Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

3M. országos ülés 1904 már egy hónapon túl? Most jön szemrehányást tenni ő, a fegyvertárs, a velünk együtt küzdő, a hennünket animáló egyén és ő veti a szemünkre, hogy milyen lelkiismeretlen emberek vagyunk? Rakovszky István: Ez a legszomorúbb, hogy ilyesvalami megtörténhetik ebben a teremben és hogy tapsoltak neki. Igaz, hogy csak odaát. (Zaj.) Zboray Miklós: Elismeri Polónyi Géza képviselő ur, hogy azoknak az úgynevezett vívmányoknak az értékefelett sokat lehet vitatkozni, de kétségkívül áll az, hogy azoknak értéke kizárólag attól függ, hogy a valóságban hogyan lesznek végrehajtva. Az én nézetem szerint a legfontosabb vívmány a nevelésügy kérdése. Azok a vívmányok, a melyek kézenfekvők, a nemzeti jelvény, a nemzeti nyelv, azok nem adatnak meg, hanem az oktatásügyben engedtetik bizonyos vívmány, azért, mert annak az ellenőrzése, behozatala és végrehajtása között nagy különbség van. Hogy hogyan tanítanak de facto az életben, hogy mennyire igyekeznek becsepegtetni a magyar szellemet, nyelvet és gondolkozási módott az ifjakba azokban a katonai iskolákban, arra már tudunk példát a múltból. Tudjuk, hogy írattak tankönyveket és eldobálták a régieket a magyar viszonyokról, a magyar közjogról és a magyar történelemről. Tudjuk, hogy mikor arra került a sor, hogy az. iskolákban előadják, nem ugy fogják azt előadni, hogy abban köszönet legyen. Ez az a dolog, a melyet bátran odadobhatnak nekünk, mert végeredményben annak végrehajtása nem konstatálható. És ha konstatálható is, mikor lesz az konstatálható? Egy év múlva, két év mulva, vagy húsz, hartnincz év mulva, a mikor már ez a generáczió ki fog dőlni, akkor sem fogjuk elérni, mert nem változtak a szellem és a gondolkozásmód, mert évekig el lesz altatva a dolog; mert senki sem ellenőrizheti és senki sem láthatja előre, hogy az a mag, a mi el volt vetve, hogyan kel ki az ifjak kebelében, hogyan csírázik és hogyan fejlődik. (Ugy van! balfelöl.) B. Kaas Ivor: Több tiszt kell nekik ! Azért adnak nekünk több iskolát, közös iskolát, osztrák vezetés alatt, a mi pénzünkön! (Ugy van! halfelöl. Zaj). Zboray Miklós: De tekintsünk el attól, hogy Pitreich és társai miként vélekednek és milyen ellenáramlat lesz az, a mely Ausztria felől e tekintetben fuj. Még akkor is itt van egy sérelem, a mely, azt hiszem, hogy az önálló vámterület híveinél jogos aggodalmakat kell, hogy keltsen és a mi közjogi ellenzékünknél, mely a közjogi kérdések tekintetében oly szigorú, erős felindulást kell, hogy okozzon. Már múlt beszédemben rámutattam arra, hogy az 1899 : XXX. t,-czikk megsértése itt van, evidens. (Ugy van! halfelöl.) Például Vészi József t. képviselőtársam e miatt kilépett a szabadelvű pártból és Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak a megegyezéstől való visszalépése január 25-én, hétfőn. 171 ezen alapul. És most szombaton Polónyi képviselő ur a helyett, hogy azt mondta volna, hogy törvénytelenség, hogy felhatalmazás nélkül az 1899 : XXX. törvényczikk megsértésével és ellenére ma odaállanak és Olaszországgal szerződést kötnek : e helyett azt mondja, hogy miféle birő lehetne az, a ki majd elitéli a minisztereket, midőn szükségből kénytelenek így tenni; de önök megakadályozzák. Miféle értelme, van ennek? (ügy van! balfelől.) Rakovszky István: Komjáthyt ő biztatta fel a pénzügyi bizottságban Széll alatt, hogy támadjon ! (Ugy van! balfelől) Molnár Jenő: Es azt mondja : supprema lex ezt megszegni! (Zaj.) Zboray Miklós: Nem nagyon különös és jellemző-e ez a mi állapotainkra, hogy mikor Széll Kálmán volt a kormányon, akkor két nagy dolog volt az, — az 1899 : XXX. t.-czikkben — hogy a határidők kitolatnak 1907-ig, és a másik nagy vivmány, hogy nem lehet az autonóm vámtarifa megalkotása nélkül a külállamokkal szerződni — a mit mint óriási vívmányt hirdettek mindenütt, különösen a kormánypárton és a mi miatt dicsőitették mindenütt Széll Kálmánnak nagy államférfiúi bölcsességét, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és most ez a két nagy vivmány megsérthető ? (Ugy van ! Ugy van! bal felöl. Mozgás.) Lengyel Zoltán: Hogy meg kell Szélinek bukni és Tisza jön utána! Ezzel rémítgette egy évig az obstrukcziót! Rakovszky István: Ez jól le van tárgyalva, ez a koma! (Derültség balfelől.) Zboray Miklós: És ma? Ma azt látjuk, hogy a mit azelőtt hirdettek, dicsőitettek hírlapokban is, azt, a mi az 1899 : XXX. t,-czikk~ ben van lerakva, béklyónak tüntetik fel, a melyet el kell dobni, hogy gazdasági fejlődésünk meg ne akadjon. (Ugy van! balfelől.) S ma senki sincs, a ki ezt megírná, senki sincs, a ki e miatt sikra szállna. Nem értem, hogy midőn Barabás Béla, Nagyváradról visszatérvén, és Kossuth Ferencz t. képviselő ur is értekezletet akartak összehívni abból a czélból, hogy megkezdik a küzdelmet az önálló vámterületért, ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy most, mikor az 1899 : XXX. t.-czikk így megsértetik, ezt szó nélkül megtűrik. (Ugy van! balfelől.) B. Kaas Ivor: Sőt felhívják rá a kormányt és felhatalmazzák az ellenzék részéről! Rakovszky István: Kétféle függetlenségi párti képviselők vannak! (Mozgás.)' Zboray Miklós: Én, t. ház, az 1899 : XXX. t.-czik megsértését nagy sérelemnek tartom; és ha Khuen-Héderváry alatt ez ok vol: arra, hogy a paktum, — bocsánat a kifejezésért — a megegyezés vagy megállapodás felmondassék és a legnagyobb harczba menjünk bele, akkor, azt hiszem, most is nagy ok ez, és a kik ez alapon támadták és szegték meg, nem mondom, 22*