Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

132 383. országos ülés Í90'i január 23-án, szombaton. Héderváry, akkor gr. Zichy János t. képviselőtársam egy igen érdekes és onnan süriin megtapsolt beszédben kijelentette, hogy sapientis est consilium rnutare in melius, ők lemondanak a rendkívüli eszközök alkalmazásáról. Zboray Miklós: Nem mondta azt! Az előbb a néppártról beszélt, most meg Zichyről beszél! Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. (Felkiáltások a szélsobalóldálon: Nagy különbség az?) Zboray Miklós: Igen, nagy különbség, mert egyesek harczoltak, egyesek pedig nem. Polónyi Géza: Én azt mondtam, hogy gróf Zichy János tartott a házban egy beszédet, a melyet önök megtapsoltak, a melyben kijelentette, hogy az obstrukcziónak további alkalmazását helytelennek tartja, sőt rettentő eleven színezéssel hangsúlyozta, hogy a kisebbségnek nem szabad akaratát a többségével szembe szegezni. Ez egy történelmi tény. Buzáth Ferencz: Ebben igaza van! Polónyi Géza: Most történt egyéb is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azon a bizonyos szeptember 29-iki ülésen, a melyen, mint az előbb voltam szerencsés jelezni, gr. Khuen-Héderváry azt a luminózus nyilatkozatot olvasta fel, mely a magyar közjognak egyenes meghamisítása, hogy t. i. a főintézkedési jogot három részre osztotta: akkor, a mikor a képviselőházban ezen kérdés döntésre került, az ellenzékkel szavaztak igen sokan a t. kormánypártnak tagjai közül, három férfiú azonban itt ezen a bizonyos ponton ülve maradt és ezek között volt Rakovszky István képviselő ur is. Ez egy igen fontos mozzanat, mert hát időközben mi történt? Történt két dolog. Rakovszky István ur. most már distingválni fogok személyek és pártok között, mert nehéz megállapítani, hogy mikor beszélnek a néppárt nevében és mikor nem, (Derültség.) a véleményszabadság ezen respublikáját én nagyon tiszteletben tartom és ezen mértékhez alkalmazkodom is, tehát Rakovszky képviselő ur két dolgot csinált. Bejelentette a második revíziót, bejelentette, hogy ő ugyan 67-es, hanem olyan 67-es, a ki revideálva a 67-et, egy uj törvényt, egy uj magyarázó törvényt akar hozni. Ugron Gábor: Nagyon helyes! Polónyi Géza: Helyes? Nohát akkor csak tessék helyeselni. (Derültség.) Nem tartozik ugyan sorrend szerint ide, hogy ezzel itt foglalkozzam, ele mégis ezen nagyértékü közbeszólásra, rögtön felelek. Vagy igaz az, hogy az 1867 :XII. törvényezikk alapján kétség nem férhet ahhoz, hogy a magyar vezényleti és vezérleti nyelv tekintetében a nemzetet megilletik a jogok és akkor azt a törvényt nem lehet, nem is szabad magyarázni. (Ellenmondások a néppárton. Egy hang: Hát Kossuth ?) T. ház! Egy oly beszédben, a mely egész struktúrájában azon épült fel, a mit én is voltam bátor vitatni, hogy a nemzeti vívmányok, mint a hogy ő nevezi, — mert ő nem beszél nemzeti vezényleti nyelvről, majd mindjárt rátérek — a nemzeti vívmányok az 1867 : XII. törvényezikk alapján megilletik a nemzetet; egy oly beszéd keretében azután előállott egy revizionális javaslattal, a melyről nem mondja meg, hogy mit tartalmazzon. Ez nagyon helyes dolog lehet, de szerintem legalább nem következetes. (Mozgás balfelöl.) De ennéi a magyarázási törvénynél álljunk meg csak egy kissé, t. Ugron Gábor képviselő ur! Ugron Gábor: Ott van az 1791:

XI. törvényezikk! (Felkiáltások balfelöl: Ugy van! Ott a törvényhozás! Majd megmagyarázza!) Polónyi Géza: Kérem, tudom én azt nagyon jól, hogy a törvényhozásnak joga van, sőt csak a törvényhozásnak van joga törvényt magyarázni, (Felkiáltások balfelöl: Nohát! Zaj.) Ugron Gábor: Tisza Istvánnak a kárunkra magyarázni! Polónyi Géza: Én Rakovszky képviselő úrról beszélek! Csak a törvényhozásnak van joga törvényt magyarázni. De furcsa dolog, hogy ez a jog Ausztriában is jog ám. (Mozgás bal felöl és felkiáltások a baloldalon: Az nem tartozik ide!) Már most ha mi hozunk Magyarországon az 1867: XII. törvényezikket magyarázó törvényt, a Felséggel meg is tudnánk rá egyezni. Tegyük fel, hogy meg tudunk egyezni, de [azért szeretném látni azt a minisztert, a ki ezt meg fogja csinálói. (Felkiáltások balfelöl: Tisza István ! Mozgás.) Tehát hozunk egy magyarázó törvényt. Már most Ausztriának nincs-e joga épen igy egy magyarázó törvényt hozni ? (Felkiáltások balfelöl: Az az ö dolguk!) Egy oly államban, a hol Pitreich, Körberés Groluchowski vezetik az ügyeket, hoznak egy más magyarázó törvényt. (Felkiáltások a balolddon: Az az ö dolguk!) Hol leszünk akkor ? (Felkiáltások balfelöl: Hát most hol vagyunk?) Ott, hol az úgynevezett mádi ember. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, én azon az állásponton vitatkozom, hogy az 1867 : XII. t.-cz. magyarázatot meg sem tür. Nem tür meg magyarázatot abban a tekintetben, hogy a nemzeti vezérleti és vezényleti nyelv először nem felségjog, (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldálon.) másodszor, ha felségjog volna, nem közös ügy, (Ugy van! a szélsobalóldálon.) tehát e felett kizárólag a nemzetnek van joga rendelkezni, királyával egyetértőleg. (Ugy van! balfelöl.) Ha ez igy van, akkor nem magyarázó törvényre van szükség, (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) hanem a létező törvénynek a végrehajtására. (Ugy van! a szélsobalold'don.) B. Kaas Ivor: Ezt Tiszának kell mondania! 0 mondja az ellenkezőjét! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni!