Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

384. ORSZÁOOS ÜLÉS 1904 január 25-én, hétfőn, Perczel Dezső, utóbb Jakabffy Imre elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnök bejelenti Molnár .József képviselő elhunytát. A kormány részérái jelen vannak; grőf Tisza István, Nyiri Sándor, Plósz Sándor, Cseh Ervin, (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 35 perczkor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyvet vezeti Daróczy Aladár; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hertelendy László, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Endrey Gyula jegyző ur. Mindenekelőtt méltóztassanak meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Daróczy Aladár jegyző (olvassa az 1904. január 23-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre nézve? Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom Heltai Ferencz képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából február hó végéig távozási engedélyt kér. A ház a kért távozási engedélyt megadja. Bemutatom Esztergom vármegye közönségének feliratát, az idegen nemzetiségek terjeszkedésének meggátlása tárgyában; Szabadka város közönségének feliratát, a gyógyszertár-ügy rendezése végett, — és Kolozsvár város közönségének feliratát, II. Rákóczi Ferencz és társai hamvainak hazaszállítása iránt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Egyéb elnöki előterjesztés nem lévén, áttérünk az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405, 411) általános tárgyalásának folytatására. Következik pedig? Endrey Gyula jegyző: Molnár János! Molnár János : T. képviselőház ! Méltóztatnak talán tudni, hogy engem múlt évi január hó 2-dikán súlyos betegség lepett meg, a mely öt hétre ágyba szegezett, azután Abbáziában nyavalyogtam 10 hétig, majd délvidékre kellett utaznom és a mikor onnan a nyár folyamán visszajöttem, még mindig el voltam tiltva minden komolyabb szellemi foglalkozástól, ugy, hogy alig néhány napja annak, hogy újra beléptem a képviselőházba, de még most sem teljes egészségben. Rövidre kell tehát szabnom beszédemet, de azért mégis fel kell szólalnom, hogy megokoljam a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomat, a mely abból áll, hogy azt el nem fogadom. (Helyeslés a néppárton.) Miért? A mióta csak a magyar nemzet nem leigázás, nem hódítás, hanem szabad választás utján a magyar szent koronát az osztrák császári koronával egy és ugyanazon fejedelem fején ikerité, azóta azt tapasztaljuk, hogy az osztrákok folyton hegemóniára törekszenek felettünk és kisebb-nagyobb erélylyel, ügyesebb vagy ügyetlenebb politikával, majd titokban, majd meg leplezetlenül és kisebb-nagyobb szerencsével, eredménynyel, äe mindig állandóan, szívósan és következetesen arra törekszenek, hogy a mi alkotmányunkat elnyomják, vagy ha ezt nem birták, legalább megnyirbálják. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ez a nizus, ez a törekvés, ez az úgynevezett »osztrák katonai hagyományos szellem«, a mely az ő megjelenését nem egyszer véres betűkkel irta történelmünk évkönyveibe, ujolag ismét kisért. Valahányszor a magyar nemzet megmozdul és legtermészetesebb, legvitálisabb jogát, t. i. nyelvének jogát követeli, nem is a maga egészé-