Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

128 383. országos ülés 1904- január 23-án, szombaton. mert hiszen csak katona, közjoggal nem foglalkozik, — bár én ezt az elméletet nem fogadhatom el, mert a delegáczióban nem a katona, hanem a hadügyminiszter beszél. Szederkényi Nándor: Közjogi személy! Polónyi Géza: Elég hiba, és itt még a t. honvédelmi miniszter úrral sem teszek kivételt, pedig nagy tisztelettel viseltetem iránta, elég hiba, t. képviselőház, hogy a kormányzat területén, ott, a hol közjogi méltóságokról van szó, tehát a hol a közjogi tudás elengedhetetlen feltétel, katonákkal töltetnek be az állások, hogy azt mondhassuk, hogy hiszen csak katona, nem tudja, mit beszél, (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon) De, ha már egy hadügyminiszter rendeletet bocsát ki, mint a mily rendelet a kezemben van, erre nézve már nem lehet mondani, hogy katona tette, mert a rendelet, t. ház, ha törvényes hatáskörben és jogkörben bocsáttatik ki, jogforrás; (Mozgás.) mindenütt a föld kerekségén a rendeletek, a mennyiben törvényes hatáskörben bocsáttatnak ki, jogforrást képeznek, tehát közjogi faktorok, és ebben a hires rendeletben benne van a chlopyi hadiparancs egész.terjedelmében. (Ralijuk! Sálijuk! a balés a szélsőbaloldalon.) A január 13-ikán közzétett rezervált rendelet tudniillik a hadügyminiszter ur intézkedéseit tartalmazza, (Halljuk! Halljuk! a szdsölialoldalon.) és pedig tartalmazza a tiszti és altiszti kvalifikáczió tekintetében. Hogy mily ellenséges indulattal kezeltetik ez a kérdés, erre már gróf Apponyi Albert is rámutatott, a mikor felhozta, hogy a honvédgenerális urak a hadosztályparancsnokságnál fejezik be karrierjüket. Mondok én a t. honvédelmi miniszter urnak, a ki a fejét rázza, mást is. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. miniszter ur, méltóztatik tudomással birni arról, hogy egy nagy vita folyik, és illetve a nemzetnek egy igen f

ontos óhajtása az, hogy a katonaság az alkotmányra is esküt tegyen. A honvédségnél ez meg is van. Most a közös hadügyi kormányzat körében rettentő erős állást foglalnak az ellen, hogy az alkotmányra a közös hadsereg és tisztikar esküt tegyen. Es mi történik? Miután a Ludovikáról alkotott törvény szerint a t. akkori honvédelmi miniszter urnak nagy vívmányaként egy szállító intézetet csináltunk magyar költségen az osztrák hadseregnek és ezzel a quótát egy kicsit felemeltük, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) akkoriban megtörtént ezen törvény alapján, miután egy kontingense az ott felnevelkedett fiuknak a tisztikarból áthelyeztetik a közös hadseregbe, hogy az osztrák, közösnek nevezett hadseregben oly emberek is szolgálhatnak, a kik a magyar alkotmányra esküt tettek, tehát nem olyan lehetetlen dolog az,. hogy ott szolgáljanak. Azonban most mi történik? A vezérkarnál kiváló, kitűnő erők jelentkeztek, a kik előléptetésének mintegy feltétele volt az, hogy az u. n. közös hadsereghez is beosztassanak, mert máskülönben az előléptetéstől el voltak zárva. Egy jó napon felébredt Pitreich ur, és kibocsát egy u. n. vezérkari őrnagyi vizsga letételére vonatkozó rendeletet, vagyis a vezérkari századosoknak csak ugy lehet őrnagygyá lenniök, ha az őrnagyi külön vizsgát leteszik. Megjegyzem, hogy tudtommal Európának legelőrehaladottabb katonai államaiban ez a vizsgálat sehol behozva nincs. Behoznak egy ilyen vizsgát, tehát megállapítanak kvalifikativ feltételt arra, hogy ki lehet őrnagy Magyarországon, és megállapítják azon vizsgának egész tantervét. Győződjék meg róla a t. honvédelmi miniszter ur, hogy ezt az őrnagyi vizsgát eddig — egy kivételével, a kinek összeköttetéseit ismerjük — egyetlenegy magyar vezérkari százados sem állotta ki. (Nyiri Sándor honvédelmi miniszter tagadólag int.) Méltóztassék meggyőződni holnap, hányan tették le a vezérkari századosok közül a vizsgát és hány bukott meg és hány volt köztük magyar. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hiszen ez régi rendszabály. ^Évtizedek óta fennállPolónyi Géza: Őrnagyi vizsgát nem tettek! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Dehogy nem! Én magam is letettem azt a vizsgát. (Helyeslés jobbfélől.) Polónyi Géza: Én a vezérkari tisztekről beszélek. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Igen! Igen ! Polónyi Géza: Akár régi, akár uj, a lényeg a kérdésben az, t. miniszter ur, hogy a szolgálatnak a feltételeit megállapítani, hogy a magyar hadseregben ki lehessen tiszt, ki szolgálhassa a hazáját mint tiszt, nem Pitreich urnak a joga, ezt a jogot a véderőtörvény szerint a nemzetek állapítják meg az ő törvényhozásaik utján, és a hadügyminiszternek sohasem volt, sohasem lehetett olyan rendeleti hatásköre, a melyben az előlépés feltételeit autokratikusán meghatározhatja. Ezért az egész oktatásügy terén behozott tanrendszer, annak egész végrehajtása, az, hogy idegen tanárok oktatják a magyar gyermekeket a magyar földön az iskolákban, egy botrányos visszaélés, törvénytelenség, (Igaz! Ugy van! balfelöl) mert semmiféle törvény ilyen jogkört a közös hadügyminiszternek sem nem adott, sem nem ad. Az a rendelet, a mely kezemben van, mit tartalmaz? Ismét egy uj terminus technikust. Ismertük eddig a Commando-Sprachat, ismertük a DienstSprachet, az Aviso-Sprachet, a EegimentsSprachet, a Kasernen-Sprachet, a LandesSprachet, a Mutter-Sprachet, a BatallionsSpracbet, most ismerni fogjuk a Monarchie- és az Armee-Sprachet is. Az a rendelet, a mely a »Neue Freie Presse« január 13-iki számában közzététetett, az a tiszteket két kategóriára osztja, azt mondván: »In den Truppenkörpern mit Mannschaft nicht deutscher Sprache habén die Oberoffiziere und Kadetten, wie dies schon normirt ist, die Regiments (Batallions-) Sprache,