Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

124 383. országos ülés 19(M január 23-án, szombaton. dani, hogy nem tartozik ránk: foglalkozzanak vele, a kiknek tetszik. Ámde a dolog nem egészen igy áll. A delegáczióban történik a nyilatkozat, A delegáczió mind a két államnak külön szerve . . . Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, a magyar csak Magyarországé és nem Ausztriáé is, Polónyi Géza: Azt mondom épen, hogy mindkét államnak külön szerve. Sőt arra fektetem épen a súlyt. Ugron Gábor: Helyes, csak tisztázni kell a dolgot! Polónyi Géza: Helyes volt tehát a kifejezés, csak az volt helytelen, hogy t. barátom közbeszólt. (Derültség jobbfelölj A delegácziónak, mint mindegyik állam szervének hatáskörét saját államának törvényei állapítják meg. A delegácziónak, mint egyik vagy másik állam önálló szervének, a mely közös tanácskozást ugyan nem folytathat, de közös szavazást végezhet, hatáskörét a törvény világosan akként állapítja meg, hogy mással, mint közös ügyekkel nem foglalkozhatik. A törvény 15. § a megállapítja, hogy a hadügyi költségvetés a delegáczióhoz tartozik. Már most a magyar delegáczióra fennálló törvény megmondja azt is, hogy a delegácziónak, bár kezdeményezési joga van, de kizárólag azon tárgyakra vonatkozólag, a melyek közöseknek nyilváníttattak. Már most mire vonatkozik a Derschattaféle határozati javaslat? Vonatkozik ugyebár a felségjogok tartalmának értelmezésére. Ámde maga Derschatta Pitreich ur asszisztencziája mellett megállapítja, hogy ez felségjog, tehát ha felségjog, akkor nem közös ügy, mert a felségjogok sem Ausztriában, sem nálunk, soha semmiféle törvényben közöseknek deklarálva nem lettek. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.). Már most ugy áll a dolog, hogy az osztrák delegácziónak, miután a felségjog nem közös ügy, még az osztrák törvényhozásra való relácziójában sem volt ós nem lehetett joga és hatásköre bármiféle deklarácziót csinálni. Ha pedig a magyar államjog szempontjából bíráljuk, akkor egészen nyilvánvaló, hogy e határozati javaslat miként való továbbkezelése kérdés tárgyává kell, hogy tétessék. A delegáczió határozatai nuncziumok alakjában ' közlendők a másik delegáczióval. Ott u. n. deklaratív határozatoknak, vagy törvényhozási intézkedéseknek semmiféle posszibilitása nincsen. A delegáczió csak olyan határozatokat hozhat, a melyek a törvény által vont határokban a közös ügyekre vonatkoznak és a mely határozatok a másik delegáczióval közlendők, hogy azután határozatokká emelkedhessenek. Ausztriában a Felség szankeziója alapján a delegáczió határozatai törvény erővel birnak, mert azok a törvényhozás elé többé nem kerülnek. Nálunk azonban költségvetési szempontból még a törvényhozás elé jönnek. Már most ugy áll a dolog, hogy a Derschatta-féle határozati javaslat, miután nyilvánvalólag túllépi még az osztrák delegáczió hatáskörét is, tulajdonképen micsoda? Beterjesztetik-e ez a mmezium a delegáczió plénuma elé? Nagy Ferencz: Dehogy! Polónyi Géza: A t. képviselő ur tudja, én nem tudom, én csak sejtem, hogy ez a határozat nem fog az osztrák delegáczió plénuma elé bocsáttatni, hanem marad az albizottság papírkosarában, mint egy elbocsátott szappanbuborék, a mely az első ujjérintésre szétpukkad és csak kellemetlen szagot áraszt maga után, a melyre azt a kommandót lehetne alkalmazni Pitreich úrral szemben: »Bitté mitzuriechen.« (Derültség.) Majd meg fogják látni, hogy igy lesz. Ezt nem merik a plénum elé sem bocsátani, mert ők maguk is belátták utólag, hogy még az osztrákokra sem helyes dolog kimondani egy határozatban, hogy létezik egy felségjog egy alkotmányos államban, a melyhez még a törvényhozásuknak sem lenne semmi köze. Tehát ez a határozat hitem és meggyőződésem szerint nem fog nunczium tárgyává tétetni. De hát akkor mi volt a czélja? Lehet az osztrák delegáczióban ilyen szerelmi nyilatkozatokat tenni? Bocsánatot kérek, azért említem ezt fel, mert ha nunczium tárgyává tétetnék, akkor el kellene várnunk a magyar delegáczió minden egyes tagjától, hogy ahhoz a határozati javaslathoz nemcsak hozzájárulását nem adja, de annak tárgyalását is megakadályozza . . . (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Hegedüs Sándor: Igen! Ugy van! Polónyi Géza; . . . mert az a delegáczió elé semmi körülmények közt nem tartozhatik. Ha tehát ez a dolog igy van, akkor, a mint majd bővebben ki fogom fejteni, t. képviselőház, ez az egész határozati javaslat, a mely Pitreich urnak az asszisztencziája mellett keletkezett — a mint beszédem elején mondám — semmi egyéb, mint egy politikai demonstráczió a magyar állam törekvései ellen és a magyar kormány álláspontjának meggyengítésére. (Ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Már most, t. képviselőház, miután azt mondám, hogy az 1867 es törvény végrehajtása tekintetében 36 esztendő óta súlyos félreértések forognak fenn, és én nemcsak gr. Tisza Istvánnak, a miniszterelnök urnak, nemcsak a szabadelvű pártnak, de gr. Apponyi Albert képviselő urnak álláspontját sem tartom az 1867 : XII. t.-czikknek megfelelőnek: ez egy olyan fontos, vagy legalább súlyos állítás ugyebár, a melyet bizonyítani kötelességem. En azt állítom, hogy 36 esztendő óta, a mióta az 1867 : XII. t.-czikk fennáll, egyéb nem történt, mint a delegáczióban az alkotmánynyal való visszaélés, helyesebben mondva: egy olyan állapot fentartása, a melyet talán, kétségtelen, bona üde, de a törvény ellenére tartottak fenn és folytattak a mai napig, s foly-