Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
148 383. országos ülés 1904- január 23-án, szombaton. tévedésből vagy más szempontból fel ne használják arra, hogy akadályozzák, korlátozzák a gyülekezési szabadságot ott, a hol ezek a parancsoló körülmények fenn nem forognak. (Helyeslés a jobboldalon.) Miután, a mint jeleztem, tényleg az ország egy részében a viszonyok olyanok voltak, hogy nem nézhettem tétlenül tovább, hogy ilyen népgyűlések megtartása által tovább terjesztessék a métely, én azt hiszem, hogy felelőségemmel és azon kötelességgel, a melylyel az ország érdeke iránt tartozom, (Helyeslés a jobboldalon.) csak az volt összeegyeztethető, hogyha a felelőséget a népgyűlések ilyen esetben való megtagadásáért magamra vállalom, (Helyeslés a jobboldalon.) ebben a tekintetben a rendőri hatóságokat a kellő fedezetben részesítem, másfelöl azonban — és erre nézve biztosithatom a házat, — hogy éberen őrködöm a felett, hogy a gyülekezési jognak ezen korlátozása csakis ezen általam szűken megvont határon belül maradjon. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Zichy Aladár : T. ház! Készséggel elismerem, hogy a miniszterelnök ur válasza aggodalmaimat nagyrészt eloszlatta. (Felkiáltások a •jobboldalon: Csalt nagyrészt ?) Azonban nem látom egész világosan, hogy a miniszterelnök ur ezen rendelete az összes főispánokhoz ment-e, mert hiszen az utolsó szavaiból ugy érthettem volna, hogy csakis azon vidékekre ment, a hol ezen tünetek mutatkoznak, a mely esetben tökéletesen meg tudnék nyugodni, ámbár még ekkor is fel kell vetnem azt a kérdést, miért kellett ezt a rendeletet bizalmasan kiadni és miért nem nyíltan, mert innen származtak sokak részéről bizonyos aggodalmak. Ha nincsen semmi más czélja, akkor ezt nyilt rendeletben is kibocsáthatta volna a miniszterelnök ur és nyíltan is szembeszállhatott volna azokkal az elemekkel, a melyeknek működését a magam részéről is elitélem. A választ különben tudomásul veszem, mert az én főczélom tulajdonképen az volt, hogy erre a kérdésre világosság derittessék. (Helyeslés.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Megjegyzem még, hogy a rendelet az összes főispánokhoz ment, azért, mert fordulhatnak ilyen jelenségek elő másutt is. Nagyon természetes, hogy alkalmazásra csakis ott kerülhet ez a rendelet, a hol a tényleges fejlemények alapján ennek szüksége beigazoltatik. (Helyeslés.) Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur a miniszterelnök ur válaszát tudomásul vette azt hiszem, határozatkép kimondhatom, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Van még egy interpelláczió. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni! Okolicsányi László képviselő urnak van egy interpellácziója. Okolicsányi László: T. képviselőház! Jelenleg tudvalevőleg az u. n. ex-lex állapotban vagyunk. Ennek az állapotnak az a következménye, hogy a ki önként, saját jószántából az adótartozását meg nem fizeti, attól azt behajtani nem lehet. Ennek az állapotnak az adófizető polgárokra nézve beállott ezt a következményét mindenesetre respektálni kell, bármilyen kellemetlen következményekkel járna is az. Ezt az állapotot azonban, a mint legutóbb értesültem, nem respektálják a most folyó dohánybeváltási eljárásnál, a hol a dohánybeváltó közegek a termelők adótartozását a dohány árából levonják. Vancső Gyula: Jól teszik! Okolicsányi László: Engedelmet kérek, a képviselő urnak lehet ebben a tekintetben akármilyen felfogása, nekem is megvan a saját véleményem, . . . Vancsó Gyula: Gondoljuk! Okolicsányi László: ... de ez az eljárás a törvénynyel határozottan ellenkezik, mert az adótartozásnak a dohány árából való levonása határozottan egy neme az adó kényszerrel, való behajtásának, a mihez pedig senkinek joga nincs. (Mozgás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, a ki dohányt szállít be, az anyagot ad át; olyan államokban, a hol nincsen dohánymonopólium, ott a termelő eladja a dohányt a kereskedőnek, itt nálunk megveszi az állam, tehát illő, hogy kifizesse az árát, és az adót levonnia nincs joga. f (Ugy van! ügy van ' a baloldalon.) Én ennélfogva, ebből az esetbői kifolyólag interpellácziót intézek a pénzügyminiszter úrhoz és kérdem, van-e tudomása ezen eljárásról, s hogy ezen eljárás az ő utasítása folytán történik-e? a mennyiben pedig tudomása nem volna róla, legyen szíves intézkedni, hogy ez az eljárás megszüutettessék, Interpelláczióm a következő (olvassa): »A jászkiséri dohánybeváltó hivatalnál most folyamatban levő dohányátadások alkalmával a dohánybeváltó közegek a dohány árából levonják a termelő adótartozásait, és igy az adók kényszer utján hajtatnak be, a mi költség- és felhatalmazási törvény hiányában jelenleg meg nem engedett és jogosulatlan eljárás. Ennélfogva kérdem a pénzügyminiszter úrtól: 1. Van-e ezen eljárásról tudomása, és esetleg nem az ő utasítása folytán történik-e ezen adóbehajtás ? 2. A mennyiben az adóbehajtás ezen módjáról tudomása nincs, szándékozik-e erről tudomást szerezni és a dohánybeváltó közegeket ezen eljárás abbahagyására utasítani ?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Miután több interpelláczió nincs és a napirend meg van állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 10 pereskor.)
