Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

384. országos ülés 1904- január 25-én, hétfőn. 161 nélkül hallottuk megvádolni oly módon, hogy ime, a mikor szó van a nemzeti követelményekről, a néppárt nem obstruál, ime a néppárt aulikus, ime a néppárt klerikális, ime a néppárt Bécs felé kacsint és visszavonul. Mikor azután bekövetkezett — nem leszerelést akarok említeni — az az idő, hogy a rendkívüli fegyverekkel való harczot feladták, akkor megint felhangzott a közvéleményben a szó, hogy ime a néppárt harczol, ime a néppárt obstruál, ime a néppárt megakadályozza a kibontakozás utjät, ime a néppárt hogyan viselkedik, ismét és újból, megint meg lett vádolva. Ezt a kettőt azután ügyesen csoportosította egy harmadik vélemény és ebben rejlik az ügyesség, a mely azt mondta, hogy a néppárt a maga egészében nem obstruál, de titkon kiküldött tagjaival segiti az obstrukcziót. Kegyeskedjék azonban minden objektív és lelkiismeretes ember megmondani, hogy lehetséges-e ez és méltóztassék utánagondolni, hogy hová fajultak az állapotok, ha akár igy, akár ugy cselekszünk, minden körülmények között meg leszünk vádolva, hogyha meggyőződésünk szerint járunk el. Én szembe akarok nézni ezekkel a vádakkal, mert ebben bennefoglaltatik az is, hogy a kik nem obstruálnak a néppárton, azok azt azért nem teszik, mert a nemzeti követelményekét nem akarják és bennefoglaltatik az is, hogy a kik felvették a harczot, azok érdekből, vagy nem tudom, miféle mellékczél mellett harczoltak azóta, hogy kezdettől fogva odaálltak a küadők oldala mellé. A dolog nagyon egyszerű és világos. Tudjuk, bogy nem ugy kezdődött a harcz, hogy mindjárt zászlajára lett volna irva a nemzeti nyelv és a nemzeti követelmény. Tudjuk, hogy kezdetben a felemelt létszám ellen irányult a harcz, de ez az obstrukczió már előrevetette árnyékát, mert a most folyó vita előtt, 1902. év végén, a Kossuth-párt — nem obstruált — és itt ez a szó különös jelentőségű, hanem a legerősebb harczot folytatta egészen deczember végéig. (Ugy van! balfelöl.) Az egyik nézet szerint meg akarta mutatni hatalmát, hogy a véderőtörvénytől a felemelt létszámmal a jövő kormányt visszautasítja. A másik nézet szerint meg akarta mutatni Ausztriának, hogy egy erős ellenzék megakadályozhatja, hogy Ausztria keresztülvigye a kiegyezésben mindazt, a mit akar. A harmadik vélemény szerint pedig Széll Kálmánt akarta megbuktatni. Hogy melyik igaz, ezt én nem kutatom. Elsimultak a hullámok és tény, hogy deczember végén megszűnt a harcz és az ország nem jött ex-lexbe. Az újra megindult harczban májusig egy táborban küzdöttünk a katonai javaslatok ellen. A néppárt tagjai talán nem hangoztatták oly sürün a nemzeti követelmények érvényesítését, mert sokan mondták, hogy ne idézzük fel a szellemeket, a melyeket aztán visszatartani nem lehet. Bevallhatom, hogy a párt elnöke, gróf Zichy János is ebben a nézetben volt és persvadeált KÉPVH. NAPLÓ, 1901 — 1906. xxn. KÖTET. egyeseket, hogy nincs még itt az ideje, ne menjünk bele ebbe a küzdelembe, de voltak, a kik ennek daczára is a felemelt zászlóval mentek harczba. Engem is rá akart beszélni, de én megmondtam: barátom, én beszélni fogok, mert ez a meggyőződésem. El kell ismernem, hogy erre egy szava sem volt, hogy nem csinált pártkérdést, hanem a szabad embernek szabad meggyőződését engedte kifejezni és tisztelettel viseltetett meggyőződésem iránt, a melyet követve a küzdők közé álltam; (Helyeslés balfelöl.) mert ne feledjük el, hogy itt nem pártok állnak egymással szemben, hogy ez nem pártküzdelem, mert a pártban sok mindenféle elem, sok mindenféle gondolkozás megfér. Az a kérdés, hogy elérkezett-e ideje megvalósítani ezen eszméket, nem programmkérdés, hanem taktikai kérdés, czélszerüségi kérdés. (Ugy van! bal felöl.) Ez a magyarázata annak, hogy a pártban, a mely a szabad meggyőződést tiszteli, nem emeltünk szót, hogy egyesek a küzdők mellé állottak, mig mások óva intettek, mert meggyőződésük azt diktálta, hogy ne menjenek bele a küzdelembe. Rakovszky István : Mindig mondtam, hogy le fognak szerelni! Zboray Miklós: Tökéletesen igaza van Rakovszky István t. képviselőtársamnak. 0 nála ez egy nagy érv volt és én tanúbizonyságot tehetek róla, hogy midőn a nyár folyamán bizalmasan beszélgettünk erről, ő mindig figyelmeztetett : ne menj bele a küzdelembe, mert cserbenhagynak, leszerelnek! (Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ugy is történt. Lukáts Gyula: Ez nem cserbenhagyás. (Zaj.) Zboray Miklós: Ugyan kedves Lukáts Gyula t. barátom, hát nem cserbenhagyáa az, ha egy zászlót bontunk ki és azt mondjuk, hogy a küzdelmet fel nem adjuk és végül azután azt mondják rólunk, hogy ez törpe kisebbség ? Lukáts Gyula: Hát örökké tartson az obstrukczió ? Ugron Gábor : Mig czélt ér, vagy leverik ! Rakovszky István: Azt meg kell gondolni okos fővel! Zboray Miklós: Lukáts Gyula, ugy tudom, kezdettől fogva ellene volt. Tisztelem, becsülöm a nézetét. Lukáts Gyula : A létszámelésnél nem ! B. Kaas Ivor: A békepárthoz tartozott mindig. Lukáts Gyula: Mindig. Zboray Miklós: Én helyeslem, becsülöm, tisztelem azoknak a meggyőződését, a kik ezt a nézetet vallják arról a pártról; tisztelem Justh Gyulát, Komjáthy Bélát, Barta Ödönt; teljes tisztelettel hajlom meg előttük, különösen azért, mert még nem álltak ide védeni a kormányt és ellene beszélni azoknak az elvtársaknak, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) a kik velük együtt harczoltak. Én nem 21