Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

156 381. országos ülés 190^ január 25-én, hétfőn. első és fő követelményül odaállítani a vezény­leti és szolgálati nyelv kérdését mint olyant, a melynek kivivása nélkül a jelen válságos Hely­zetből a kibontakozás épen nem lehetséges. Nem azért, mintha én nem tartanám ezt a legfőbb és leghatalmasabb eszköznek arra, hogy a had­sereg nemzetivé tétessék, hanem azért, mert nem tartom czélravezetó'nek egy általános czél elérése tekintetében a küzdelmet bármilyen fontos rész­letnek, de mégis csak részletnek előtérbe helye­zésével megnehezíteni.« Mondtam továbbá: »A czélt nem kell keresni az egyik vagy másik felszólalásban fel­hangzott és egyéni felfogás szerint mérlegelt követerményekben. Általában a magyar vezény­leti és szolgálati nyelvet tették első helyre, bár én a magam részéről megvallom, hogy a tiszti képzésnek teljes magyarrá tételében láttam a ezélt, illetőleg láttam az eszközt, a melylyel a tulajdonképeni czélt, az önálló magyar hadsereg­nek kivívását elérhetjük, vagy legalább is egy­előre a hadseregnek nemzetivé tételét kivívhat­juk. Más talán a jelvényre, vagy a czimer kér­désére helyezett nagyobb súlyt. Ismét mások, a lelkesültebb és vérmesebb természetűek, a ma­guk követelményét a legnépszerűbb, a légért­hetőbb követelmény, a magyar vezényleti nyelv követelményének érvényesítését tartották fonto­sabbnak és annak higgadtabb elbírálását lesze­relésnek mondották.« Ezt mondtam tehát én és ettől az álláspontomtól ma sem távoztam el és sem beszédeimben sem írásaimban, melyek itt­ott megjelentek, soha másképen nem nyilat­koztam. Hanem van ennek a támadásnak, mert az volt ez ellenem, bizonyos olyan része, a mit nem irnak, de ugy négyszemközt megmondanak az embernek, a mit ugy fülébe súgnak az ember­nek, a mi nagyon megmagyarázná azután azt, hogy miért lett volna esetleg bűn gróf Apponyi Albertnek leszerelni és miért erény gróf Tisza Istvánnak leszerelni. Midőn ezt az igen t. mi­niszterelnök ur barátjai teszik, én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök urnak erről tudomása nincs, ez nem az ő aka­ratával, nem szándokával történik és, ha tudná, azt mondaná, hogy Isten mentse meg őt bará­taitól. Belevegyitik ugyanis a politikai harcz kér­déseibe a felekezeti kérdést, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) és mintegy csodálkozva adnak kifejezést annak, hogy miképen nem kel kálvi­nista ember azonnal a gr. Tisza István védel­mére, és ha az ember nem helyezi rendületlen bizalmát gr. Tisza Istvánba, ha nem áll oda valamelyik szárnyra dárdásnak, azonnal kész a klerikális elnevezés. (Derültség balfelöl. Zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Ne tessék magára venni, ott van elég szárny, ne tessék magát igen t. képviselőtársamnak oda számítani. Lukáts Gyula: Egyáltalában a függetlenségi Kossuth-párt nem dárdása a jobboldalnak. Vagyunk olyan ellenzékiek, mint az urak! (Zaj balfelöl,) Bedőházy János: Itt én beszélek, nem az urak. Én nem az urak nevében beszélek, én beszélek a magam nevében, elmondom a magam véleményét, a magam felfogását, a magam meggyőződését. (Helyeslés balfelöl.) E szerint én klerikális vagyok, mert az én vallásos meg­győződésemet, a mely mindenesetre van olyan meggyőződés, mint akárki másé itt e házban, nem akarom összezavarni politikai meggyőí'ődé­semmel, (Helyeslés balfelöl.) én azonnal a sötét­ség szolgája és nem tudom, jezsuita vagyok, mert hitemmel és ahhoz fűződő lelkiismeretem­mel nem akarok világi trónokat és világi hatal­mat szolgálni, hanem szolgálom azt a trónt, a mely egyedül igazságos, és azt a hatalmat, a mely egyedül áldásos: _Isten hatalmát. Erre való az én vallásom. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) És az mind nem elég, hogy én a kálvinista meggyőződésemet, azt mondhatom, a bölcsőmtől kezdve szívtam, vettem magamba; és mind nem elég, hogy a kálvinizmusnak ügj"ét a j>rotestáns közoktatás terén több mint két évtizeden át szolgáltam, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) még pedig oly csekély javadalmazásért, hogy ezt itt a házban restellem is elmondani. Igazán nem tudom, mi lesz ebből az ország­ból, ha már a vallásos meggyőződést is igy a közélet sarában hurczolják meg ! (Ugy van! bal­felöl.) és ha az lesz a jelszó, hogy azért kell valakinek gróf Tisza Istvánt megvédeni, mert kálvinista ember és azért kell gróf Tisza István ellen harczba sorakozni, mert nem katholikus ember. (Ugy van! balfelöl.) Lukáts Gyula: Csak a »Magyar Szó« mondja! Bedőházy János: Bocsánatot kérek, ez nem­csak a politikai élet, hanem már a társadalmi élet züllésének is a jele. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mások meg azt mondják, hogy az nem is annyira vallásos meggyőződésnek a kérdése, nem azt értik alatta, hanem ez alatt a szabadelvü­séget értik. Hát ime, a gr. Tisza István támad­tatása tulajdonképen a szabadelvüség elleni harcz. (Derültség a szélsobaloldalon.) Hát hol vagyon az megírva, t. képviselőház, hogy egy kálvinista embernek okvetetlenül szabadelvűnek kell lenni oly értelemben, a hogy azt a túloldalon a sza­badelvű párt pontifexei magyarázzák? Mert bizonynyal szabadelvűnek kell lenni a protestáns szellemből kifolyólag az evoluczió elvénél fogva, szabadelvűnek kell lenni, mint kereszténynek az evangélium értelmében, és szabadelvűnek kell lennie a kálvinista embernek történelmi tradi­czióinál fogva, amennyiben a protestantizmus ügye mindig a nemzeti ügygyei volt kapcsolatban és hazánkban a protestantizmus küzdelmei a nem­zetnek önállóságáért és függetlenségeért vivott küzdelmekkel esnek össze. (Igaz! Ugy van! a szásöbaloldalon.) De én, t. kép7Íselőház, nem

Next

/
Thumbnails
Contents