Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

158 384. országos ülés íWh millióiból épített, szerzett, intézményezett, a mihez ennek a nemzetnek nemhogy tulajdon­joga volna, de még itt ezen a földön sincs a legnagyobb része elhelyezve. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Azonban én szívesen elfogok térni attól az elvi álláspontomtól, a melyen minden közösügyes intézményeknek ellentmondok (Helyeslés bal­felöl.) és egyetlenegy közösügyes intézménynek sem szavazom meg a szükségletét, (Helyeslés bal felöl.) s miután már a pártkötelék nem is köt, hát kész volnék talán meg is szavazni ezt a törvényjavaslatot, csak semmisítsék meg a legközelebbi múltnak a tapasztalatait, (Ugy van! balfelöl.) és bizonyítsák be nekem azt, hogy még sem puszta illúzió az, hogy a közösség alap­ján a paritást el lehet csakugyan érni, és az állami életnek ily kapcsolatban is lehetővé van téve a maga önálló működhetése, (ügy van! balfelöl.) a maga czéljai szerint való fejló'dhetése. Bizonyítsák be azt, de necsak okoskodás­sal, necsak ígéretekkel és jó szándékkal és hajlandósággal, de tényekkel, (Ugy van! bal­felöl.) hogy csakugyan létezik a kiegyezési tör­vényezikkben megnevezett, az egész hadsereg kiegészítő' részét képező magyar hadsereg, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ezen a dolgon fordul meg az egész. Ha ez létezik, akkor mindjárt szent a békesség. Mutassák meg azt, hogy mi­ben magyar az egész hadsereg az a része, a melynek a számára most az ujonczok megaján­lását kérik. Mutassanak a bakanadrágon és a huszárcsákón kivid valamely jelet, a mely után meg tudjuk mondani azt, hogy ime ezek a mi fiaink, emezek meg az osztrákok fiai. (Ugy van! balfelöl.) Csinálják meg azt, hogy ha egy idegen ide bejön Magyarországba és látja azt a sok német tisztet, ne gondolja azt, hogy itt egy megszállott tartományban van, (Ugy van! bal­felöl) hanem egy ezredéves királyságban, egy önálló államban, a mely állam bir az önállóság minden attribútumával. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Vegyék le rólunk ezt a szégyent és eszközöljék ki legalább azt, hogy a hadsereg által elnyelt milliókból valami a magyar nem­zetnek is visszatérüljön, hogy legalább a haszon­ért mondhassuk azt, hogy ez a mi hadseregünk, hogy ez magyar hadsereg. Mert az, a mit étel­ért és italért itthagynak, az épen csak csekély mértékben pótolja azt a munkaerőből elvont veszteséget, a mit általában véve a katona­állítás idéz elő. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Lássuk tehát egyszer végre-valahára, hogy mi igaz abból a 67-ből, Jöjjünk tisztába ezzel. Itt van előttünk maga a törvény, a mely bizto­sítja a nemzetnek azt a jogát, hogy az ujoncz­megajánlással feltételeket szabhasson. Szabjuk tehát meg a mi feltételeinket. Hiszen mindent egyszerre nem akarunk és mindenesetre meg fogunk hajolni a technikai akadályok előtt, melyeket azonban nem a tradicziőnak keresztelt január 25-én, hétfőn* elfogultság és előítéletek emelnek ós elfogadjuk az igazi czélszerüségi okokat, a melyek gondol­kozó főknek a homlokáról sugároznak le, nem pedig megabroncsozott fejű koponyáknak a tar­kójáról szöknek ki, onnan, a hol a czopfnak a töve van. (Élénk tetszés és helyeslés a bal­oldalon.) A kik ennek az alapnak annyira hivei, a kik annyira bíznak ezen alapban, ime, most a küzdelemnek a közepén — és nem a végén, a mint azt az igen t. miniszterelnök ur mondta, mert még csak ezután kezdődik a küzdelem — hisz épen itt az ideje, mutassák meg, győzzék meg a nemzetet tényekkel arról, hogy erre a 67-es alapra lehet építeni és meg lehet szerezni mindent, a mi a nemzet erősödésére, anyagi ős szellemi jólétére, méltóságára tartozik. (Ugy van! a baloldalon.) Lássuk, hogy mondhassuk azt, hogy ime, a hadsereg, ez a terméketlen, ez a kopár szikla, a mely, mint a czentralisztikus törekvések kietlen sasfészke, még pedig kétfejű sasfészke meredett fel előttünk, ime ez is zöl­dülni kezd, ós oldalain, lankásain termő talajra találnak a nemzeti aspiráczióknak elhintett magvai. Hadd lássuk ezt! Hogyha lehetséges ezen az alapon, akkor én csak azt nem értem, hogy miért nem áll fel minden ember egy aka­rattal, miért nem mondja mindenki, hogy ime ez a törvény folyománya, és hogy az idő már bőven elkövetkezett arra, hogy teljesedésbe men­jen, hogy betöltessék. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Csak férfiak kellenének hozzá, a kik tudnának érte küzdeni! Bedöházy János: Ha általában a magyar hadsereg kifejezésnek ott a törvényben vala­mely értelmet tulajdonítunk és nem csupán puszta megnevezésként áll ott, akkor ennek a törvénynek, a kiegyezési törvénynek egyetlenegy lehet a magyarázata, józan, értelmes, magyar ember felfogása szerint, az, hogyha azt mond­ják, hogy magyar hadsereg, akkor az legyen magyar hadsereg és ne német. (Igaz! a bal­oldalon.) Ez igen egyszerű dolog tehát. Ha az ujonczmegajánlással gyakorolhatjuk ama jogun­kat is, jhogy a feltóteleket meghatározzuk a törvény szerint, a mi még végrehajtattam an­nak követeljük a végrehajtását és tűzzük ki feltételül a megajánlással kapcsolatosan azt, hogy végre is hajtandó. Ha e végrehajtásra hosszabb idő szükséges, ám legyen, de akkor lássunk bizonyos törvényes garancziákat is, és főként, a mi minden törvényes garancziánál többet ér, mert törvényünk van sok, lássunk komoly lépéseket arra, hogy a végrehajtás munká­lata megkezdődött, hogy az már nemcsak szán­dék, de tény is. Ha a kiegyezési törvénynek ezt az erejét demonstrálta volna a miniszterelnök ur elődei­nek bármelyike, vagy demonstrálná a t. minisz­terelnök ur, vagy demonstrálni fogná közelebbi utóda, akkor bizonynyal nemcsak az obstruk-

Next

/
Thumbnails
Contents