Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383, országos ülés 190b január 23-án, szombaton, 137 Vészi József: Vele lesz-e Kaas Ivor? (Derültség.) Polónyi Géza: És én élvezettel fogom nézni azt a pokoli gyönyört, a melyet az fog nyújtani, midőn a néppárt báró Bánffy Dezsőt fogja üdvözölni. (Derültség a szélsőbal- és a jobboldalon.) A parlamenti posszibilitások területét kimerítettem. {Nagy zaj.) Méltóztassanak nekem már most maguk megjelölni, kiben biznak, kiben hisznek, kiben reménykednek? (Mozgás a baloldalon.) Ugron Gábor: Én Prónay Dezsőben bizom. Polónyi Géza: Mindeneseire tiszteletreméltó nagy férfiú, csakhogy Prónay Dezső tudtommal a függetlenségi párti elveket vallja. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ez a párt pedig önálló külügyet és külön magyar hadsereget akar. Ugron Gábor: Épen azért. Nem arra való ez a párt, hogy más kormányt támogasson. (Folytonos zaj.) Polónyi Géza: Nem is teszi ezt közülünk senki. Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassék a szónokot zavarni. Polónyi Géza: De a pozitív eredmények területén még nem zártam le a mérleget. (Halljuk! Halljuk!) Egészen világos és pozitív eredmény az, hogy az adónemfizetés révén, bár ez nem czélzatuk t, barátaimnak, de mindenesetre bekövetkezik az államháztartás olyan megbolygatása, a melynek kettős eredményűnek kell lenni, mert egyrészt a szegény emberekre nehezedik az adóvégrehajtás súlya, a mely a vagyont felemészti, (ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) másrészt pedig a külföldi vigéczeknek adott prémium, az, hogy azok most kereseti adó fizetése nélkül kötik itt az üzleteket és viszik el a soha viszont nem látom fejében az adót Magyarországról. (ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez bizalmi nyilatkozat Tiszának. (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Valótlan ráfogás. Buzáth Ferencz: A Kossuth-párt belépett a kormánypártba. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hát a néppárt hová lépettbe?) Polónyi Géza: De a t. obstruáló ellenzék nem is annyira intranzigens. Ez a modern mai obstrukczió egy kis paktumot is kötött a tisztviselők érdekében és ennek folytán bekövetkezett valamennyiünk szemeláttára az a parlamenti helyzet, hogy az a párt, a mely az adófizetést lehetetlenné teszi, egy törvényben mégis fizetési pótlékot utalványoz a tisztviselőknek, sőt még hirdeti, hogy ezért övé a dicsőség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Taps jobbfelöl.) Elnök: Csendet jiérek, t. képviselő urak! Polónyi Géza: Én azonban mégis azt mondom, hogy ez teljesen helyes. Ha mi, t. képviselőház, a kik nem akarjuk az állami háztartás rendjét rendkívüli eszközökkel feltartózKÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXII. KÖTET. tatni, egy ilyen intézkedéshez hozzájárulunk, az csak természetes, (Zaj a baloldalon.) de hogy azok járuljanak hozzá, a kik megtagadják az adófizetést, ebben van bizonyos inkonzekvenczia. (Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Zboray Miklós: Ki vitte bele az országot az ex-lexbe? (Folytontartó zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Zboray képviselő urat, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! a jobh- és a szélsöbaloldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszura nyúlt beszédem. (Halljuk! Halljak! a jobb- és a szélsöbaloldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő ural at, ne méltóztassanak társalogni, hanem méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni ! Polónyi Géza: Rakovszky István t. képviselőtársamtól is elbúcsúzom azzal . . . Zboray Miklós: Fáj a szivünk! (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: . . . hogy a t. képviselő ur csodálatosan érdekes szerepben mutatkozik be. Buzáth Ferencz: Kicsoda? (Zaj a baloldalon,) Polónyi Géza: Rakovszky István t. képviselő ur nem tesz egyebet, mint felállítja a tételt, hogy az 1867-iki törvényt revideálni kell és erre nekünk ront, a függetlenségi pártnak, (Derültség a jobb- és a szélsöbaloldalon. Mozgás balfelöl.) mondván: hogy mertétek abbahagyni a harczot, jertek ide harczolni! S miért ? Hogy segítsünk nekik az 1867-iki törvény revízióját keresztülvinni. [Nagy zaj a baloldalon.) Ezt a dolgot két oldalról akarom megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A Szent Lajos birodalmában létezett a lombardok törvényei alapján egy úgynevezett judicium parium, a mikor szokásban volt, hogy az ütköző felek, ha a grófi biroságban nem tudtak bírákat és tanukat találni, a szomszéd uriszékekből kértek kölcsön bírákat ós segédeket, mert az ítélet rendszerint párbajjal járt, a mennyiben ha valaki diffikultálta az Ítéletet, a bírónak is meg kellett verekedni. Ennek a verekedésnek, illetőleg ennek a kölcsönkért segédeskedésnek az volt a konzekvencziája, hogy a párbajt kétfélekép vivták meg. A nemeseknek lóháton karddal, a nemnemeseknek gyalog és bottal kellett megverekedniük. (Derültség a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Az ilyen kölcsönkért bíráknak rendesen az volt a jutalmuk, hogy alaposan eldöngették őket a judicium pariumnál. (Derültjég.) Hát, t. képviselőtársam, ezt az invitácziót mi nem fogadjuk el, mert mi nem akarjuk magunkat annak a szerepnek kitenni, hogyha esetleg gr. Khuen-Héderváry talál oda visszakerülni... Zboray Miklós: Kiegyeznek azzal is! J8