Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-382

382. országos ülés 190b január 22-én, pénteken. 105 szabad szentesítenünk, mert ezt sem a lovagiasság, (Nagy derültség jobbfelöl.) sem az igazság nem engedi meg. (Zaj.) Kubinyi Géza: Lovagiasságot ne kivánjanak önök. (Zaj.) Kubik Béla: Azt nem is várjuk önöktől! Dedovics György jegyző: Belitska Béni. Belitska Béni: A ház üléséről felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülésben történteket liiven és a valóságnak megfelelően. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A tegnapi ülés folyama alatt bizonyos felszólalások történtek a házszabályokra való hivatkozással, a miknek az igen t. elnök ur helyet nem adott, mert a házszabályoknak megfelelően helyt nem is adhatott volna. Azt talán a ház minden tagja el fogja ismerni, hogy az megtörtént, hogy kétszer rendreutasitásban részesült Lengyel Zoltán. Miután ő a másodszori rendreutasításnak sem engedelmeskedett és renitens volt az elnöki enuncziáczóval szemben, az elnök ur feltette a kérdést, hogy a ház kivánja-e, hogy ezen eset a mentelmi bizottsághoz utasíttassák? Igaz, hogy közben ott is, meg itt is hangosabb szóváltások folytak és ezek miatt nagy zaj volt, de én, a ki a ház ezen oldalán ültem, világosan hallottam az elnök ur kérdését. Hallotta azt az egész ház, és én meg vagyok róla győződve, hogy önök is hallották. (Zaj.) Miután az a jegyzőkönyv egyebet nem tartalmaz, mint a mi valóban meg is történt, én a jegyzőkönyv hitelesítéséhez hozzájárulok. (Helyeslés jobbfelöl.) Trubinyi János jegyző: Lovászy Márton! Lovászy iárton: T. ház! Előttem szólt t. képviselőtársamnak azon megjegyzésére nézve, hogy a jegyzőkönyvben azok hü képének kell visszatükröződni, a mik az ülésben történtek, a mi alatt, azt hiszem, azt érti, hogy akár történt az a határozathozatal szabálytalanul, akár nem, azért annak mégis helyet kell foglalni a jegyzőkönyvben : én bátor vagyok egy preczedensre hivatkozni, a mely csak nemrég játszódott le a képviselőház termében a mostani kabinet kormányra lépésének legelső napjaiban. Mindenesetre igen jellemző, hogy az a nagy sérelem, a mit mi abban látunk, hogy ebben a házban oly körülmények között, a mikor a határozatot meg nem lehet érteni, határozatok mondatnak ki, csak azóta vált divattá, mióta a kormányelnöki székben a mostani miniszterelnök ur ül. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Ellenmondás a jobboldalon.) , November 5-ikén mutatkozott be a t. kormány a képviselőháznak és mindjárt abban az ülésben az történt, hogy Dániel Gábor alelnök, ki akkor az elnöki székben ült, a legnagyobb zajban felolvastatott egy királyi kéziratot, kimondotta a határozatot, hogy az tudomásul vétetik és a főrendiházzal közöltetik,- és nyomban rá az ülés jegyzőkönyvének ezt a részét hitelesítette. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. Az előttem szóló t, képviselőtársam felfogása szerint annak a jegyzőkönyvnek, a mely ezt a tényt megörökítette, érintetlenül kellene maradnia. Már pedig nézzük, hogy a háznak másnapi ülésében, vagyis november 6-án mi történt? A jegyzőkönyvkitelesitéshez legelső sorban szót kért Barta Ödön képviselő és hosszabb beszédben indokolta, hogy a jegyzőkönyv nem felel meg a tényeknek és az a határozat, a mely abban megörökítve van, nem felel meg a törvényességnek és a házszabálynak. Egész beszédét nem akarom rekapitulálni, mert más tények voltak azok, de végkonkluziója ez volt: »Inditványozom tehát, hogy a jegyzőkönyvnek azon része, a hol a határozathozatal kezdődik, a jegyzőkönyv hitelesíttetik, a jegyzőkönyv kivonata a főrendiházhoz átküldetik és a királyi kézirat hódolatteljesen tudomásul vétetik, minthogy ezekre vonatkozólag feltett kérdéseket a ház nem hallhatta — a legenyhébb feltevés szerint mondom — és olyan határozatok enuncziálva nem lettek, a melyek feljogositották volna a jegyző urat a jegyzőkönyv ezen részének külön hitelesítésére, mert azt még a gyorsírók sem hallhatták, mint a tényeknek meg nem felelő, a jegyzőkönyvből kihagyassék.« Már most nézzük, hogy mit szólt erre a háznak akkori alelnöke: Dániel Gábor képviselőtársunk ? Azt mondotta: »Méltóztassék megengedni nekem, hogy azokra vonatkozólag. a miket Barta Ödön t. képviselő ur elmondott, deklarácziót tegyek. Én mindenekelőtt konstatálom azt, hogy a kérdéseket, a melyeket fel kellett tenni, feltettem, itt a mellettem üiő jegyző urak hallhatták, másodszor azonban sajnálattal látom, hogy a ház nagy része épugy, mint a gyorsírók, a nagy zaj folytán ezeket nem hallotta. T. ház! Mikor az erre vonatkozó határozatokat kimondtam, távol volt tőlem az a szándék, hogy én akár házszabálysértést, akár pedig a ház jogainak csorbítását óhajtsam elkövetni. Arra igyekeztem, az volt a czélom, hogy kövessem a rendes eljárást, a mely ezeknél a dolgoknál történni szokott. Azonban most már, miután látom, hogy az én eljárásom félreértésre adott okot, miután látom, hogy az én eljárásomat a ház több oldaláról difíikultálják, éii annak kijelentése mellett, hogy soha arra nem törekedtem és nem is fogok törekedni, hogy a ház határozatait a ház megkérdezése nélkül mondjam ki, vagy egyáltalában házszabályellenes dolgot kövessek el, a magam részéről itt átlátom azt, hogy ezt a dolgot reparálni kell. A házszabályok 225. §-ának értelmében ugy kellett volna, hogy történjék a dolog, hogy a kérdést a ház tagjai hallják. Ez a nagy zaj miatt nem történhetett meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Tegnap hallottuk! Önök is hallották!) Nem hallotta a ház tagjainak nagy része, és nem hallották a gyorsírók. Ennélfogva én javaslom a t. háznak, hogy a királyi kéziratra vonatkozó kérdéseket n