Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
3H3. országos ülés l'JOb január 23-án, szombaton. 135 bizottság programmjába felvett vívmányokat értik ? Azoknak a históriája pedig nem a mellett bizonyít, bogy azok nekünk adattak volna efemer ígéretek gyanánt. Azokat az ígéreteket bozta és elfogadta Széll Kálmán, gróf Tisza István, gróf Apponyi Albert, Hieronymi Károly és azon kilenczes bizottság, a mely a párt elé terjesztette ezeket a javaslatokat. Ott benne van az a Széll Kálmán ur is, a kibe ön, t. képviselőtársam, nagyobb bizalmat helyez, mint Tisza Istvánba, Széll Kálmán a két utolsó pontnál is benn maradt, mert ő hozzájárult a gróf Tisza István-féle módosításokhoz a pártban és ma is gróf Tisza István báta mögött ül. (Fel'kiáltások a szélsobaloldalon: Hol?) Rátóton. (Élénk derültség.) Még nem olvastam, hogy a néppártnak elvtársai közé lépett volna. Vészi József: Okolicsányi háta mögött sem ül! Polónyi Géza: Ezeknek az u. n. vívmányoknak értéke felett sokat lebet vitatkozni. De kétségen kívül áll, hogy azoknak értéke kizárólag attól függ, milyen mértékben lesznek végrehajtva. Buzáth Ferencz: Megmondta a hadügyminiszter! (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza: Gróf Apponyi Albertet megnyugtatták ezek a vívmányok, legalább ideigóráig. Nem volna szégyen, ha én is azok közé tartoznám, a kik azt mondják, hogy igenis ezeknek a vívmányoknak azon értelemben való végrehajtása, mint a hogy azt, remélem, gróf Apponyi Albert ur is ugy érti, értéket is képviselhetnek a nemzet számára. Mert az az álláspont nem jogosulatlan, bogy akkor, midó'n ezen hibás és hamis oktatási rendszer mellett a magyar hadseregnek nincsenek magyar nyelvben jártas tisztjei, bogy akkor azokat eló' kell készíteni nevelési rendszer által. B. Kaas Ivor: Persze! Azt akarjuk. Kubinyi Géza: Azt! De megakasztják. Polónyi Géza: Ez az, a mire felelni akartam. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk lehetővé kell tennünk, hadd lépjen a kormány elő, ugy a mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mondotta; mentül előbb lehetővé kell tennünk azt, hogy a kormány beválthassa a politikai reputácziójákoz kötött igéretét a nemzettel szemben, hogy akkor a bírálatnak szemüvegén keresztül álljunk helyt, hadd nézzük, mi az. (Zaj halfelöl.) Eitner Zsigmond: Előre nem adjuk el a medve bőrét! Zboray Miklós: Láttuk az önálló vámterületnél, hogy jártunk! Polónyi Géza: Majd beszélek róla mindjárt! Önnek sikerült alaposan azt a vívmányt is lehetetlenné tenni, a mit ott elértünk. Zboray Miklós: Nekem? Ilyen hatalom vagyok ? Polónyi Géza: De hát bármiként nevezzük efemernek ezeket a javaslatokat, nem nekünk tétettek, a nemzetnek tétettek, a szabadelvű párt által fogadtattak el. Én a magam részéről mindig a mellett a meggyőződés mellett vagyok, a mit már beszédem elején kifejeztem, bogy e mellett félő, a mint mondám, hogy minden hazafiságuk, minden jóakaratuk és igyekezetük kevés lesz és dugába fog dőlni azon osztrák hatalommal szemben, a melyet beszédem elején voltam szerencsés jelezni. De annak azután természetszerű konzekvencziája, és ebben én hiszek, hogy gróf Tisza István, ha arról győződik meg, hogy a nemzetnek adott szavát nem tudja beváltani, igenis tudni fogja kötelességét és levonja majd a konzekvencziát. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Fogja is! Nem csavar, ugy mint az urak! Hol az ember beszél, hol a párt! Nálunk nincs ez a rendszer! (Nagy zaj balfelöl.) Polónyi Géza: De hát ezek efemer értékű kérdések; az »efemer« szó talán nem is jól van itt használva, talán inkább mondhatnám azt, hogy problematikus Ígéretek. Am legyenek ilyenek és térjünk rá azokra a tényekre és eredményekre, melyek nem problematikus értékűek, nem efemer értékűek és a melyek többé nem vonhatók kérdés tárgya alá. Mi történt azóta, mióta a függetlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezetése alatt álló ró^ze a rendkívüli eszközökkel való harczot abbahagyta? Mi történt és mi fog történi ? B. Kaas Ivor: Halljuk a kormánynyilatkozatot ! (Derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Remélem, hogyha én a kormány nevében nyilatkozatot tevő férfiú leszek, akkor együtt leszünk. (Derültség jobbfelöl,) Én majd koaliczionális kabinetet alakítanék. (Egy hang a szélsobaloldalon: Még sikerülhet! Halljuk ! Halljuk /) Kérek egy kis türelmet, t. ház; én vádaskodni nem akarok; én csak konkrét politikai tényeket akarok felhozni és azokat igazi értékük szerint akarom a nemzet szemei elé állítani. Megjósoltuk, t, képviselőház, hogy annak, ha egy — bocsánatot kérek, ne méltóztassék rossz néven venni a kifejezést — a törpe gazdaság reglementja szerint értve — egy törpe kisebbség folytatja a harczot, hogy annak . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Becsaptak bennünket!)... Engedelmet kérek, én nem az egyéneket akarom kisebbíteni, csak számokról akarok beszélni, méltóztassék egyáltalában tudomásul venni, (Zaj. Elnök csenget.) hogy nekem . bántó szándékom egyáltalán nincsen. (Halljuk! Halljuk') Mondjuk tehát, hogy egy törpe kisebbség akadályozza meg az ország ügyeinek menetét. Mik ennek a természetszerű folyományai ? Hát, t. képviselőház, előre kellett tudni, hogy a supprema lex alapján be fog következni, először mi? Az, hogy a német birodalmi vámtarifa alapján fennálló nagy presszió okából, a
