Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

134 383. országos ülés 190b január 23-án, szombaton. hogy egy ilyen nagy pártot már legalább sporadikus megnyilatkozásaiban a nemzeti ügy szempontjából ilyen jelentékeny előrehaladásra kényszeríti, bizonyos históriai elégtétellel eredménynek kellene venni. A t. Tisza-kormány megalakulásának első eredményeként tehát statuálni lehet és kell, hogy annak a néppárt bizonyos rétegeiben a nemzeti követelmények szempontjából rendkívüli elo'haladásra ösztökélő hatása volt. B. Kaas Ivor: Nincs is visszaesés! Elnök: Kérem Kaas képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Felkiáltások jobbfelöl: Vizet! Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: A szónokot szabad segíteni, csak zavarni nem szabad, Elnök: A szónok beszéde közben a kép viselő uraknak nincs joguk közbeszélni. (Zaj balfelöl) Méltóztassék a házszabályok 220. §át megnézni. (Nagy zaj a bal- és a széls'óbáloldalon.) Csendet kérek! Polónyi Géza: A mi engem illet, mólyen t. elnök ur, tudom, hogy a házszabályok igy rendelkeznek, de én mély tisztelettel kérem és könyörgöm, méltóztassék tudomásul venni, hogy én senkinek a közbeszólási jogát korlátozni nem kívánom, sőt megvallva az igazat, nekem jól is esik, mert néha pihenhetek is közben, (Derült ség jobbfelöl.) meg ez a fűszere a parlamenti életnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) De bármikép vélekedjünk azon tény tekintetében, hogy gr. Khuen-Héderváry idejében sem a közjog nem volt más, sem az osztrák köröknek magatartása nem volt más, de sőt volt magyar miniszterelnök, a ki — mint felolvastam — egy egészen hamis közjogi tételt állított fel szemben a mostani kormánynyal, a mely legalább ezen kérdésben a magyar közjognak klarifikálásához kétségtelenül hozzájárult és hiszem és remélem, hogy ezen álláspontjához konzekventer ragaszkodni is fog, ezen ténynyel szemben az ujabb obstrukcziónak bevezetését más indokokkal várnám, De Rakovszky István képviselő ur olyan állításokat is koczkáztatott, a melyeketa magam részéről csak röviden szándékozom repetálni, mert különben terjengős lenne beszédem. 0 t. i. azt mondja: »A t, függetlenségi és Kossuthpárt a h irczot, a mint tudjuk, abbahagyta és igazat adott a mi állásfoglalásunknak« — melyhez most ő hütelen — ^azokkal a szavakkal, a miket illusztris vezére Kossuth Ferencz kifejtett, a mikor azt mondta, hogy ő belátja,, hogy jelenleg lehetetlen a nemzeti vívmányokat elérni, e miatt leteszi a harczot, de a jövőben újra fog küzdeni.« Ez merőben félreértése a helyzetnek és nem felel meg a tényeknek. Zboray Miklós: Az, hogy újra fog küzdeni ? Polónyi Géza: A függetlenségi és 48-as párt azon indokok okából, a melyeket bátor voltam az előbb tisztelettel előterjeszteni, tisztán alkotmányossági szempontból helyezkedett erre az álláspontra akkor, mikor a politikai nemzetnek a törvényhozásban megnyilatkozó többsége a felségjognak kérdésében egy oly álláspontra helyezkedett, a mely az összeütközést a nemzet és a király közt lehetetlenné teszi és statuálja azt a helyzetet, mely szerint csak egy kisebbség az, a mely a nemzetnek ezen jogait ki akarja vivni. Lehet, hogy téves ezen álláspont, de a magyar parlamentarizmusnak és az ország érdekeinek tartoztunk azzal, hogy a rendkívüli eszközökkel vívott harczot a rendkívüli eszkö.:ök alkalmazása tekintetében abbahagyjuk. Zboray Miklós: Májusban kellett volna! Polónyi Géza: Azt nem mondtuk, hogy nem karczolunk tovább. Ellenkezőleg, szózatunkban világosan megmondottuk, hogy cserébe nem békét, még fegyverszünetet sem ajánlottunk, nem kértünk, nem vártunk senkitői semmit. Nekünk az volt jogosult felfogásunk, hogy a t. szabadelvű pártnak nem volt joga a nemzet nevében ily álláspontra helyezkedni, mert a választóktól erre megbízást nem kapott; s akkor előttünk egy alternatíva állott. Minden más parlamentben kötelesek lettünk volna a nemzet ítéletét j>rovokálni, a nemzetre hivatkozni, mondja meg, mi a kívánsága. Kubinyi Géza: Fog is ítélni! Vázsonyi Vilmos: A czenzus-nemzet; tiz forint ötven krajczártól kezdve felfelé! Polónyi Géza: Mi azonban tisztában voltunk azzal, hogy a mai választási törvénynek hézagai és hibái mellett lehetetlennek és kizártnak tartjuk akár gr. Apponyi Albert, akár Tisza István, akár Khuen, akár Széll Kálmán üljön a miniszterelnöki székben . . . Eitner Zsigmond: Az nem mindegy, a rendszer más! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: A konkluziumot kell megvárni. Bármelyik miniszterelnök üljön ott, a mai választási törvény lehetetlenné van téve, hogy az ellenzék többséggel kerüljön a házba. Ily ténynyel szemben épen a nemzeti vívmányok és a nemzeti nyelv diadala érdekében a gyakorlati politikusnak mi lehet a kötelessége? Először is el kell hárítani azt az akadályt, mely a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilatkozását lehetetlenné teszi és csinálni kell jó választási törvényt, a mely, még ha nem is fog megfelelni azon elveknek, a melyeket mi vallunk, meg fogja közelíteni azt a lehetőséget, hogy a nemzeti akarat hamisítatlanul megnyilatkozzék. Zboray Miklós: Khuennek e nélkül is leszereltek ! Polónyi Géza: Egy esetleges ohstrukezió folytatása még ezen törvény megalkotását is lehetetlenné teszi. E mellett önök előállanak azzal, hogy efemer ígéretek fejében szereltünk volna le, illetőleg hagytuk volna abba a rendkívüli eszközökéi való harczot. T. képviselőház! Azok alatt az efemer értékű vívmányok alatt ugyebár önök a kilenczes