat, a melyek engem arra vezettek, hogy a magam részéről is, lehetőleg a törvényes korlátok között, ezen javaslatnak tárgyalását megnehezítsem és ez által megnehezítsem az igen t. miniszterelnök urnak helyzetét. Mert azok után az inczidensek után, a melyekből kiindulólag a mi pártunk elhatározta, hogy lehető erős fegyverekkel a küzdő térre lép ki — ezeket az okokat lehetőleg majd még bőven fogom kifejteni — kénytelen vagyok a magam részéről kijelenteni, hogy ezeket az inezidenseket tökéletesen elegendőknek tartom ahhoz, hogy nemcsak a legélesebb fegyverekkel, hanem a lehető legmesszebbmenő ellentállással küzdjünk mindaddig, (Uqy van! TJgy van! balfelöl.) a mig ezen helyzet nem tisztázódik oly mértékben és oly irányban, mint a hogyan az a mi megnyugtatásunkra elegendő lesz. (Helyeslés balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTFT. január W-án, kedden. 177 Itt elsősorban rá kell térnem azokra a meggyanusitásokra, a melyekben ezen küzdelem folyamán a mi pártunk és különösen pártunknak azon tagjai részesülnek, a kik ebből a küzdelemből kivették a részüket. Itt elsősorban azt a rosszakaratot kell taglalnunk, a melylyel találkozunk minden téren, találkozunk a sajtóban, találkozunk a parlamentben különösen. A mi feneketlen rossz csak elképzelhető, ha akárhol merülnek fel mindenféle gyanúsítások, azokat mindig iparkodnak különösen a néppártra rákenni. A midőn a néppárt azt a helyes álláspontot foglalta el mindjárt az ujonczléíőzám felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hogy t. i. nem szabad az országot az ex-lex- állapotba kergetni, hanem a törvényes alapon kell megmaradnunk : akkor minket a túloldalról, a mi közvetlen szomszédalük részéről mindenféle inszinuácziókkal sértegettek, hogy ilyen-olyan aulikus párt vagyunk, nincsen érzékünk a nemzeti követelések iránt stb. stb. És, t. ház, mikor a t. függetlenségi párt a mi egyhangú véleményünk szerint arra a térre lépett, a melylyel a törvényesség alapját elhagyta, hogy t. i. elég meggondolatlanul az országot ex-lex állajiotba kergette: akkor, t. ház, mi azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ezt az ország érdekében nem szabad megcselekedni. És ha akkor lett volna velünk egy véleményen a pártvezér, Kossuth Ferencz ur és akkor állt volna a talpára, ugy, a mint megtette ezt deczember elején, a mikor igenis keresztül tudta vinni az ő véleményét, a mely akkor tulajdonképen kisebbségben volt, mondom, ha akkor teszi ezt meg, nem pedig oly későn egy tizenegy hónapos óriási küzdelem után, akkor az országnak igazi szolgálatot, tett volna. Mert, t. ház, mi lett annak a közvetlen következménye, hogy ebbe az óriási harczba a függetlenségi párt belement? ü.z lett a következménye, a mint alkotmányos rend szerint helyesen nem is következhetett be más, hogy t. i. iparkodunk ilyenkor kapaczitálni a mi képviselőtársainkat, a kik más párton foglalnak helyet, a mi meggyőződésünk igazságáról. De, t. ház, akkor azután, midőn ezen igazságok helyességéről sikerült meggyőzni más pártárnyalatokban helyet foglaló képviselőtársainkat, nem helyes ellene fordulni azoknak, a kik kapaczitáltatták magukat és sorompóba léptek a küzdelemben és nemcsak azt mondták, a mi a pártnak álláspontja volt mindig elejétől fogva, hogy igenis ezen kívánságok jogosak és bár a mi pártunknak a programmját nem képezik, s mi azoknak megvalósulása elé semmiféle akadályt gördíteni nem akarunk, mi ezeket rokonszenvvel kisérjük, mert ez volt a mi pártunk általános állásfoglalása; mondom, azok ellen fordulni, a kik kapaczitáltatták magukat, nem helyes dolog. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Pedig mihelyt azt látták igen t. képviselőtársaim itt a 48-as 23