Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

172 384. országos älés 1904- január ^5-én, hétfőn. szavukat, de a megállapodást, azoknak ezen az alapon nem lehet nyugodtan maradniok, hanem tovább kell küzdeniök. (Igaz! TJgy van f a baloldalon.) Molnár Jenő: Nagy oknak tartották akkor, hogy megszegték! Zboray Miklós: Polónyi Géza képviselő ur, a ki a múlt beszédében gróf Khuen-Héderváry ellen felhozta a chlopyi hadiparancs után tett deklarácziójában foglalt hármas felosztást, harczba szólítva az ellenzéket, Tisza Istvántól ió néven veszi ós elnézi neki, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk megsértetett, sőt odafordult pártjához és felhívta arra, hogy ügyeljen a becsületszó szentségére, hogy ne szegjék meg szavukut. Beszédében azt mondja, a mikor a Khuen-féle megegyezésről beszél: Bocsánatot kérek, lehet, hogy volt köztünk egy sajnos félreértés. (Derültség a baloldalon.) Ha félreértés volt, mi következik ebből? A félreértést el kellett volna oszlatni és a becsületszót meg kellett volna tartani, (Derültség a baloldalon.) de ha nem félreértés, akkor miért támadunk? De azt mondja: »Bocsánatot kérek, lehet, hogy volt köztünk sajnos, félreértés*, — sajnálja, — »de hát többé ilyen félreértésnek előfordulnia nem szabad épen az ellenzéki szóba vetett hit miatt és a magyar parlamentnek becsülete okából.« Molnár Jenő: A nemzetnek adott szó semmi! Rakovszky István: A kézdivásárhelyi eskü semmi! (Zaj a baloldalon.) Zboray Miklós: T. ház! Mindnyájan hallottuk a lelkes beszédeket, a niegesküveséket, hogy nem hagyjuk abba utolsó csepp vérünkig, hogy a nemzeti vívmányokért küzdünk, megalkuvást nem ismerünk, ígéretekben nem hiszünk, azokban nem bizunk, azokra nem épitünk, törvényes garancziák kellenek nekünk, és most, mikor Khuen Héderváry elmegy, és a június 25-iki beszédben említett e megállapodásolcfelbontattak, — sajnos, félreértés következtében, a mely az 1899 : XXX. törvényczikk esetleges megszegésében rejlett, — ma azt szó nélkül eltűrjük, és nem tartjuk sajnos félreértésnek. Miért? Azért a hitért és bizalomért, a melylyel most Polónyi Géza a „gróf Tisza István személye iránt viseltetik. 0 veti pártom egyik-másik tagjának, vagy az egész pártnak is szemére, hogy Khuen-Héderváryban bízott. Kérdem, nem bízik ő Tisza Istvánban? Hát nem a hit és bizalom az, a mely a leszerelésre bírta őt? Nem a hit és bizalom az, a melynél fogva eltűri a felségjognak oly értelmezését, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ában az megvan ? Nem a hit és bizalom az, a mely megengedi, hogy az 1899: XXX. törvényczikk megsértessék? Nem a hit és bizalom az, a mely megengedi, hogy azt mondja: »Vagy sikerül gróf Tisza Istvánnak, vagy nem; jön más valaki, de én várok ?« Nem a hit és bizalom az, hogy majd az obstrukcziót hagyjuk a véderőtör vényjavaslatra? hogy majd újra belemegyünk? Hisz volt már olyan beszéd gróf Khuen-Héderváry alatt, a hol azt mondotta: Ki lesz oly botor, hogy a nélkül, hogy e nemzeti vívmányokat hozná, elvállalna valamely megbízást, miniszterelnökséget, ha nyilvánvaló és tudnia kell, hogy három hónap múlva — mert akkor ugy számítottuk, — újra harcz lesz a véderőtörvényjavaslat alkalmával? (Zaj a baloldalon.) Nagyon helyesen mondta Hock János t. képviselőtársam, hogy a nemzeti fellángolást és közérzületet nem lehet ugy elraktározni, mint a sardiniákat dobozban, hogy majd adandó alkalommal felnyissák. En is ezt vélem, hogy nem oly kérdések ezek, a melyekkel egy napról a másikra játszani lehessen. Ha bizalma van valakinek kormányban vagy miniszterelnökben, vonja le ennek következményeit! Rakovszky István: Üljön a háta mögé! Zboray Miklós: Vagy azt a gyönyörű, épületes látványt akarja megszerezni, hogy a mikor a Kossuth-párt az indemnitást mindig bizalmi kérdésnek tartva, sohasem szavazta meg bizalmi szempontból, most a megrögzött bizalom alapján meg fogja szavazni? Mert, ha bizalma van, meg kell szavazni a költségvetést, az indemnitást, ha nincs bizalma, akkor eheti az ellenzék sovány kenyerét. Tessék a bizalmat indokolni azzal is, hogy az ex-lex nélküli állapotot lehetővé teszi. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Áttérek most Polónyi Géza képviselő ur beszédének arra a részére, a hol élénk szemrehányást tesz a küzdő ellenzéknek, és a hol ő, a ki május elsején az ex-lexbe, mint az obstrukczió vezére, belevitt bennünket, most a fejünkre zúdítja az árvák és özvegyek könyeit. Bocsánatot kérek, én nem szeretek könyezésekről beszélni, de azt az egyet megjegyzem, hogy előbb kellett volna ezt a dolgot megfontolni, és a ki velünk volt, az ne beszéljen igy, mert ugy illik, hogy ha a czélja megváltozott, ne támadjon a küzdő felek ellen, a kiket ő biztatott, belevitt és vezérelt ezen küzdelemben. Mi küzdöttünk, mert ugy éreztük, hogy a nemzet jogaiért küzdenünk kell, és nem lehet gyáván leszerelnünk. Polónyi Géza képviselő ur, . a ki most azt mondja, hogy minek adót nem fizetni és megakadályozni a kormányzást, a fogyasztási adók kérdését is felvetette annak idején, azt kívánta, hogy ne fizessük Ausztriának a közösügyekért való járandóságot, ma pedig azért, hogy egyikmásik nem fizeti az adóját, élénk szemrehányást tesz, és mint nagy sérelmet hozza fel, hogy a tisztviselők fizetése, ime, meg lett szavazva, de az adót nem fizetik. Hát ebben nem a saját pártja ellen fordult? Hát Nessi Pál hányszor szólalt fel és hányszor sürgetett, Kossuth Ferencz hányszor szólalt fel és hányszor sürgette ezen dolgot? Most elfeledkezve mindenről, csak nagy örömének enged, hogy üthet azokon, a kiket a harczba beszorított. (Zaj balfelöl.) Most igy beszél: konstatálni akarjuk azt a tényt, hogy