Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

126 383. országos ülés 190b január "23-án, szombaton. B. Kaas ivor: A miniszterelnöktől kérdezze, ne mihozzánk beszéljen! Polónyi Géza: Tőle is kérdezem, de innen is kérdem. Mit akar b. Kaas Ivor t. barátom? Gr. Apponyi Albertet akarja talán védelmezni ? Majd megvédelmezi ő maga magát! (Egy hang balfelöl: Nincs szüksége védelemre! Mozgás balfelől. Elnök csenget.) Azt hiszem, t, ház, hogy ezt a fokozatot állithatjuk fel: Én azt mondom, hogy nemcsak az az álláspont merőben helytelen, a mely azt vitatja, hogy benne van az 1867 : XII. t.-cz. 14-ik §-ában a felségjognak a nyelv feletti rendelkezésre való kiterjedése, hanem azoknak az álláspontja is helytelen, a kik, daczára annak, hogy maguk vallják, hogy a Felségnek ez a joga nincs meg, mégis hozzájárultak olyan intézkedéshez, a mely az 1867 : XII. törvényczikkbe homlokegyenest beleütközik. De most okoskodásaim fonalán tovább kívánok haladni. Megjegyzem, hogy ha minduntalan félbeszakítanak, akkor az összefüggés előadásomban szenvedni fog, és ezt nagyon sajnálnám. Én most ott állok, hogy kérdést akarok intézni gr. Tisza Istvánhoz, gr. Apponyi Alberthez, Molnár Jánoshoz és valamennyi párthoz, a melyek eddig a 67-es alapon állottak. Ha önök, t. kéjjviselőtársaim, azt vitatják, — hogy benne van-e a törvényben vagy nincs a fejedelem joga, az most más kérdés — hogy a hadsereg szolgálati és vezénynyelve, vagy a nevelés és az igazságszolgáltatás nyelve tekintetében ezen 11-ik §. alapján illeti a Felséget a rendelkezési jog, — mert ez az elmélet: az egyik azt mondja, hogy ezen szakasz alapján tartatott fenn az eddigi állapot, a másik pedig határozottan azt mondja, hogy joga van a Felségnek azt megállapítani — hát ha ez igy van, ügyén tisztelettel kérdem: mi köze ezen kérdésekhez Pitreich urnak, és mi köze van ehhez a delegäcziónak ? Erre tessék nekem felelni: melyik törvény alapján van megengedve, hogy Pitreich nekünk a magyar nemzeti nyelv kérdésében konczessziókat tehessen? (Ugy van! bal felöl.) Tessék rámutatni arra a törvényre, a melynek alapján meg van engedve, hogy ezen kérdésekhez a delegáczió csak hozzá is szólhasson! ( Ugy van! balfelöl.) Mert ha önök azt vitatják, a mit én mindig tagadtam és tagadok, ugy ezzel szemben ón azt mondom, hogy a nevelésügy kérdése soha közös ügygyó nem tétetett és nem is tétethetett, mert hiszen a magyar állam területén fennálló iskolák tekintetében van nekünk középiskolai törvényünk; a magyar állam területén fennálló iskolákban idegen tanárok idegen nyelven már csak azért sem oktathatnak legális alapon, mert azok a gyermekek, a kik ott neveltetnek, nem tagjai a hadseregnek, tehát annak a közös institucziónak, a mely felett a hadügyminisztérium mint végrehajtó hatalmi közeg intézkedik, hanem a magyar nemzetnek gyermekei, a kik a magyar állam területén a középiskolai oktatási törvénynek vannak alávetve. De, t. ház, én nem akarok ezen kérdések elől kitérni és visszatérek rájuk. Ugy áll a dolog az 1867 : XII. t.-cz. szerint, hogy annak van egy paragrafusa, a 11. §., a mely ismer egy felségjogot. Ez a felségjog a törvényhozástól nyerte eredetét, jogkörét és minden hatalmát. A végrehajtó hatalom területén itt van azután a 12. §. Erre fektetik az osztrákok okoskodásukat. Azt mondja a 12. §. (olvassa): »De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését, s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn.« És mit látunk itt? Azt, hogy az egész okoskodás a Derschatta határozati javaslata alapján ebből a paragrafusból indul ki. Nyilvánvaló elcsavarásával az igazságnak éa • el nem olvasásával a törvénynek, azt mondják t. i.: miután a 11. §. megmondja, hogy mi a felségjog, a 12. §. pedig kontradistingvál, hogy ezek pedig a nemzet fentartott jogai, ebből tehát világos, hogy mikor a nemzet ezt nem tartotta fenn magának, ez kizárólag felségjog. Ez a Derschatta ék okoskodása. Legyenek azért kegyesek ezen paragrafust még egyszer elolvasni. Soha szebben szóló törvényt Dják Ferencz nagy tudásával még nem alkotott. Mit mond ez? Azt, hogy ezen jogok tekintetében ugy a kormányzati, mint a törvényhozási jogot fentartja magának a nemzet törvényhozása. Tehát a kontradístinkezió nem az, hogy ezeket nem tartja fenn, hanem a kontradístinkezió az, hogy a 11. §. alaju'án megilleti a felséget a végrehajtó hatalom, a kormányzat körében az intézkedési jog, ellenben ebben a tekintetben a nemzeté marad ugy a kormányzati, mint a végrehajtási intézkedések tekintetében minden jog. Már most a szabadelvű párt meghozott egy határozatot. A szabadelvű párt épugy, mint a törvény, kimondja azt, hogy a minisztérium politikai felelősége mint a korona minden tenyéré, ugy erre is kiterjed, és az országgyűlésnek törvényszerű befolyása, mint minden alkotmányos jogra, erre nézve is fennáll. Már most ezt kiegészíti az 1867 : XII. t.-cz., a melynek hetedik czikke azt mondja a 48-ik törvény alapján (olvassa): » Miután ő cs. és ap. kir. Felsége a végrehajtó hatalmat a törvények és az alkotmány alapján a magyar minisztérium által személyesen gyakorolja stb.« Az oktatásügy feletti rendelkezési jog, már kimutattam, hogy nem közös ügy, sőt nem is hadügy, tehát még a 11. §. alá sem tartozik, de ha valakinek a felfogása szerint a 11. §-ban biztosított felségjogok határai körébe tartozik ez az intézkedési jog: akkor kérdem én, miként gyakorlandó az, hogy kezelendő és ki által hajtandó végre?