Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
383. országos ülés I90í január 23-án, szombaton, 147 és a néppárton.) hanem a kiknél ezen agitácziók hivatásszerű üzése keresetforrást képez, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Abból élnek! Pezsgőznek, belőle!) Daczára annak, hogy ezen agitáeziót ós ezen agitátorok működését a szimpátiának ugyanolyan csekély fokával ítélem meg. a mint ugy látom, pártkülönbség nélkül a háznak minden tagja, én ebből általános elv és általános szabály gyanánt egyáltalában nem kívánom levonni azt, hogy még ezen elemeknek is meg ne engedjük a népgyűlések tartását, (Altalános helyeslés.) mert azt tartom, hogy a leggyökeresebb orvoslása a bajnak, hogy ha ezen eszméknek a hiábavalóságáról, hogy ha ezen agitáczióknak üres és frivol voltáról, ha ezen agitátorok mellékes ezéljairól a nép az életben győződik meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Igaz, hogy tanpénzt fizet ez a szegény ember, mig erre a meggyőződésre jut, igaz, hogy sok fillérét szedik össze a népnek az ilyen méltatlan elemek, a mely filléreket bizonyára üdvösebb czélokra fordíthatott volna, (Ugy van! jobbfel'ól.) de mind hiába, mégis csak a szabad intézményeknek, a szabad állami és társadalmi életnek normális proczesszusa az, hogy többé-kevésbbé saját kárán tanulja meg mindenki, hogy hol keresse az igazi orvosságot. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez az általános álláspont, a melyre én ezen kérdés megítélésénél helyezkedem. Azonban felelőségem tudatában kénytelen vagyok ezen általános elvi álláspont alól kivételt is tenni, különösen azon vidékekre nézve, a hol egyfelől a népnek alacsonyabb kulturális foka, másfelől az a körülmény, hogy a szocziális agitáczió igen könnyen összejátszhat bizonyos nemzet- és államellenes törekvésekkel, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) különösen veszélyessé teszi ezt az ügyet, ugy, hogy nemcsak tanpénzről lehetne aztán szó, a melyet az agitáczió által elcsábított nép az u. n. szocziális czélokra pénzben kifizet, hanem a hol a népnek ennél sokkal nagyobb kincsei foroghatnak koczkán, mert az akczió olyan mérveket ölthet, hogy a közbiztonság megvédésére, a közrend helyreállítására karhatalomra és fegyverhasználatra kerülhet a sor. Én pedig nem tudnám elviselni a felelőséget azért, hogy bármily helyes teoretikus álláspont kedvéért annak tegyem ki az elcsábitott népet, hogy fegyverhasználattal, esetleg emberélet feláldozásával kelljen őt kijózanítani. (Elénk helyeslés.) Ilyen aggályos konkrét jelenségek mutatkoztak Arad, Temes és Torontál vármegyékben, a hol ugy a román, mint különösen a szerb ajkú lakosságnál mindenütt belejátszódott egy nemzet- és államellenes akczió, és a hol a közbiztonság megzavarásának olyan aggályos és akut tünetei mutatkoztak, mint ellenszegülés a hatóság ellen, veszélyes fenyegetések a lakosság mindazon tagjai ellen, a kik nem csatlakoztak a mozgalomhoz, gyújtogatások, életveszélyes fenyegetések, szóval a közbiztonság olyan megzavarása, a mely máris szükségessé tette azt, hogy Temes megye három, Torontál és Arad megyék egy-egy községében katonaság kirendeléséről és ezen egész inficziált területen a csendőrség létBzámának erős megszaporitásáról kellett gondoskodni. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Kivételes rendszabályok. Gr. Tisza István miniszterelnök: Szerintem kötelességemnek egyik része az, hogy ha kell, csendőrrel és katonával is megvédjem és fentartsam a közbiztonságot, de ismétlem, nem tudnám elviselni a felelőséget azért, hogy továbbra is kitegyem a mételynek és miazmának azon lakosságát az országnak, a melyet esetleg csak vérontással lehet a közrend megzavarásától visszatartani. Épen ez volt az indoka a szóbanforgó rendelet kibocsátásának. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a rendeletet felolvassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Hozzám érkezett jelentések szerint a szocziäl-demokrata-párt vezetősége az utóbbi időben mind sűrűbben küldi ügynökeit és megbízottjait az ország egyes vidékeire népgyűlések rendezése érdekében s így a hatóságok mind gyakrabban jönnek abba a helyzetbe, hogy a népgyűlések megtarthatása tárgyában határozzanak. Én a gyülekezési jogot rendszerint a legliberálisabban kívánom értelmezni, mert a nép között terjesztett téveszmék önmagukban hordják ellenszerüket s az ilyen zavaros áramlatok a nép kijózanodása folytán természetes balállal múlnak ki. Ezen természetes folyamatot megakasztó, gátló, vagy tiltó intézkedéseket tehát indokoltnak csak ott tartom, hol azokat a közbiztonság és állami rend szempontjai feltétlenül szükségessé teszik. Minthogy pedig sajnálattal arról is értesültem, hogy ezek a népgyűlések több helyen a nép nyugalmának és békéjének megzavarását, a közrend és közbiztonság megtámadását idézték elő, az állami rend érdekében felhatalmazom a rendőri hatóságokat, hogy ily helyeken a bejelentett népgyűlések tudomásvételét, — ujabbi rendelkezésemig — ezekből az indokokból megtagadhassák. A midőn erről főispán urat megfelelő intézkedés végett értesítem, egyúttal felkérem, hogy e rendőri hatóságoknak a népgyűlések engedélyezése és azok megtagadása körüli eljárását figyelemmel kisérni és őket a jelzett intencziőmnak megfelelőleg irányítani szíveskedjék.« (Elénk helyeslés.) Ehhez a szöveghez csak azt jegyzem meg, hogy világosan szocziálista izgatásra és azon helyekre -van szorítva a népgyűlések tudomásul vételének megtagadása, a, hol akut rendzavarás veszélye forog fenn, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és hozzáteszem azt is, hogy éberen őrködni fogok felette, hogy a hatóságok eljárásukban ezen korlátok között maradjanak és ezen rendeletemet semmi körülmények között 19*
