Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383. országos ülés 190k január 23-án, szombaton. 121 kijelenteni, hogy felszólalásomnak ilyen czélja nincsen, de nem is lehet; czélja felszólalásomnak az, hogy mint hű függetlenségi és negyvennyolczas párti ember teljesítsem elveink védelme szempontjából a kormánynyal szemben és a mögötte ülő párttal szemben kötelességemet, másrészről mint párttag teljesítsem azon támadásokkal szemben, a melyek pártom magatartása ellen intéztetnek más oldalról, a védelem azon kötelességét, a mely egyrészt megőrzi a tisztelet korlátait és határait, másrészt azonban a köteles nyíltság tekintetében kiméletet sem ismerhet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mielőtt beszédem igazi tárgyára rátérnék, még egy személyi dolgot kell elintéznem. A tegnapi ülésben egy közbeszólásom következtében a gr. Apponyi Albert képviselő ur vezérlete alatt álló és — legalább eddig — nevet még nem viselő uj párt bizonyos tekintetben félreértés okából neheztelést mutatott velem szemben. Mikor én t. i. a gr. Apponyi Albert képviselő ur tiszteletreméltó múltjára való hivatkozással, illetőleg annak ismerete mellett azt a politikai jelenséget láttam, hogy Sághy Gyula, általam különben rendkívül tisztelt képviselőtársam arra a térre ment át, hogy a Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló függetlenségi pártnak nemcsak politikai magatartását bírálja, hanem ilyen feszült helyzetben, a hol minden odavetett állítás sokszorosan megnagyítva félremagyarázásokra ad okot, azzal is előállott, hogy bár szórványosan, de a Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló függetlenségi és 48 as pártban oly velleitások is merülnek fel, mintha valaki közülünk a ház ex-lexben való feloszlatásának híve volna, sőt a klotürt is támogatná, azonfelül a képviselő ur még a sajtónkat is megvádolta, mondom, mikor én ezt a politikai jelenséget láttam, közbeszólólag azt mondottam, hogy a nemzeti pártnak is voltak tagjai, a kik a parallel ülést támogatták. Ez az én közbeszólásom, szemben ezekkel és azzal az értelmével, a mely szerint lehetnek a pártok között sporadikus jelenségek ilyen meg olyan politikai elvek szolgálatában, még nem jogosít fel senkit arra, h°gy egész pártot ily esetben megvádoljon. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy e vádak velünk és az illető egyénekkel szemben az adott alkalommal teljesen jogosulatlanok voltak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) konstatáltatott nyomban, mert Barta Ödön felszólalásával beigazolódott, hogy soha a ház ex-lexben való fel< szlatásának törvényességét sehol nem állította, másrészt Benedek János t. képviselőtársam felszólalásával konstatáltatott, hogy a klotürre vonatkozó állítás is alaptalan vagy legalább félreértésen alapul. Ezzel szemben, tudva azt, hogy a most kiváltak eddig még magukat uj pártelnevezés alatt nem konstituälták, meg fogják nekem engedni, hogy ha az ember nemzeti pártról beszél, nem a most kilépetteket értheti ez alatt, hanem érthette és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. értheti csak azokat, a kik a nemzeti párthoz tartoztak. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Teljes jogom volt tehát azt a megjegyzést tennem, hogy hogy hiszen a nemzeti párt tagjai között is voltak olyanok, a kik a parallel ülést támogatták, még pedig többen, (Mozgás a baloldalon.) a hányan benmaradtak. Politikai tényekkel támogatták ezt, mert annak idején, a mikor ez a nagy kérdés felvetődött, nemcsak ki nem léptek, hanem egyik-másik közülük felszólalással is védelmezte a kormány álláspontját. Ezt akartam csak tisztába hozni közbeszólásom értelme tekintetében. Igen természetes, hogy csak tisztelettel hajolhatok meg azoknak eljárása előtt, a kik gr. Apponyi Albertet követve a szabadelvű pártból való kilépésre határozták el magukat. Azt hiszem, e nyilatkozat után félreértés többé közöttünk nem lehet. Most pedig rátérhetek a háznak fontos napi kérdésére és a politikai helyzet megvilágítására. (Halljuk! Halljuk!) Ugy látom, t. képviselőház, hogy súlyos és aggodalmas helyzetbe, nemcsak krízisbe, mondom, de aggodalmas helyzetbe került Magyarország az 1867-iki kiegyezési alapon álló kiegyezésével. Talán sikerülni fog kimutatnom, hogy a függetlenségi és 48-as párt sohasem lehet büszkébb törekvéseinek eredményeire, mint a midőn fényes példákkal és tényekkel igazolható, hogy az a jóhiszemüleg megkötött, kiegyezésnek nevezett és az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt alku aligha alkalmas többé arra, hogy a nemzet jövőjét biztosítsa és hogy közmegnyugvással kezelhető legyen. Madarász József: Semmi esetre sem alkalmas. Polónyi Géza: Hogy a két compaciscens között óriási és épen a döntő kérdések tekintetében, nemcsak a viszonynak jogi természete tekintetében forognak fenn viták, de egyenesen kétségtelen törekvések mutatkoznak arra, hogy ezt az eddig fennállott viszonyt sarkaiból kiforgassák, arra nézve elég a létező tényekre rámutatnom. A gazdasági kérdés és az a tény, hogy az 1867 : XII. t,-czikk a gazdasági önállóság szempontjából felmondta a szolgálatot, olyan világos tény, hogy annak bizonyítása talán felesleges is e pillanatban, és miután nem tartozik felszólalásom keretébe, hogy ezzel foglalkozzam, én ezen kérdés tekintetében csak utalok arra, a mi, mondhatnám, nulla dies sine linea, mindennap bizonyítékot szolgáltat a mellett, hogy az ausztriai közvélemény mértékadó és hivatalos körei egy napot sem mulasztanak el arra, hogy ingereljék a magyar nemzetet az összbirodalmi eszmének paroxizmusával és azzal a ténynyel, hogy a törvényben lefektetett biztosítékot kijátszani és kisebbíteni törekszenek. Már gróf Apponyi Albert képviselő ur rámutatott arra, hogy a mikor a közös hadügyminiszternek budgetjét tárgyalták a delegáczió albizottságában — a hová minden tartozhat a föld kerekségén, csak épen a gazdasági kérdés 10