Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

3H4-. országos ülés 190k január 25-én, hétfőn. 157 tartom szabadelvűnek, a mit általában a politikai életben annak szoktak hirdetni. Mert, engedjék meg, minden törvénytelenségre, jogtalanságra a politikában, minden csinyra és kópéságra, a mit a közéletben láttam, arra mind azt mondották, hogy a szabadelvüség kívánja, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ez mind a szabadelvüség hangoztatásának kíséretében történt. Ha szegény embernek el kellett kótyavetyélni a párnáját, ha a csendőrséget és katonaságot a védtelen polgárok ellen vezényelték, ha a törvényt lábbal tiporták, keresztülgázoltak rajta, hogyha ellenzéki érzelmű embert addig üldöztek, a mig sírhalmára halottan rogyott le, ha jogot kellett szerezni, a mely jog ezer és ezer embernek szájából egy ember hasznára kivehette a falatot, ha kortesszolgálatokat kellett jutalmazni, érdemetlent érdemekben részesíteni: ez mindig és mindenben a szabadelvüségnek az égisze alatt történt. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Nem akarom, t. ház, a magyar közéletnek ezt a rettenetes szomorú tépet tovább megfesteni. Feledjünk el mindent, feledjük el mind azt a rúgást, a melylyel méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet, és reméljük a legjobbat, hogy gróf Tisza István neve nem lesz olvasható azon a zászlón, a mely a korrupczió újonnan bevonulandó istenasszonyának diadalszekerén lobog. Szabad legyen remélnünk, hogy a szabadelvüségnek eme kimérája nem fogja politikai életünkből továbbra is kiöldösni a nemzeti tartalmat és a nemzeti érzelmeinken annyiszor ütött sebekre nem lesz unos- untalan a dicső szabadelvüség a flastrom. Mert ez a szabadelvüség árkánum volt mindenre és mintegy általánosan üdvözítő hitként szerepelt. Nem tagadom, magam is voltam egyszer így vele és ugy jártam, mint Boccacio egyik novellájában a zsidó. Lakott ugyanis Parisban egy kereskedő, a kinek jó barátja volt ez az Ábrahám nevű zsidó, a ki derék, becsületes ember volt, s a kereskedő csak azt sajnálta, hogy el fog kárhozni, mert nem keresztény. Elvégre, mondta Ábrahámnak, menj el Rómába, nézd meg ott azokat a fenséges templomokat, szertartásokat és akkor, hogyha kéréseim nem is tudtak rábírni, hogy keresztény légy, ott minden bizonynyal meg fogsz térni. Ábrahám elment és aztán haza jött Parisba. A kereskedő kérésére aztán elbeszéli mind azt a szépet, a mit ott látott, de a papok erkölcstelenségét is. Most már én is keresztény leszek, így fejezte be. Barátja megütődött ezen a következetlenségen, a mire aztán Ábrahám ugy nyugtatta meg, hogy látom, hogy a keresztény vallás napról• napra annyira terjed, hogy még az ilyen papok sem tudják megingatni azt a hitet, hogy az csakugyan isteni eredetű, igy hát keresztény leszek. Én magam is egy időben megváltó árkánumnak akartam tekinteni a szabadelvüséget, de kiábrándított azután Széll Kálmán volt miniszterelnök ur. Volt Kolozsvárott egy bolond Samu nevezetű egyén, a ki, ha adtak neki pl. kalapot, ruhát, czipőt, elment egy pinczelyukhoz és bedobta oda, azt mondván: csuka legyen belőle! Széll Kálmán miniszterelnök ur is összeszedett mindenféle embert: agráriust, merkantilistát, szabadelvűt, klerikálist és bedobta a Lloyd-klub ajtaján, mondván: csuka legyen belőle, szabadelvű legyen belőle! (Derültség és taps balfelöl.) így aztán a szabadelvüség teljesen elkallódott, ugy, hogy most már arra vagyok csak kíváncsi, hogy gr. Tisza István az ő pártját milyen elemekből, miféle elvek és jelszó alatt fogja ismét összeállítani ? Szabad legyen azonban e kitérés után visszatérni az ujonczjavaslatra. Előbb azonban kérném a t. elnök urat. szíveskedjék öt perez szünetet adni. Elnök Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Bedőházy képviselő ur folytatni fogja beszédét. Bedöházy János: T. ház! Az 1867 : XII. t,-czikk 12. §-a az ország jogának tartja fenn az ujonczlétszámnak évről-évre való megállapítását ; e megállapított létszám szerint az ujonezok megajánlását és ez ajánlással kapcsolatban a feltételeknek megállapítását, a melyek mellett a megajánlás megtörténik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én, t, ház, a nevezett törvényezikket igen ingatag alapnak tartom arra, hogy a magyar nemzet jogainak és fenmaradásának évszázadokra terjedő biztosítékokat nyújthasson, (Ugy van! ügy van! bal felől.) a miről, ha egyéb nem. az elmúlt esztendőnek tapasztalatai bőségesen meggyőzhettek bennünket. Az elmúlt esztendőnek minden eseménye és mozzanata egyegy uj bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ezen az alapon azok az eszközök, a melyek az állam magyar nemzeti jellegének kidomboritására okvetlenül szükségesek, meg nem szerezhetők ; azok a tényezők, a melyek a magyar faj uralmát ezen a földön kétségbevonhatlan joggá teszik, teljesen ki nem fejleszthetők. Mert ha nyelvünknek teljes érvényesülését keressük az állami életnek minden vonalán, ugy egy roppant nagy hézag tátong azon a helyen, a melyet a legnagyobb, leghatalmasabb intézmény : a hadsereg foglal el. (Igaz / Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nézzük, t. ház, közoktatásunkat. A foltoknak igen nagy száma mellett, a melyeket a nemzetiségi nép- ós közoktatási intézetek képeznek, ott látjuk a legnagyobb foltot a nemzeti közoktatás szövetén: a teljesen német nyelvű katonai iskolákat, (Ugy van! balfelöl.) és foltot látunk a magyar igazságszolgáltatáson, a melyet a katonai judikatura cseppentett rá, (Igaz! Ügy van ! balfelöl.) és én roppant hiányosságot látok a nemzeti vagyonban is, szemlélve mindazt a vagyont, a melyet a katonai kincstár a magyar nemzet verejtékének árából, a magyar nemzet