Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383. országos ülés íQök január 23-án. szombaion. 125 tatni szándékoznak a jövőben is, pedig itt van a helyzet kulcsa, itt van a kibontakozás módja. Már most ebben a kérdésben, t. képviselőház, gr. Khuen, ő Felségének megbizásából itt egy izben megjelent miniszterelnök ur, a ehlopyi hadiparancs után egy deklarácziót tett, a melyben a következőket mondja (olvassa) : »Az 1867 : XII. t.-czikk a hadsereg kérdésében alapvető törvény és három részre osztja a főbb intézkedési jogot.« Ezt mondotta gr, KhuenHéderváry 1903 szeptember 29 én itt az ülésben. (Olvassa): »Az egyik a fejedelmi jogokban rejlik, a másik a törvényhozást illeti.« Tehát itt kontradistingválja gr. Khuen a fejedelmi jogokat a törvényhozási jogoktól. (Olvassa): »A harmadik ugy intézendő el, hogy a két állam minisztériuma által előkészítendő, s igy terjesztendő a törvényhozás elé.« Itt már megint kontradistingvál a törvényhozási joggal szemben. Hát, t. képviselőház, ha ezt egy harmadrendű lapban olvasom, akkor kaczagok felette, de nem törődöm vele; de mikor lehetségessé vált az, hogy Magyarországon volt egy miniszterelnök, (Egy hang a jobboldalon: Megbukott!) a kinek visszajövetele azzal fenyeget bennünket, hogy épen ebben a kritikus szituáczióban a napilapok szerint ő lenne hivatva ő Felsége személye körül teljesíteni azon kötelességet, a mely az 1848 : III. t.-cz. szerint ráhárul, akkor, t. képviselőház, egy kissé mélyebben kell belenézni abba az alkotmányjogi teóriába, a melyet ez az ur itt fejtegetett. T. képviselőház! A közjogi elmélkedésnek alfája az, hogy valaki legyen tisztában azzal, hogy mi a törvényhozási jog és mi a végrehajtói hatalom jogköre. Ez a fundamentum. A ki a törvényhozási, végrehajtói és birói jogköröknek természetét nem ismeri, az elemi jogász, a kinek vissza kell mennie az egyetemre, a kinek ott kell kezdenie tanulmányait, mert hisz ez elemi kérdés. Már most ez az elmélet, a mely itt nyilvánosságra jut, a törvényhozásnak csak azon jogkörét állítja hatalmi körébe, a mely kivül áll a Felség legfelsőbb intézkedési jogán és kivül áll a közös egyetértéssel előkészítendő ügyek jogkörén. Ez a dolog azonban, t, képviselőház, homlokegyenest ellenkezőleg, és pedig a következőkép áll. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867-ik évi törvények alkotói tudták azt, hogy minden jognak forrása a törvényhozási utón megnyilatkozó nemzeti akarat. S miután ezt tudták, a törvény ugy van megalkotva, hogy az 1867-ik évi törvényczikk mellett a föld kerekségén senkinek sem lehet és nem szabad kétségének lenni az iránt, hogy itt akár a hadsereg kérdésére vonatkozólag, akár más ügyre vonatkozólag csak egyetlenegy főhatalom van, és ez a törvényhozási főhatalom; a törvényhozás adja meg a Felségnek a felségjogot a végrehajtó hatalom körében, de saját törvényhozási jogának gyakorlásával és annak feutartásával. Itt nincs inas jog, t, képviselőház, mint a törvényhozásnak törvényalkotási joga. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden abból származik, minden oda tér vissza; ez forrása a folyónak és ez a tenger, melybe e folyó ömlik. Már most, t. képviselőház, hogy áll ez a kérdés az egész hadsereg ügyében? A 11. §. alapján a magyar törvényhozás ő Felségének alkotmányos jogkörébe utalja az egységes vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó intézkedéseket, tehát azon intézkedéseket, a melyek kizárólag a végrehajtó hatalom körébe tartoznak. Ez a felségjog, t. képviselőház, se nem közös ügy, se nem közös egyetértéssel kezelhető ügy, hanem tisztán és kizárólag a magyar királyt megillető felségjog, a melyhez sem Derschattának, sem Pifreichnak, sem az osztrák delegácziónak sohasem volt, nincs és nem lehet köze ezen 1867 : XII. törvényczikk alapján. Már most, t. ház, ha valaki beszél az igazságszolgáltatás nyelvéről, ha valaki beszél a neveltetés kérdéséről, ha valaki beszél a szolgálati és vezényleti nyelv kérdéséről, a felett lehet helye vitának,hogy mindezek benne foglaltatnak a feläégjog tartalmában: igen vagy nem ? Szerintem nem foglaltathatnak benne, a mit a következőkben kívánok egész röviden a t. képviselőház előtt bt bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk.') Nemcsak azon pozitív törvényeink léteznek, t. képviselő urak, a melyeket gr. Apponyi Albert az ő múltkori beszédében helyesen fejtegetett, de itt van, t. képviselőház, egy históriai tény, a mely előtt minden embernek, a ki valaha igazságot ismert, meg kell hajolnia; és ez a tény az, hogy a német nyelv mint kommandó nyelv 1780-ban II. József alatt törvénytelenül, egy meg nem koronázott király által hozatott be. Ez a király halálos ágyán visszavonta rendeleteit és röviddel utána 1790-ben a XVI. törvényczikk megalkotásával a magyar törvényhozás királyával együtt egy világosan tiltó törvényt alkotott, melyet az uralkodó esküjével is megerősített, s a melynek czime: »Delinguaperegrina ad manipulationem publicorum negotíorum non inducenda«, s a mely törvényczikkben kimondatik, hogy semmiféle idegen nyelv Magyarország semmiféle ügyének intézésébe soha be nem hozható. T. ház, ennek a törvén) nek érvénye örök időkre fennáll; ez a tiltó törvény teszi lehetetlenné azt, hogy valaha bárki is hivatkozhassak arra, hogy a magyar királyra átruházott felségjogban a német nyelv behozatalának joga bennfoglaltatnék. Nem foglaltatik benne, t. ház, nem is foglaltathatok benne, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azért sem, mert, a mint már számtalan izben kifejteni volt szerencsém, a nyelv kérdése az állami szuverenitásnak egy olyan attribútuma, a melyről lemondani a nélkül, hogy magáról a nemzeti szuverenitásról is le ne mondanánk, nem is lehet, s a magyar törvényhozás ezt nem i^s tette soha. De visszatérek most az én témámra. Álljunk azoknak az álláspontjára, a kik azt mondják, hogy ez a jog benne foglaltatik.