Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-366
58 .366. országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. Elnök: 01 ay képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Olay Lajos: T. képviselőház! Csávolszky képviselő ur jónak látta ezt a pártot, a melyheí tartozom és annak egyes kiváló tagjait aposztrofálni és megvádolni. Csávolszky Lajos: Semmi vád, csak felolvastam a nyilatkozataikat! Olay Lajos: Kérem, felelek rá! (Halljuk! Halljuk!) En elsősorban magyar ember vagyok és csak azután függetlenségi párti. Minden becsületes embernek az én véleményem szerint először magyar embernek kell lennie és csak azután tartozhatik valamely párthoz. (Helyeslés a jóbboldalon.) Tökéletesen igaza van Csávolszky képviselő urnak, hogy mi a magyar nyelv érdekében végletekig menő harczot, nemzeti ellentállást folytattunk, folytattunk pedig becsülettel. És nem becsületes ember ki azt a küzdelmet tovább nem folytatja, tovább folytatni nem akarja. Folytatni is fogjuk, de akkor, mikor mi látjuk jónak és nem akkor, mikor a képviselő urnak tetszik. Igaza van neki abban, hogy azoknak, a kik a nemzet legszentebb érdekeért,nyelveért a küzdelmet felvették, azt abbahagyniuk nem lehet, nem szabad. Az obstrukczió jogos én szerintem akkor, a mikor az a nemzeti ellentállás a nemzetnek ilyen szent jogáért folyik, mint most. Igen helyesen folyt az a legutóbbi időkig, addig, a mig remény lehetett arra, hogy azokat a jogokat már most is ki lehet vivni. Azonban midőn látta ez a párt, hogy az országot dönti veszedelembe az erőszakos eszköz további felhasználásával, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a rendkívüli fegyverekkel való küzdelmet abbahagyta, de nem azért, hogy azt ne folytassa, hanem hogy megvárja azt az időt, a melyet alkalmasnak fog találni arra, hogy a nemzetnek ezt a szent jogát kiküzdje. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindenki tudja, t. képviselőház, hogy mikor hagytuk abba a küzdelmet. Abbahagytuk akkor, és csak egyelőre, mikor a többség a chlopyi parancscsal szemben olyan katonai programmban állapodott meg, mely a királyi akarat előtt meghajolva, kilátástalanná tette ezidőszerint a mi küzdelmünket. Már most, t. képviselőház, csak két ut állott előttünk. A hatalom velünk szemben erős volt, a maczedon-kérdés veszedelmei elmultak, a császártalálkozás megvolt, igy tehát a korona lett erősebb, mint a nemzet. Ekkor Bécsnek, mint erősebb félnek volt érdeke, talán Bécs akarta, én nem tudom, hegy itt végletekig menjen a dolog, hogy itt csakugyan forradalom törjön ki. Mert mi lehetett itt a kérdés becsületes felfogás szerint ? Vagy az: hazamenni a kerületekbe és azt mondani a polgároknak, élesítsétek a kapát és a kaszát, csináljuk forradalmat, vagy az, hogy a küzdelem rendkívüli eszközeiről egyelőre lemondjunk, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ugron Gábor: Őrültség! Olay Lajos: Már pedig az Ucháeius-ágyu| val és a Mannlicher-puskával szemben becsületes, | józan, tisztességes ember a nemzetet ilyen veszedelembe, ilyen végveszedelembe bele nem viheti. (Élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon.) A mi alkotmányunk gyenge, kártyavár, de még ezt is meg kell védeni, meg kell védeni ! azért, hogy 10 év alatt, vagy ha nem, hát húsz, harmincz vagy ötven év alatt a nemzet jogait i kivívhassuk. De az alkotmányt meg kell tartani, i mert ha azt elveszítjük, akkor a nemzet önj maga is elveszett. (Elénk helyeslés a szélsobal\ és a jobboldalon.) Hát vádolhatnak minket ilyen körülmények j között? Mi becsületes dolgot cselekedtünk, mi | az országnak tettünk szolgálatot, mi nem akartuk, hogy annyi egyéb baj mellett még negyven vagy százezer szegény családapát a családból kiragadjanak (Élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon.) és katonának vigyenek. Ezért viseljék önök a felelőséget! De, t. ház, mindenkinek van joga bírálatot j mondani mindenkiről, erről a pártról is, csak : Csávolszky urnak nincsen joga! A ki ismeri a múltját, az tudja, hogy igy van. (Hosszantartó j élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon. I Derültség balfelöl.) Kubinyi Géza : Mosolyognak, mikor százezrek I nyomorúságáról beszélünk! (Felkiáltások balfelöl: \ Mi az?) Elnök: Következik Uray Imre. Nincs jelen. Várady Károly! Várady Károly: Nem értettem a t. képviselő urat. (Zaj. Elnök csenget.) Kubinyi Géza : Azt mondom, hogy mosolyognak, mikor százezrek szomorúságáról van szó! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Most sem érti! Ez magas neki! Jobb, ha nem érti!) Várady Károly: Nem értem, hanem majd meg fogom érteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor üljön le!) Elnök: A képviselő urat a zárszó joga illeti, ha akar vele élni. Várady Károly: Ez személyes kérdés, ha megérteném, hogy a képviselő ur mit beszél! Elnök: Belefoglalhatja a záróbeszédbe, ha személyes joggal akar élni! j Várady Károly: T. ház! Mikor a folyó év ut{)lsq»'ülésén felszólalok, bizonyos fájdalmas érzés hathat. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Bennünket is!) Ez a nemes és nagy küzdelem, a melyet az egész év folyamán úgyszólván a magyar nyelvért folytattunk, ezúttal még kellő eredménynyel nem végződött. De másrészt bizonyos örömmel is tölt el az, hogy a magyar törvényhozás teljes egy esztendőn keresztül küzdött, illetőleg a törvényhozás egy teljes éven keresztül folytatott harczot a nemzeti nyelv érdekében. És habár ez idő szerint még ez a nemes, hosszú harcz az általam is kivánt eredményt nem érte
