Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-383
122 583. országos ülés 190í január 23-án, szombaton. nem, mert hiszen ez abszolúte nem közös ügy, annál kevésbé lehet pedig a közös hadügyminiszternek ahhoz bármiféle köze (Igaz! Ugy van! balfelöl.) — mégis nagyon illetékes tényezőknek közreműködésével és — nem habozom kijelenteni azt a meggj őződésemet, — egyenes összejátszással és tervszerüleg a Körber-féle manipuláczió révén behozzák a delegáczió hadügyi albizottságába a vámszerződések kérdését azzal, hogy nem szabad megtűrni, hogy a brüsszeli konferenczián Magyarország önállóan volt képviselve. (Egy hang balfelöl: A külügyi albizottságban történt ez!) Akár a külügynél, akár a hadügynél hozták fel, az mindegy, mert ez nem közös ügy. Hogy pedig ez nem tartozik a delegáczió semmiféle albizottsága elé, az bizonyos. (Helyeslés balfelöl.) Tegnap ez a támadás megismétlődik és egyenesen felhívást intéz a külügyminiszterhez Baernreither ur, a ki, ugy látszik, lovagja ennek az elméletnek, hogy az összbirodalmi egységnek szolgálatában a jövendőre megvárják azt, hogy a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál ne en trois, hanem en deux fognak folytattatni a tárgyalások, vagyis oly irányban akarják a külügyminisztert szerepeltetni, mint a ki egy összbirodalom képviseletében az egyik szerződő fél és az a külföld a másik szerződő fél, Addig, mig Körber és Baernreither urak, hogy igy fejezzem ki magamat azzal a polgárjogot nyert kifejezéssel, mint előkelő idegenek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, ezek nem ingerlő szimptomák. De a politikában, ott, hol oly tényezőkről van szó, kik egyúttal magyar közjogi méltóságok is, mint a külügyminiszter, a politikai kibiczkedést nem ismerjük. Ha oly testületben, hol a külügyminiszter az ő hivatali, közjogi állásában és méltóságában ül, történnek ilyen nyilatkozatok, ám legyen az, hogy a külügyminiszter nem járult kifejezetten hozzá ezen tendcncziához, de maga az a tény, hogy ő ott ül és hallgat és nem tiltakozik ellene, oly provokácziója a magyar nemzetnek, a mely ellen törvénynyel a kezünkben egyértelmüleg tiltakoznunk kell. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Be kell látnunk, — és itt nagy szükség volna az egyértelműségre — hogy itt czélzatos törekvésekkel állunk szemközt, melyek nem a magyar kormánynak a helyzetét kivánják csupán megneheziteni, mert hiszen hacsak erről volna szó, akkor nekem, mint ellenzéki embernek ez ellen kifogásra nem lenne okom, de itt nyilvánvaló czélzat és törekvés forog fenn arra, hogy, a mi ellen harminczhat esztendőn keresztül örökké védelmeznünk kellett magunkat, az összbirodalmi eszmén éknyakúnkra való erőszakolását az osztrákok most igyekeznek keresztülvinni, mikor egy jobb sorsra érdemes nemzet jogai elismerése érdekében kellene a túloldalon lévő tényezőknek is közreműködniök. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy ezen ujabb kirohanással szemben a magyar kormány és az annak élén álló igen t. miniszterelnök ur mit szándékozik cselekedni, azt én nem tudom. De maga az a tényjhogy a monarchiának csúfolt két államból álló államszövetségben létezhessék az az állapot, hogy a személyében közös fejedelemnek két olyan autorizált tanácsadója legyen, kiknek egyike az egyik államban a legnagyobb valószínűséggel teljes fejedelmi autorizäczióval, de mindenesetre utólagos jóváhagyással hirdet politikát, a mely a világos törvényekbe ütközik, és ezt a fejedelem nemcsak helyesli, hanem nyugodtan megtűri, hogy ugyanakkor a másik államban ismét az ő autorizácziójával működő kormányelnök ezen elvekkel szemben határozottan ellenkező politikát folytasson, ez nemcsak végzetes játék a nép jogaival, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de félő, hogy messzebbmenő eredményeiben kompromittálni fogja a királynak azt a tekintélyét, a melyre mind a két államnak előbb vagy utóbb nagy szüksége lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, mindnyájunk szivéből szólok, ha azt mondom, hogy magának a fejedelemnek, a királynak és családjának áll érdekében, hogy ez a félreértés mentül előbb és pedig határozott tényekben oszlattassék el, (Ugy van!) mert ha nem igy lesz, ha naponkint látni és meggyőződni vagyunk kénytelenek arról, hogy ugyancsak autorizált kormányférfiak nyilván, botrányosan a törvényekbe és botrányokba ütköző lépéseket tesznek odaát büntetlenül, a politikai konzekvencziának minden levonása nélkül: akkor nem kell csodálkozni, hogy ha nemzetünkben az elkeseredésnek olyan mértéke fog lábrakapni, a melyet aztán nehéz lesz feltartóztatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hiszen nem szükséges nekem egyebet mondanom, a kik 36 év óta figyelemmel kisérik és kisérjük a politikai életet, tudjuk, hogy azelőtt ezek a jelenségek soha sem voltak tapasztalhatók. Voltak összeütközések kereskedelmi érdekeinkben stb., de az, a mi most történik Ausztria és Magyarország között, hogy egyébből nem élősködik az osztrák kormány, a mely a saját nemzetiségi viszályát a saját portája előtt rendezni nem tudja, mint a folytonos uszításból a magyar állam alkotmánya és annak érdeke ellen, (Ugy van!) nos ez egy olyan jelenség a mely uj is v botrányos is. (Ugy van!) Én jól tudom, ha én most megállanék beszédemben és arra szólítanám fel a magyar törvényhozásnak képviselőházát, hogy ez ellen ünnepélyesen és egyetértéssel tiltakozzunk, nekem teljes a megnyugvásom a tekintetben, nem fog akadni egyetlenegy ember sem, a ki ezt nyilvánosan, világosan el ne ítélje. (Általános élénk helyeslés.) Eitner Zsigmond: Nyilvánosan nem mernék ! (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Gajáry Géza: Majd Eitner úrtól kérünk bátorságot. (Zaj.) B. Kaas Ivor: Majd meglátjuk a jövő héten. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Vizet!) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán.
