Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
136 383. országos ülés i90k- január 23-án, szombaton. melyet részletezni most nem akarok, be kell következni annak a kornak, hogy a magyar kormány, nehogy január 1-étó'l kezdve vámháboruba kerüljön Olaszországgal, és tessék hozzávenni, hogy ezzel kapcsolatban magunkra vonjuk nyomban a német vámszerződés felmondását, nehogy ezen kényszerhelyzetbe jusson a magyar kormány, mit fog tenni? Benyújtott egy felhatalmazási törvényjavaslatot, a melynek tárgyalása sorra nem kerülhet. Felhatalmazási törvény nélkül volt tehát kénytelen az olaszországi kereskedelmi szerződések iránt tárgyalásokat folytatni, mielőtt az autonóm vámtarifa, különösen pedig a magyar autonóm vámtarifa létesült volna. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Lovászy Márton: Megszegte a törvényt! Polónyi Géza: Helyes. Megszegte a törvényt, t. képviselőház, de hozzáteszem, t. képviselőtársaim, ha majd Hieronymi odaáll a nemzet szine elé és azt mondja, igen, én törvényt szegtem, tessék engem vád alá helyezni, talál-e majd bíróságot, a mely őt elitéli? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem talál!) Bocsánatot kérek, én nem akarom őt menteni, én nem erről beszélek most, sőt fentartom magamnak ezen lépés kritizálását. Én csak tényekről és eredményekről beszélek. Tudva van mindenki előtt az, hogy az 1899 : XXX. törvényczikkben milyen rendkívüli nagy alkotmányjogi garancziákat láttunk az akkori megkötött paktum alapján — mert nem mindig helytelenítettük a paktalást — mondom, az 1899 : XXX. törvényczikk alapján nagy alkotmányjogi garancziákat láttunk abban, hogy legyen egy uj autonóm tarifa, és hogy addig semmiféle kormánynak tár gyalásokba bocsátkozni ne lehessen, a mig ez az uj tarifa nincsen meg. Most nincsen tarifa, előttünk fekszik az olasz szerződés prolongácziójára vonatkozó törvényjavaslat és a nemzetben, vagy, a mint Uray Imre t. barátom mondaná, a ki nagyon pályázott Rakovszky t. képviselő urnak hangos kaczajára, mikor a függetlenségi pártot ostorozta: a Sipka-szorosban minden csendes; ez a nemzet még fel sem háborodik az elkövetett jogsérelmen. (Zaj és éllenmondások balfelöl.) Eitner Zsigmond: Előre felmentik a miniszterelnököt! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, képviselő urak. Kérem Eitner képviselő urat, ne méltóztassék folyton zavarni a szónokot. Polónyi Géza: Nem efemer, nem is problematikus dolog ez. Mi egy határozati javaslatot terjesztettünk a képviselőház elé. Expiálni akartuk azon tényt, hogy pártpolitikusok hibájából ártatlanok szolgálnak három évig katonai kötelezettségükön túl, hogy ezeknek a szegény embereknek legalább lehetővé tétessék, hogy karácsony szent ünnepére csaladjuk körébe térhessenek. Nem történt meg. Önök akadályozták meg! (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Ellenmondások balfelől. Nagy zaj.) Lovászy Márton : Az átok mind oda száll érte! Zboray Miklős: Deczember 5-ig ön is akadályozta! (Nagy zaj. Eitner Zsigmond közbeszól.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben lenni. Polónyi Géza: A póttartalékosok behívását törvénytelen, helytelen, szerencsétlen rendszabálynak tartom. De ugy, a mint láttam azt, hogy a hadügyminiszter rendelete alapján a megtorlásnak minden reménysége nélkül három éven túl ott tartották a szolgálatra nem kötelezett katonákat, még Boszniában is, ugy fog bekövetkezni a póttartalékosok megtorlatlan bevonulása is. Eitner Zsigmond: Természetesen megtörténik ! És mégis támogatja a kormányt! (Zaj. B. Kaas Ivor közbeszól.) Polónyi Géza: Ez egyszerűen ráfogás. Elnök: Csendet kérek. Kérem Eitner és Kaas képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszőlani. Polónyi Géza: E mögött a bevonulás mögött sok átok, sok fohász fog emelkedni és sok köny fog fakadni. Törvényhozóhoz méltó talán, ha ezekben részes nem akarok lenni. (Helyeslés jobbról és a szélsöbaloldalon. Zaj balfelöl,) Zboray Miklós: Az volt egészen deczember 5-ikéig! (Zaj.) Polónyi Géza: Részt vennék talán ebben, mihelyt egy csepp reménye lenne a valószínűségnek, hogy a nemzeti nyelv tekintetében egy lépéssel előbbrevinném a nemzet sorsát. De jelöljék meg az önök táborában azon férfiakat, a kik ki fogják a nemzetet vezetni ebből a labirintusból. Az csak lehetetlen, hogy Széll Kálmán, gróf Apponyi Albert, vagy akármelyik a t. miniszterelnök-jelöltek közül más álláspontra helyezkedhessek ma, mint tegnapelőtt, mikor kimondták egyhangúlag azt, hogy a nemzeti nyelv kérdését pedig a szabadelvű párt programmjába felvenni nem engedik; tartozom annyi tisztelettel ezen férfiak szavahihetősége iránt, hogy tudnunk kell, hogy válogatás nélkül,, bármelyik volna . . . (Nagy zaj a baloldalon.) Én elhiszem azt, hogy ha ő Felsége, és ezt ne méltóztassék czélzásnak venni, mert politikai vonatkozással beszélek, báró Kaas Ivor barátomat hivná meg, (Nagy zaj. Elnök csenget.) máskép volna. De ebben, ne méltóztassék rossz néven venni, nagyon kevés a reménység. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Zboray Miklós: Polónyi ur oda fog kerülni, mert ugy indul. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: De én jobb princzipálist mondok! A parlamentben létező tényezők közül angazsálva van mindenki; a parlamenten kivül azonban itt van báró Bánffy Dezső. O 67-es alapon, és ezért üdvözlöm őt ezen a téren, a nemzeti nyelvet tűzte zászlajára. Ez az egy reménységünk megvan. (Derültség a jobboldalon)
