Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-385

178 385. országos ülés 1904 január 26-án, kedden. párton, hogy különösen a mi pártunkról nagyon sokan csatlakoznak ezen mozgalomhoz... Holló Lajos: Sokan kezdettől fogva ott vol­tak, mint Kaas Ivor és mások. B. Kaas Ivor: Kovács Pál, Zboray Miklós! Kovács Pál: ... és a küzdőkkel együtt sorompóba állottak, akkor következett be, t. ház, a fordulat, a miben, azt hiszem, hogy nagy része volt annak, hogy t. képviselőtársaim meghagy­ták magukat téveszteni, mert akkor is felütötte az a hydra a fejét, felütötte fejét az inszinuáczió és rágalom, hogy ime a klerikálisok, mert min­dig ezt a jelszót szeretik használni velünk szem­ben, ime a klerikálisok álltak sorompóba, és ez minket minden esetre kell, hogy gondolkozóba ejtsen. T. ház! Én sajnálattal tapasztaltam azt... (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, kép­viselőház ! Kovács Pál: Sajnálattal tapasztaltam, hogy t. függetlenségi képviselőtársaimnak nagy részét sikerült ezzel a jelszóval megtéveszteni és őket eltántorítani attól a küzdelemtől, a melyet ma­guk inicziáltak és a mely mellett olyan kijelen­téseket tettek itt, hogy itt élünk vagy halunk, de ennek a küzdelemnek nem szabad eredmény nélkül lefolyni. Elégséges volt ennek a jelszó­nak hangoztatása arra, hogy őket a küzdelem abbanhagy ására rábírják, őket lecsendesítsék, mintegy felforralt vízzel végigöntsék. Á mikor ilyen jelszavakkal, legalább nagyrészben ilyenek­kel, sikerült egy komoly küzdelemben a har­czolók számát kevesbíteni és a békepártiakat ezen az alapon megerősíteni, midőn látjuk, hogy ilyen mellékes körülmények által is hagyják magukat befolyásoltatni, akkor én is ugy va­gyok, mint az a jóravaló magyar ember odakinn az országban, a ki elveszíti a hitét annak az őszinteségében, hogy ez a harcz tiszta szívből, elvi alapon indult meg. Az ilyen rágalmak ter­mékeny talajra találnak a választók soraiban, ugy, hogy nagyon kevés ember van, a ki tisztán lát, különösen a néppártra vonatkozólag, a melyre sok olyan mindent rá akarnak tukmálni, a mi eszeágában sem volt. Az ilyen meggyanusitásokban a legszélsőbb superlativust érte el sajtónknak egyik, mond­hatom, félhivatalos orgánuma — nem akarom a nevét sem említeni, mert úgyis ki fogják találni, a kiket illet — a mely mai számában egy olyan inszinuáczió val támadja meg közvetve a mi pár­tunkat, a mely egyenesen őrültségnek mondható. (Ugy van! bálfelöl.) T. i. egy igen tisztes pol­gáráról a fővárosnak, a kit több mozgalomból van szerencsém ismerni, Kardhordó Árpádról azt mondja, hogy ezelőtt hat héttel egy aján­latot kapott 2000 korona kíséretében, — Kard­hordó annak az újságírónak, a ki meginterwie­wolta, kijelentette, hogy nem fogja megemliteni az illető nevét, a mi igen jellegzetes — azért, hogy egy népgyűlést szervezzen, a mely legalább 500 főből álljon, a résztvevők búzavirágot te­gyenek gomblyukukba, vonuljanak fel a várba és gróf Tisza István ablakait verjék be, ezzel azt kívánván dokumentálni, hogy ime, Magyar­országon is lábrakapott a Hohenzollern-kultusz, azok folytán, a mik itt az országban történnek, t. i., hogy a nemzet kívánsága semmiesetre nem teljesíttetik, szóval, hogy ezzel intimidáltassanak az illető körök. Ez az interwiew a 4. vagy 5. ol­dalon egészen szárazon van előadva. De azon a helyen, a hol más újságban a vezérczikk szokott lenni, és a hol ez a lap bizonyos tere-feréket közöl, ma egyébről sincs szó, mint erről a inter­wiewről; de itt már kilátszik a lóláb és az illető lap abból, hogy ezt az inczidenst egy ismeretlen ur követte el, mindjárt azt hozza ki, hogy való­színűleg egy klerikális csinálta és ha klerikális, hát akkor természetesen nem lehet más, mint néppárti. Ennélfogva azután ilyenféle gondolato­kat füz ehhez a dologhoz. B. Kaas Ivor: Nem lehet más, mint rendőri agent-provocateur! Buzáth Ferencz: Ilyen fegyverekkel küzd a kormánypárt! Kovács Pál: Ebből az a következtetés vona­tik le, hogy az a párt, a melynek neve elé a klerikálison kivül még az aulikus jelzőt is szokták tenni, ime, most milyen salto-mortalé kat csinál. Ezek, azt hiszem, eléggé jellegzetesek arra, hogy minden tisztán látó és tisztán gondol­kozó ember lássa, hogy itt megtévesztésről van szó, és hogy az, a kiről annyi rosszat monda­nak, mégsem lehet olyan rossz. Én csak azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy minden jóravaló magyar ember vegyen magának annyi fárad­ságot, hogy ismerje meg ennek a pártnak valódi jirogrammját, és azután ítéljen felette, ne pedig az ilyen aljas ráfogások és rágalmak után, mert különben sohasem szanálhatjuk közéletün­ket, és ha bármiféle párt a legjobb program­mal jelenik is meg itt az országgyűlés előtt, azt a legaljasabb rágalmakkal fogják illethetni, ugy a sajtóban, mint a képviselőházban, már pedig ezzel közéletünk alapjában lesz meg­támadva. Gabányi Miklós: Nem olyan fekete az ördög, mint a milyennek festik. (Zaj. Ehiöh csenget,) B. Kaas Ivor: Megjelentek a vesztegetések a láthatáron! Kovács Pál: Ezek után arra az alapra aka­rok rátérni, a melyen a múlt szombaton Polónyi Géza képviselő ur támadta ezt a javaslatot és abból kifolyólag óhajtom azt az álláspontot jelezni, melyet én a magam részéről helyesnek tartok. O arra az alapra helyezkedett és azt akarta mint konzekvencziát levonni, hogy a 67-es alap csődöt mondott, és a legnagyobb bizonyítékul hozta fel a mostani javaslat tár­gyalását és az abból kifolyólag felmerült helyzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents