Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

162 3Ó4. országos ülés 19( tudom, mióta ^datálódik Lukáts Gyula és gróf Tisza István közt a nagy barátság. Lukáts Gyula: Sohasem volt ós sohasem lesz! Zboray Miklős: Nagyon örülök ennek az ellenzéki nyilatkozatnak, de akkor engedje meg, hogy kifejtsem nézeteimet. Lukáts Gyula: Nem kell vádaskodni, nem kell gyanúsítani! Zboray Miklós: Visszatérek ennek a dolognak a genezisére. (Zaj a szélsbbaloldalon.) Rakovszky István: Szégyenlik magukat most, betömik a kritika szavát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Zboray Miklős: Ott állottunk a küzdelemben exponáltán. Jött május elseje. Az ex-lex kérdése küszöbön állott. Pártunk kijelentette, és ebben osztozkodtunk mindannyian, hogy nem szabad az országot ex-lexbe bevinni. Mi mondtuk ki az obstrukcziót, a néppárt? Ki volt, a ki vezette az obstrukcziót, ki harczolt a mellett, hogy belemenjünk az ex-lexbe, mert nem fogadta el azt a javaslatot Széll Kálmán, a melyet Kossuth Ferencz a pénzügyi bizottságban proponált ? Belejöttünk májusba. Ha tehát az a nagy államférfiúi bölcseség feltalálta most azt a gyémánttüzü követ, hogy nem kellett volna beledobni ebbe a helyzetbe az országot, mert ime sirnak az özvegyek, annak akkor kellett volna ezt mondani, május elseje előtt! (TJgy van! a baloldalon.) Szemrehányást tehát azoktól, a kik itt a házban, a folyosókon, konventikulumokban, az ideesőditett nép előtt hangoztatták a nemzeti küzdelem jogosságát, nem fogadunk el, nem fogadunk el legyalázást sem azért, hogy mi kitartunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tisztesség kérdése az, hogy a ki nincsen velünk, de kezdettől fogva egy meggyőződést követett, meggyőződése mellett sikra szálljon; ha küzdünk nemesen, férfiasan, a mint illik, azok, a kik velünk voltak és a kik fölidézték ezt az egész helyzetet, azok ne merjenek követ dobni fejünkre. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István: Ez arczátíanság! (Mozgás a szélsöbaJoldalon.) Zboray Miklós: Polónyi képviselő ur szombaton megtámadott bennünket egészben és egyenként. Én emlékszem még, a mikor őt a Kossuth-párt fiatalsága segélyével, lelkes ujongással, a Kossuth-párt lelkes tüntetése között megválasztották képviselőnek és azzal köszöntött be: »Temetni jöttem esnem dicsérni Caesart!« (Derültség a baloldalon.) Emlékszem reá, hogy ő felállította a maga többségi elvét, hogy addig nincsen többség, a mig nem szavazunk és mégis a múlt szombaton ugy beszélt, mintha nem temetni, de dicsérni jött volna Caesart, (Taps a baloldalon.) és ő, a ki a maga többség elméletével a tapsokat magának vindikálta, azzal áll elő és azt mondja,

r hogy csak egy törpe kisebbség dolgozik itt! Én azonban ezzel szemben azt kérdezem, hogy honnan tudja ő, hogy ez a törpe január 25-én, hétfőn. kisebbség nem lesz-e a szavazáskor többség? (Derültség a baloldalon.) Hiszen az ő elmélete az, a mit mi követünk akkor, midőn a nagy tömegtől nem ijedünk meg, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a vége a dolognak. Hogy nekünk okunk és jogunk van bizni, azt, t. képviselőház, én könnyen megmagyarázhatom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Midőn Széll Kálmán megbukott és gr. Khuen-Héderváry Károly lett a miniszterelnök, ugy tudom, hogy a Kossuth-párti fiatalság — bocsánatot kérek, ha az apróbb részletekben esetleg tévednék — azon volt, hogy ő is részt vegyen azokban a tanácskozásokban, a melyek gróf Khuennel folytak, a ki akkor még nem volt deszignált miniszterelnök, csak lejött szétnézni, tárgyalni, Épen a harczoló Kossuth-párti fiatalság volt az, a melyik mintegy garancziát látott abban, hogy ezen tárgyalásokban Polónyi Géza t. képviselő ur is részt vett. Bartha Miklős: Nekem azt mondta: »Ne félj semmitől, ott vagyok én is!« (Mozgás és derültség a haloldalon.) Rakovszky István: Koma! (Derültség a baloldalon.) Ha ezt mondja, akkor már bizonyosan rászedi az embert! (Derültség a baloldalon. Mozgás a szelsobaloldalon.) Politikailag értem. Zboray Miklós: Én ismét tanukra hivatkozom, t. képviselőház, hogy a midőn akkori elnökünk, gróf Zichy János azt mondotta, hogy gróf Khuen-Héderváry őt is meg fogja látogatni, én szóvá tettem, hogy ez csak magánlátogatás lesz, mert mi nem tudhatjuk, hogy gróf KhuenHéderváry mint a király ő Felsége megbízottja jön-e; hiszen nem is jött mint deszignált miniszterelnök. Akkor én azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy mégis csak furcsa dolog, hogy valaki — akármilyen tiszteletreméltó egyén legyen is — felkeres egyeseket és azokkal beszélget ezekről a dolgokról. Hiszen megtörténhetik — mondtam — az is, hogy azt mondja gr. Khuen-Héderváry, hogy ő a király megbízatása alapján tárgyalt. Távol állt ugyanis tőlem annak állítása, hogy Khuen nem olyan megbízással jött volna le és beszélt volna az egyes pártok vezetőivel, de én azt mondottam, hogy az esetben, ha a nádori állás be volna töltve, el tudnék képzelni egy közvetítőt ő Felsége és a nemzet között, de igy, a mikor a felelős kormány van hivatva a közvetítő szerepére, ezt elképzelni nem igen tudom. Ez volt a nézetem ab ovo gr. Khuennel szemben. Eljött gr. Khuen-Héderváry és tett egy udvarias látogatást gr. Zicby Jánosnál és Rakovszky István t. képviselőtársamnál, Hogy nem párt-paktumról volt szó, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a mikor gr. Zichy János eljött vacsorára és azt mondotta, hogy nála volt gr. Khuen-Héderváry s elmondotta a beszélgetést, a melyet vele folytatott, kiemelte, hogy ő gr. Khuen-Héderváryt megkérdezte: »elmondhatom-e pártbeli barátaimnak, hogy miről beszélgettünk?* — a mire gr. Khuen-Héderváry az-