Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

3x3. országos ülés Í9ÚH- /< in den Truppenkörpern mit zwei RegimentsSprachen eine derselben innerhalb drei Jalire zu erlernen. Die Truppenkornniandanten habén dafür zu sorgen, dass durch Aufstellung von Sprachkursen, die Möglichkeit zur Erwerbung dieser Kenntoisse geboten werde. Aber auch in den Truppenkörpern mit nur deutsch sprechender Mannschaft müssen die Offiziere eine zweite Sprache der Monarchie in ausreichendem Masse kennen « Ez a rendelet a Mcmarchiespracheval az megint az a chlopyi hadiparancs az összbirodalom eszméjével. »Zweite Sprache der Monarchie.* Ez a rendelet ismer mindent, csak nem ismeri az ungarische Staatssprachet. Én ezt a rendeletet tendencziózus törvénytelen rendeletnek tekintem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az, hogy kétfelé oszsza a német nyelv tudása és nemtudása szempontjából a hadsereget, az maga egy botrány, mert Magyarországon nincs olyan hadsereg, a mely a német nyelv tudásához volna kötve, még kevésbbé létezik oly hadsereg, melyet a német és nem német nyelv közti megkülönböztetéssel lehet kettéválasztani. Ezen rendeletnek pedig nyiltan be nem vallott, de tényleg hamis czélzata az, hogy kimondja, hogy lehet Magyarország területén éa a magyar hadseregben katonatiszt akárki, ki a német nyelven kivül a Regimentssprachekból egyet megtanul, de nem mondja azt, hogy a magyar nyelvet tartozik megtanulni, vagyis a magyar nemzet és a magyar állam nyelvét lekisebbiti a chlopyi hadiparancs néptörzsi nyelvének színvonalára és azt mondja, hogy az lehet katonatiszt, a ki megtanul németül és csehül, mert az lehet Regimentssprache a cseh területről asszentált ezredeknél,, vagy a ki megtanul románul és németül, az is lehet katonatiszt a magyar ezredekben, holott azon tendencziának, a mely nyilvánult abban a törekvésben, hogy a magyar nemzet fiai helyeztessenek vissza< és innen helyeztessenek el az idegen tisztek, nem az volt a czélja, hogy a nemzetiségek számára adjunk agitaczionális objektumot, hanem az a legális törekvés, hogy a haza minden ezredeiben, tekintet nélkül a Regimentssprachera, tiszt az lehessen, a ki magyarul tud. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. honvédelmi miniszter ur, ezt önnek kötelességében fog állani felvilágosítani. Majd szolgálok ezzel a rendelettel. Ez a rendelet, uraim, a magyar nyelvről még csak meg sem emlékezik. Mintha nem is léteznék. Ellenben széjjel tagolja a hadsereget a németül tudó és a németül nem tudó elemekre, és még az altiszteknél is csak azt állapítja meg, hogy nem szükséges a német nyelvnek a tudása. Méltóztassék meggyőződni róla, hogy szószerint igaz, a mit mondtam. Itt van a rendelet a kezemben. Ez kiegészítő része annak a törekvésnek, a melyet a Derschatta-féle indítvány tartalmaz és a hol a hadügyminiszter hallgatagon járult hozzá törvénytelen, illegális törekvésekhez. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. aiuiár 23-án, szombaton. 129 (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ezeket az állapotokat tűrni nem lehet és nem szabad. Meg vagyok győződve róla, hogy önök sem akarják eltűrni. (FelkiáltdsoJc a baloldalon: Dehogy nem!) Ennél a pontnál van egy megjegyzésem. Ez a megjegyzés lehet közöttünk választófal, de hogy becsületes és igaz meggyőződés, azt ünnepélyesen állítom. Nekem az a hitem és meggyőződésem, hogy gr. Tisza István és az őt környező kormányférfiak tényleg el vannak határozva, ugy, a mint ahhoz politikai reputácziójukat fűzték, azokat az engedményeket, a melyeket ők azoknak tekintenek, tényleg azoknak valódi és nemzeti értelmében végrehajtani és követelni. Hiszem. De azt is elhiszem, hogy minden igaz és jó törekvésük kudarczot fog vallani mindaddig, még Pitreich és Körber urak ott állanak a Felségnek háta mögött, a kik ilyen intézkedésükkel lehetetlenné teszik ezen engedményeknek a nemzet megnyugtatására való végrehajtását. Igenis, t. miniszterelnök ur, a mig én azt látom, hogy Körber ur tovább csinálhatja az ő játékait, addig egy pillanatig sem bizhatom abban, hogy a leghazatiasabb, legnemesebb, legbecsületesebb törekvésük bármi tekintetben is sikerre vezethessen. T. képviselőház! Igyekeztem kimutntni azt, hogy sem az igazságszolgáltatás — pláne az igazságszolgáltatás tekintetében még világosabban áll a dolog, — az igazságszolgáltatás nyelvének kérdésében, miután az igazságszolgáltatás közös ügynek deklarálva soha nem volt, de nem is lehetett, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) és ezt a magyar töévényhozásnak kifejezetten és világosan fentartott, soha senki által kétségbe nem vont jog, mondom, ezen a területen legkevésbbé lehetséges, hogy a mi felségjogi elferdített magyarázataink alapján valaki valaha joggal azt állíthassa, hogy az osztrák hadügyminiszter lehetne jogosítva a felett határozni a magyar király felségjoga alapján, hogy milyen legyen a magyar igazságszolgáltatási nyelv, Ez egy lehetetlenség. A mi pedig, t. képviselőház és igen t. miniszter ur, az osztrák németek részéről felhozott azt az állítást illeti, hogy ők akkor, ha a nevelés kérdése meg fog magyarosittatni, levonják abból a konzekvencziákat és azt fogják mondani: a quóták tekintetében majd nem fizetünk, szívesen várjuk és meleg szívvel üdvözöljük őket ezen jó szándékukban és törekvésükben. De ha van egy pont, a melyben az osztrák németeknek igazuk van, ebben van igazuk, t. i. a magyar állam területén lévő iskolákban a tanügy és a tanárok alkalmazása nem közös ügy, tehát nem lehet a quótából fedezhető. Tiszta és világos dolog, csakhogy ne méltóztassék megijedni, én még a számtani eredményektől sem riadok vissza, mert hiszen ne méltóztassanak elfelejteni, és odaát se felejt17