Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383. országos ülés ÍWk január 23-án, szombaton. 123 Polónyi Géza: Most rátérek a napi kérdésre, az ujonczjutalók megajánlására -vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatos hadügyi kérdésre. Talán felesleges kijelentenem, hogy elvi álláspontomnak megfeleló'leg, én az ujonczokat és a megajánlási törvényt sem ezen, sem más olyan kormánynak, a mely 67-es alapon áll, meg nem szavazom. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Ha, daczára annak, hogy e tekintetben pártomnak elvi álláspontját annak vezére, Kossuth Ferencz és tiszteletreméltó alelnöke Tóth János t. barátom már kifejtették, mégis felszólalok, indokolnom kell épen a magunk mai politikai helyzetében, hogy miért veszem igénybe a t. ház szives türelmét. Talán tartózkodtam volna a felszólalástól, de azon támadások után, a melyekben meggyőződésem szerint különösen Rakovszky t. képviselőtársam részéről az a párt részesült, a melyhez tartozni szerencsém van, talán mégis kötelességet mulasztanék, ha e tekintetben fel nem szólalnék. Foglalkozni kívánok elsősorban azzal, hogy a mi meggyőződésünk szerint a 36 esztendő óta folytatott politikának és az 1867 : XII. t.-cz. által kezelt kiegyezésnek természetszerű gyümölcse az, a mit Pitreich féle nyilatkozatok czimén ismerünk. De hozzáteszem nyomban azt is, hogy talán sikerülni fog bebizonyítanom, — és ez beszédemnek igazi czélja — hogy az 1867 : XII. t.-cz. épen a hadsereg kérdésére vonatkozólag nemcsak végrehajtva nincsen, hanem az egész vonalon hamisan kezeltetik. (Halljuk! Halljuk!) Mi nem állunk az 1867 : XII. törvényczikk alapján. Madarász József: ügy van, nekünk az önálló magyar hadsereg kell! Polónyi Géza: Ezt nem szükséges itt bővebben fejtegetnem. De azt a kötelességet, t. képviselőház, mint ellenzék, mégsem szabad magunktól elhárítani, hogy ott, a hol a magyar nemzet és magyar állam érdekében egy létező törvényt nem ugy hajtanak végre, a mint az meghozatott, ennek legalább azon törvény értelmében való végrehajtását szorgalmazzuk, követeljük és sürgessük. A Derschatta-Pitreich-féle en deuxben érdekes reminiszczencziák tárulnak elénk. Gróf Apponyi Albert már foglalkozott a Pitreich-féle nyilatkozatokkal és én a magam részéről csak hálás köszönettel veszem azon fejtegetéseket, a melyek közül kiemelkedőnek tartom azt a bizonyosan szándékosan használt kifejezést, hogy végre gróf Apponyi szájából is hallják azok, a kik az 1867 : XII. törvényczikk hivei, hogy egységes hadsereget az 1867 : XII. törvényczikk nem ismer, mert ez az egész törekvés az egységes hadseregnek hamis elméletén épült fel, holott az 1867 : XII. törvényczikk helyes interpretácziója mellett a tényállás az, hogy az 1867 : XII. törvényczikk sem egységes, de hozzáteszem, még közös hadsereget sem ismer. Az 1867 : XII. törvényczikk ismer a pragmatika szankczió alapján fennálló együttes és kölcsönös védelmet, ismeri az ezen együttes és kölcsönös védelemből folyó hadügyeknek közösségét, de nem a hadsereg közösségét és ismer egy hadsereget, a melynek a magyar hadsereg kiegészítő része, a melynek azonban csak a vezénylete, vezérlete és belszervezete egységes, de maga a hadsereg nem az. Közös hadseregnek, t. képviselőház, csak az 1889 : VI. törvényczikk kezdi nevezni, a nélkül, hogy az 1867- iki törvénynek a magyar hadseregre vonatkozó dispoziczióját valaha abrogálta volna. Már most bele kell mélyednem ennek a témának mélységébe, hogy kiderítsem egyrészt, hogy nemcsak a Derschatta-féle határozati javaslat, nemcsak a Pitreich-féle álláspont, de, mély tisztelettel legyen mondva, a gr. Apponyi Albertféle álláspont sem felel meg az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett elveknek. Buzáth Ferencz: Hát a miniszterelnöké megfelel? Polónyi Géza : Az még kevésbbé! Buzáth Ferencz: Az is egységes hadseregről beszélt! Polónyi Géza: Az egységességről már megmondtam véleményemet! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék társalgásokat folytatni és a szónokot zavarni, (Halljuk! Halljuk.'l Polónyi Géza: En nem emlékszem rá, hogy a miniszterelnök szájából ezt a szót, hogy egységes, valaha hallottam volna. De a közös szót gyakran használják és ezt felváltva használja gr. Apponyi Albert is, pedig épen itt van tévedésben, Hogy az 1867 : XII. törvényczikkbcn közös hadsereg nincsen, azt hiszem, ezt mindnyájan el fogjuk ismerni. A ki az ellenkezőt állítja, azt tisztelettel felkérem, bármilyen árnyalathoz tartozzék is a 67-es pártok között, szíveskedjék nekem megmutatni, hogy az 1867. évi XII. törvényczikkben hol van közös hadseregről szó? Azt tudom, hogy a hadügy közösségét ismeri, azt is tudom, hogy a hadügy közös költségeit is ismeri a törvény, de hogy magát a hadsereget közösnek ismerné, azt a leghatározottabban tagadom. Különben e téren a kapaczitáczió igen könnyű, •— tessék nekem az ellenkezőt megmutatni a törvényben. Hogy bebizonyíthassam tételemet, vissza kell térnem a Pitreich- és Derschatta-féle nyilatkozatokra. Mit tartalmaznak ezek a nyilatkozatok? A Derschatta-féle, a delegáczió hadügyi albizottságában proponált határozati javaslat azt mondja, hogy a hadügyre vonatkozó felségjog ő Felségének kizárólagos, személyes felségjoga, a melyhez sem a kormányoknak, sem a két állam törvényhozásának semmiféle ingerencziája nincs. A mig ez a határozati javaslat kizárólag az osztrák közjogra vonatkozik, azt lehetne mon16*