Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
383. országos ülés 190í január 23-án, szombaton. 131 ugy a hogy promulgálva voltak, s eleven bizonyítékát szolgáltatták a történelem számára annak, hogy a magyar nemzet közvéleménye ós különösen a politikai magyar nemzet többsége, az egyik, a mint mondják, csak halasztó hatályú, opportunisztikus indokból, a másik, mint mondják, nem halasztó hatályú, hanem perennális, örökös természetű megállapodás erejénél fogva azt a programmot hirdeti: a magyar nyelvnek a hadseregbe való érvényesülését programmjába fel nem veszi. Madarász József: Gyönyörű legények! Polónyi Géza: T. képviselőház! Már egyizben fejtegettem ezt a dolgot, most azonban ismételten odaállítom. (Halljuk! Halljuk!) Arra az eltökélésre, hogy mi a rendkívüli eszközökkel való harcznak továbbfolytatását abbahagyjuk, ez a politikai tény volt a mértékadó . . . Madarász József: Nem helyes! Polónyi Géza: . . . Ezt lehet helyeselni, vagy nem helyeselni . . t . Madarász József: Én nem helyeselem! Polónyi Géza: Azon politikai tény, hogy akkor, a mikor a nemzet és királya között konfliktus volt keletkezőfélben, akkor a politikai nemzetnek a törvényhozásban megnyilatkozó többsége — gróf Apponyi Albert ugy, mint a többiek — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ők .a nemzeti nyelv érvényesülésének kérdését a szabadelvű párt programmjába fel nem veszik, azt a helyzetet állította elő, hogy az egész művelt világ nemzetei előtt ugy állott volna a dolog, hogy a politikai nemzetnek a törvényhozásban megnyilatkozó kisebbsége, tehát az alkotmányos fogalmak szerint jogtalanul, erőszakolni akar valamely dolgot a nemzet többségének akarata ellenére. Már most, t. ház, mikor ez igy van, akkor én nem számithatok igen t. barátomnak, Sághy Gyulának szemrehányásaira ... Sághy Gyula: Én nem is tettem szemrehányást! Polónyi Géza: ... és épen nem várhatom arról az oldalról azt a gyanúsítást, mintha ez a párt a leszerelés után még ex-lexben való házfeloszlatásokra és, nem tudom én, klotürökre is kapható volna, hogy épen azon oldalról, a honnan az ideig-óráig való programmokat hangsúlyozzák, — és hogy mely ideig és óráig, arra nézve a nemzetet teljesen tájékozatlanul hagyják — arról az oldalról igenis elismeréssel találkozik a függetlenségi és 48-as párt ezen elhatározása és nem ad okot és jogot a gáncsra. Sághy Gyula: Ezt nem is gáncsoltam! Polónyi Géza: De. t. ház, hogy megállapodjam ennél a kérdésnél, én már annál a bizonyos memorandumnál, a mely ennek a kérdésnek lökést adott, kalaplevéve álltam meg, annak tudatában, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur az akkori hangulattal szemben már abban a memorandumban majdnem szószerint — leg- | alább, a mint én tudom — azt mondta, hogy I a magyar vezényleti és szolgálati nyelvnek előbb, vagy utóbb érvényesülni kell; de hogy érvényesülhessen, odaállok magam is a vesztegzár követelői közé és kimondom, hogy a szabadelvű pártnak pedig, az én beleegyezésemmel, egyik programmpontja az, hogy ezt nem veszszük fel a programniunkba. Én mély tisztelettel kérdezem gr. Apponyi Albert képviselő úrtól, — talán fonto3 a nemzetre, és fontos másoknak az elhatározására nézve is, — hogy mikor fog elkövetkezni az az óra, mikor fogja elérkezettnek látni, vagy elérkezettnek látja-e már az időt arra, — miután pártkötelékek őt többé nem feszélyezik, — hogy a magyar vezérleti és vezényleti nyelv kérdésében a nemzet törvényhozása királyától megkövetelje azt, a mi a nemzetet joggal megilleti és a mi ő szerinte is törvényes joga? T. ház, ez utóvégre gróf Apponyi Albert képviselő urnak intern dolga, ámde talán nekem mégis jogom van ez iránt felvilágosítást kérni, mert, a mint mondám, az én elhatározásomra különösen azon nagy tisztelet, a melylyel vele szemben viseltettem és viseltetem, nagy befolyással volt és van. Én szeretném tudni, hogy mi különbség van a czélszerüségi opportunitás és a politikai oportunitás között? Szeretném tudni, hogy mely politikai kényszerűség vagy opportunisztikus ok az, a mely lehetetlenné teszi ma, ideig-óráig, hogy a magyar nemzeti nyelv érvényesíttessék. Ezek felvilágosításra váró kérdések. Nem foglalkozom velük tovább, mert a hova ez vezetne, az a találgatás területe volna, oda pedig nem szándékozom átlépni. De mindenesetre óhajtanám, hogy olyan politikai tényezők, mint gr. Apponyi Albert, ilyen nagy nemzeti kérdésben, ha lehet, és ha helyesnek tartják, a nemzetet álláspontjuk tekintetében tájékoztatni kegyeskedjenek. Rátérek most beszédem legutolsó részére, és ez Rakovszky István t. képviselő urnak ellenünk intézett támadására vonatkozik, (Mozgás a néppárton. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és itt igyekezni fogok, a mennyire tőlem telik, az ő beszéde bizonyos részének szószerinti szövegéhez alkalmazkodni, nehogy félremagyarázással vádoltassam. T. ház! Egy sajátságos, bizonyos mértékig örvendetes jelenségnek voltunk tanúi Rakovszky István t. képviselő ur beszéde alkalmával. Köztudomású dolog, hogy a tiszteletreméltó néppárt.,. (Mozqás balfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbalolddlon.) Abaffy Ödön: Most jön a fordulat! Polónyi Géza: Csak mulasson! A tiszteletreméltó néppárt, mikor a felemelt ujonczlétszámra vonatkozó javaslat a ház elé került, résztvett a harczban, sőt tudtommal — meglehet, hogy tévedek — a rendkívüli eszközök alkalmazását is helyeselte és támogatta az az irányú akcziót. Mikor az ujonczlótszám felemelésére vonatkozó javaslat lekerült a napirendről és jött gr. Khuen17*
